A VÉG KEZDETE 121

válósága nyíltan állást foglalt, rámutatván a törvénytervezet igazságtalanságára. Többek között Bartók Béla, Darvas József, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Szakasits Árpád emelte föl a szavát hangosan és erélyesen. Tiltakozó memorandumokban emlékeztették a kormányt, hogy a polgárok jogainak és a polgári szabadságjogoknak a védelmét, így a polgárok egyenlőségének elvét az alkotmány írja elő, és éppen ezért különb Magyarország sok más európai országnál. Emlékeztettek és figyelmeztettek, hogy ha ebből a szemérmetlenül diszkriminatív javaslatból törvény lesz, akkor erre „valamikor minden magyarnak szégyenkezve kell gondolnia"10.

A zsidóságnak és liberális barátaiknak akadt néhány támogatója az országgyűlésben. Az alsóházban a Liberális és a Szociáldemokrata Párt néhány képviselője Volt a törvényjavaslat ellen. A legnyütabban és a leghatározottabban a zsidó képviselők, például Vázsonyi János és dr. Fábián Béla. Feltűnő hevességgel bélyegezték meg a tervezetet a szociáldemokraták. 11 A felsőházban Láng Lajos, Prónay György és Sigray Antal vezette a harcot ellene. Ok is, akárcsak képviselőházbeli harcostársaik, egyetemleges erkölcsi alapelvekre hivatkoztak, a szabadságra, az igazságra, az egyenlőségre, felidézték a zsidóság történelmi érdemeit Magyarország előrehaladásában, de mindez falra hányt borsó volt. Bátor csatározásuk nem változtatott a dolgok menetén, s a törvényjavaslat, amely az idők szellemét tükrözte, mindkét házban elsöprő többséggel ment keresztül.

A zsidóság és liberális pártfogóik ügye végképp elveszett, amikor a keresztény egyházak képviselői a törvényjavaslat mellé álltak. Május második felében (ekkor már Imrédy váltotta föl Darányit a miniszterelnöki székben) a felsőház vitájában a különböző keresztény felekezetek vezetői és a zsidóság sok „barátja" olyan értelemben szólalt fel, hogy ha elfogadják a törvényt, akkor ezzel „elejét veszik a zsidókérdés további kiéleződésének, és kihúzzák a talajt az antiszemitizmus alól". Általában csupán apróbb-cseprőbb módosításokat kívántak, például a kikeresztelkedettek érdekében, vagy hogy a tervezet bizonyos pontjainak esetleg félreérthető szövegezését tegyék egyértelművé. Raffay Sándor például, az evangélikus (lutheránus) egyház püspöke május 24-i felszólalásában nyomatékkal hangsúlyozta, hogy zsidótörvényre szükség van. Ügy tett, mintha fogalma sem lett volna arról, hogy mi az antiszemitizmus és milyen forrásokból ered, s arról beszélt meglehetős képmutatással, hogy egy ilyen törvény elfogadásától csak akkor lehetne eltekinteni, ha a zsidók megváltoztatnák módszereiket és eddigi magatartásukat. Mindössze egyetlen módosító indítványt tett, nevezetesen, hogy a törvény előírásai ne vonatkozzanak azokra, akik 1919. augusztus 3l-e előtt kikeresztelkedtek, s ne hagyják

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham121.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/