A PUSZTULÁS ELŐJÁTÉKA 11

rasztság és munkásság társadalmi küzdelmét, de egyúttal ki is élezte a belpolitikai ellentéteket. A zsidóság ugyanakkor jelentős szerepet játszott az egyenlőségért folytatott harcokban és a haladó szocialista mozgalomban, és soraiból töltődött föl a magyarországi radikális értelmiségiek osztálya is. Némelyikük bekerült a baloldali pártok és mozgalmak szellemi és politikai vezetésébe, beleértve a Szociáldemokrata, majd később a Kommunista Pártot.

A zsidók közül sokan éppen hogy csak megéltek mint kézművesek, munkások vagy kisvállalkozók. Az előnytelen helyzetben lévő osztályok tagjai azonban bennük is a kapitalizmus képviselőit látták, az elnyomott nemzetiségek pedig ezen túlmenően még a magyar soviniszta nacionalizmus bajnokainak is tekintették őket. A nemzeti kisebbségek által lakott vidékeken, Horvát-Szlavóniában, Szlovákiában, Kárpátalján és Erdélyben a zsidók szinte kizárólag magyarul beszéltek (Kárpátalján beszéltek jiddisül is, Erdélyben szintén, ha kisebb mértékben is), s ők voltak a magyar kultúra legfőbb képviselői. Gazdasági helyzetüket nézve elsősorban szabadfoglalkozásúak voltak, orvosok és ügyvédek, illetve az üzleti életben tevékenykedtek és kereskedtek. A szatócsboltok, italkimérések és a kis üzletek szinte kizárólag zsidó kézben voltak.27

1919-ben és 1920 elején, a „fehérterror" idején, amelyet alább is tárgyalunk majd, a közvélemény hajlott arra, hogy a zsidóság egészére hárítsa a felelősséget az elvetélt kommunista diktatúráért csak azért, mert a kevés számú bolsevik között akadt néhány zsidó származású is, noha a magyar zsidók túlnyomó többsége szenvedő alanya és ellenzője volt Kun Béla diktatúrájának. Hasonló volt ez ahhoz, ahogy a kiegyezés korában a zsidó pénzemberekkel és iparvállalkozókkal, a túlzásokba esően hazafias-kodó zsidó szabadfoglalkozásúakkal és értelmiségiekkel azonosították a zsidóságot.28

A zsidók történelmi-politikai szövetkezése a magyarokkal a soknyelvű állam keretei között nem volt egyértelműen áldásos rájuk nézve. Igaz, hogy az egyenjogúsítás után alaposan kiaknázták a lehetőségeket, és az élet minden területén imponáló eredményeket könyvelhettek el, utóbb azonban meg kellett hogy fizessenek vezetőik rövidlátó politikájáért. Az asszimilálódott zsidó felső középosztály adta a zsidóság vezetőit (lásd részletesen a 3. fejezetben), és ennek a rétegnek politikai, valamint gazdasági érdekei szabták meg a közösség mozgását is, nem tudván kifejleszteni magában a zsidó nemzeti tudatot.29 A zsidók vezető csoportja feltétel nélkül és kritikátlanul támogatta a társadalmilag avítt, nemzetiségi szempontból elnyomó, reakciós rezsimet, ezért nem is ébredhettek a tudatára annak, hogy milyen sajátos szerepet kellene betölteniük, és milyen felelősséget kellene magukra vállalniuk egy soknemzetiségű államban. Ahe

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham11.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/