340 A MUNKASZOLGÁLAT:

gyar katonai személyzet főhadiszállása. A magyar munkaszolgálatosok itt ugyanúgy, mint a többi táborokban, például a „München", a „Bregenz", a „Graz", a „Heidenau", az „Innsbruck", a „Vorarlberg" vagy a „Westfalen" nevezetűben, magyar katonai felügyelet alatt éltek. Munkájukat azonban német művezetők felügyelték. Keserves körülmények kőzött dolgozták le napi 11 órájukat, amelynek fejében 7 dinár fizetséget, negyed kiló kenyeret és némi híg levest kaptak.153

Amunkaszolgálatosok egy része a Bor-Éagubica vasútvonalat építette, voltak, akik útjavításokon dolgoztak. A zöm azonban a bányákban robotolt. Különösen megerőltető munka jutott azoknak, akik a pár száz méter mélységben lévő, 5 km hosszú felvonulóvájatot készítették. Térdig vízben dolgoztak, alig kaptak levegőt a robbantások nyomában terjengő fojtogató porban és lőporfüstben.154

Szabad idejükben, általában vasárnaponként is rendszeresen „házi munkára" vezényelték őket, fát vágattak vagy az épületek karbantartását végeztették velük. Némelyik századparancsnok és keretlegény kegyetlensége szinte nem ismert határt. A legkisebb fegyelemsértés is elegendő volt ahhoz, hogy a „bűnöst" háta mögött összekötözött kezénél fogva egy fára lógassák fel, kötéllel verjék, míg csak el nem vesztette az eszméletét.155

Különösen kitűnt kegyetlenségével a tisztek közül Asztalos Ferenc, Császár őrmester, Juhász Pál, Katz József, Schnitzer János, Szokolits Ferenc, Tálas András és Torma Frigyes.156 Nemcsak válogatott kínzásokban részeltették a munkaszolgálatosokat, de az OT-től hetente kiadott ellátmányukat is megdézsmálták.

Minden századnak külön parancsnoka volt, és katonai segédszemélyzete. A főparancsnokságot előbb Balogh András alezredes, majd 1943 decemberétől Marányi Ede alezredes gyakorolta.157 Kegyetlenségében Marányi sok beosztottján is túltett, különösen Magyarország 1944. március 19-1 megszállása után.

A lét- és munkakörülmények szörnyűségesek voltak mind a táborban, mind pedig a bányában, de ennek ellenére viszonylag kevesen veszítették el az életüket.158 Tömegesen csak 1944. szeptember-októberben pusztultak az emberek, amikor a Vörös Hadsereg előnyomulása és a jugoszláv partizánok támadásai miatt a tengely kiürítette a Balkánt, s a visszavonuló csapatok a munkaszolgálatosokat is magukkal hurcolták.

A pusztulás útja. A németek 1944 augusztusának végén döntöttek úgy, hogy kiürítik Bort és környékét. A? OT beszüntette működését, és minél több gépi berendezést próbált megmenteni. A majdnem 6200 munkaszolgálatost „hazamenetelésük" előtt a „Berlin" nevezetű főtá-borba gyűjtötték össze. Az első, a becslések szerint 3200-3600 főt szám-

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham340.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/