1020 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS

A legtöbben - de távolról sem valamennyien - viszonylag fiatal falusi férfiak voltak, megbízható barátaik voltak a parasztok között, vagy jó terepismerettel rendelkeztek a környékbeli hegyekben; a legnagyobb számban a román és a szlovák határ melletti gettókból szöktek meg. Számos vidéki zsidó úgy próbált megmenekülni a deportálástól, hogy a gettón belül épített rejtekhelyet.26 Ismeretien számú vidéki zsidónak sikerült Budapestre szöknie, és ott - rendszerint keresztények papírjaival - elvegyülnie a tömegben. Egy maroknyi vakmerő zsidó áruval megrakott tehervagonokban elrejtőzve egyenesen Svájcba szökött.27

Összességében a szökevények száma csekély volt. A 20 és 48 év közötti férfiak legnagyobb része munkaszolgálatot teljesített az országon belül, az ukrán front mentén vagy a jugoszláviai Bor rézbányáiban. A gettókban a legtöbb család eltökélte, hogy együtt marad, történjék bármi. Nem egy családnak sikerült teljes létszámban átszöknie a határon,28 de az üyen családok száma kétségkívül nagyobb lehetett volna, ha a határ menti - köztük a kolozsvári - gettók zsidó vezetői világosan megmondják a tömegeknek, hogy a nácik milyen sorsot szánnak nekik. E gettók sok világi és vallási vezetője talált módot saját menekülésére. A gettólakók többségét azonban megnyugtatta az a szóbeszéd — amit részben a csendőrség terjesztett közöttük -, hogy vagy Mezőtúrra, vagy egy Kenyérmezőnek nevezett helyre fogják vinni őket, ahol mezőgazdasági munkát kell majd végezniük a háború végéig.

A rendkívüli körülmények között a zsidók többsége olyan lelkiállapotba került, hogy rezignáltán tudomásul vette a nácik hazug biztatásait. A zsidóüldözést már a saját bőrükön tapasztalt lengyel és szlovák menekültek közül sokan figyelmeztették a magyar zsidókat, hogy mi készül ellenük, de hiába. Ok maguk viszont elszántan mentették az életüket. Voltak, akik bunkert építettek Budapesten vagy környékén, és benne élelmet, fegyvert raktároztak el; mások visszatértek hazájukba, ahol a zsidóüldözés időközben elcsendesedett.

Számos jómódú zsidó az SS, illetve magas rangú magyar rendőr- vagy csendőrtisztek megvesztegetésével próbálta menteni magát. A messze leglátványosabb ilyen ügylet, amely eredménnyel járt, a Chorin, Mauth-ner, Kornfeld és Weiss család 47 tagjának, köztük sok áttért zsidónak a megváltása volt. Az ár a Weiss Manfréd Művek átengedése volt az SS-nek. (Lásd a 16. fejezetet.) Más gazdag zsidó családok kevésbé voltak szerencsések. Voltak, akik nagy összegeket fizettek azért, hogy a Gestapo repülőgépével szándékuk szerint Palermóba, majd onnan Egyiptomba jussanak, de a repülőtér felé vezető úton megállították és kifosztották, később pedig deportálták őket. Egy részük Auschwitzban pusztult el.29

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1020.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/