1124 A KERESZTÉNY EGYHÁZAK ÁLLÁSPONTJA ÉS LÉPÉSEI

lomátvétel s főképp az Anschluss után elfoglalt álláspontjukkal ártottak a legtöbbet. S noha tisztában voltak azzal, milyen veszélyeket tartogat a nácizmus a keresztény egyházak számára, mégis mindenestül támogatták azt a politikát - sőt alkalmanként élére is álltak -, amely a Harmadik Birodalom segítségével remélte visszaszerezni az elcsatolt területeket. Azzal, hogy elnézték a zsidóknak a bolsevizmussal való azonosítását, akaratlanul is tápot adtak az antiszemita propagandának. E vezetők közül ugyan a német megszállás idején sokan megbánták az 1930-as évek végén elfoglalt álláspontjukat, ennek ellenére jó néhányat törvényesítettek a jobboldali képviselők által követelt szélsőséges politikai intézkedésekből. Czapik Gyula egri érsek, a magyar katolikus egyház harmadik méltósága „fatális hiba"-ként kárhoztatta, hogy a német katolikus egyház nem azonosult a nemzetiszocializmussal. A református (kálvinista) egyház vezető személyisége, Ravasz László püspök véleménye szerint a német hatalmi törekvések etikai és vallási elvekből eredtek.

Ez a vélekedés összhangban állt Ravasz püspök antiszemita nézeteivel, amelyek- első megfogalmazásuk, 1917 óta - a zsidókérdésben tett lépéseit vezérelték.4 Grősz József kalocsai érsek a nyilaskeresztet össze-férhetőnek tekintette Krisztus keresztjével. Az evangélikus (lutheránus) egyház egyik főpapja, Turóczy Zoltán amellett érvelt, hogy „az igazi kereszténység nem pacifista, hanem hódító, a világhódító totalitárius erők szellemében". Hász István, a fegyveres erők tábori püspöke szerint „a zsidók az ország bomlasztói, ezért ellenük igazolt minden harc"5. A vezetők közéleti pozíciójának égisze alatt sok pap aggály nélkül terjesztette a zsi-dóellenesség mákonyát a magyar tömegekben, pedig azok az első világháborúig általában toleránsak voltak a zsidósággal.

A közvélemény hosszú évek óta tartó, veszedelmes antiszemita propagandával váló megdolgozása (amit a hazai szélsőjobboldaliak beígért szocialista reformja és a Harmadik Birodalom külföldi sikerei csak tovább segítettek) logikussá és dicséretessé tette a keresztény egyházak részéről a fő zsidóellenes törvények támogatását. A keresztény egyházak vezetői, igaz, csökkenő lelkesedéssel, de támogatták az első két zsidótörvény elfogadását. Jórészt úgy tekintettek ezekre a törvényekre, mint amelyek egybeesnek a felfogásuk szerinti magyar érdekekkel, és úgy érveltek, hogy e törvények igazából „útját állják a zsidókérdés elmérgesedésének, és le fogak szerelni az antiszemitizmust". Az 1938-as első zsidótörvény támogatása még nem keltett az egyházakban semmi lelkiismeret-furdalást — sőt e törvényt állítólag még néhány magyar zsidó vezető is azzal mentegette, hogy „kifogja a szelet a nyilasok vitorlájából" -; az 1939-es második zsidótörvény néhány rendelkezése ellen viszont egyes egyházi méltóságok tiltakoztak. Nevezetesen: ellenvetésük volt a törvénytervezet nyíltan faji,

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1124.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/