A BÁRDI )SSY-KORSZAK 193

és származásától függetlenül mindenkit, aki a zsidó hitfelekezethez tartozott. Nem számított zsidónak, még ha két nagyszülője zsidó volt is, ha az illető kereszténynek született, és születésekor a szülei is valamely keresztény hitfelekezethez tartoztak. Viszont hiába született valaki kereszténynek, ha kettőnél több nagyszülője volt zsidó, akkor zsidónak számított ő is.

A keresztény egyházak képviselői a felsőházban ekkor már egyöntetűen és határozottan ellenezték az előterjesztést.7 Az egyházfők részint azért is ellenezték a törvényjavaslatot, mert az sok hívőjüket érintette, ki-keresztelkedetteket és született keresztényeket egyaránt. A felsőház egy olyan kompromisszumos formulát javasolt, hogy bizonyos kivételes esetekben az igazságügy-miniszternek legyen joga nem zsidónak minősíteni azt is, akinek két nagyszülője zsidó, de az illető már kereszténynek született, vagy „hétéves kora előtt kitért". Ez a kompromisszumos formula sok magyart megmentett, köztük arisztokratákat, a kormányzati és a politikai elithez tartozó személyeket, akik enélkül zsidónak minősültek volna.8

A törvény hatálybalépése után jó néhány „fajgyalázási" ügy került a büntető törvényszék elé. A törvénynek azonban mégis inkább lélektani és propagandisztikus pusztító hatása volt. Magyarország hadba lépését a Szovjetunió ellen amúgy is túlfűtött izgalmi állapot kísérte, s a törvény ezt csak még inkább felkorbácsolta, s az antiszemita pszichózis egyfajta „szent keresztes hadjárat" hisztériájává növekedett a „judeobolsevizmus" ellen. A magyar közvéleményt így fölkészítették arra, hogy elfogadja azokat a kíméletlen zsidóellenes intézkedéseket, amelyeket a német megszállás után vezettek be.

Háború a Szovjetunió ellen

A külpolitikában Bárdossy kevésbé volt kétértelmű, mint Teleki. Valószínűleg pontosabban felmérte, hogy miként vélekednek a nyugati hatalmak Magyarországról, és az a meggyőződés munkált benne, hogy a revíziós politika eredményeit biztosítani csak az Olaszországgal és Németországgal való egészen szoros együttműködéssel lehetséges. Ezért kapcsolta Bárdossy minden korábbinál szorosabb szálakkal Magyarországot a tengely politikájához, amelyet ebben az időpontban legfőképpen egyetlen gondolat mozgatott: a háború a Szovjetunió ellen.

Horthy 1941. április 24-én Münchenkirchenben, a főhadiszálláson kereste föl Hitlert, és félreérthetetlenül kifejtette, hogy Magyarország szilárdan el van tökélve a bolsevizmus elleni harcra.9 Ugyanezt hozta Róma tudomására Bárdossy is június 4—5-i udvariassági látogatása alkalmával.10

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham193.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/