A KONSZOIJQDÁCIÓTÓL AZ „IsLŐÍ'ASIZMUSIG" 39

kat, a kormányzó pártnak gyakorlatilag nem maradt ellenzéke az országgyűlésben.3 Az új politikai rendszernek azzal biztosította a kellő szilárdságot és tekintélyt, hogy az ellenforradalmi jobboldal legszélsőségesebb csoportosulásait, ha föl nem is tudta még oszlatni, de lépésről lépésre lefegyverezte. A vezéreiket, köztük Gömböst is, beépítette rendszerébe, s a terroristáknak megkötötte a kezét. Mi több, Gömböst megbízták az 1922. évi választások előkészítésével, és egy darabig alelnöke is volt a pártnak. Bethlen miniszterelnöksége idején először államtitkári (1928), majd honvédelmi miniszteri posztot (1929) töltött be. Magyarország nemzetközi elismertségét csak fokozta Klebelsberg Kunó grófnak, az újító szellemű, népszerű vallás- és közoktatásügyi miniszternek a fantáziadús kultúr- és oktatási politikája. Magának Bethlennek a rangját jócskán megnövelték gyors diplomáciai sikerei, így Burgenland egy részének, benne Sopronnak és környékének megtartása,4 Magyarország felvétele a Népszövetségbe (1922. szeptember 18.), továbbá az az 50 millió dolláros újjáépítési kölcsön, amelyet 1924 júliusában a Népszövetség juttatott az országnak.

Bármilyen gyakorlatias és leleményes volt is Bethlen politikai és diplomáciai ügyekben, a szociális problémák kezelésben szűklátókörűség, reakciós szemlélet jellemezte működését. Hiába mutatta ki nem is egyszer együttérzését a nyomorgó parasztokkal és munkásokkal, olykor atyai jóindulatot is tanúsítva irántuk, alapvetően ugyanazt a regresszív politikai vonalat vitte, mint háború előtti elődei. Az 1920. évi álságos agrárreformtörvény csöppet sem könnyített a föld nélküli parasztság sorsán,5 valójában jórészt csak azt a célt szolgálta, hogy az utódállamokban tervezett vagy már végre is hajtott gyökeresebb reformok hatását ellensúlyozza. A Trianon utáni Magyarország lényegében visszazökkent a háború előtti, félfeudális nagybirtokrendszerbe. A korábbi status quo szinte maradéktalan restaurációja közepette az ókonzervatív feudális-burzsoá elit mindent elkövetett, hogy megőrizze és lehetőleg gyarapítsa is a maga kiváltságos társadalmi-gazdasági helyzetét. A kiegyezés korában az uralkodó elit úgy próbálta megőrizni előjogait, és a gazdasági lehetőségek, a szabadság és az egyenlőség kiterjesztésének követeléseivel szemben megvédelmezni, hogy felidézte „a nemzeti kisebbségek által képviselt" állítólagos „veszedelem" rémképét (lásd az 1. fejezetet). A háború után ugyanaz az osztály, ugyanabból a célból a „trianoni igazságtalanságokat" emlegette, illetve „a zsidók végzetes befolyására" hivatkozott. A konzervatív földbirtokos-pénzmágnás klikk meglehetősen sikeresen leplezte igazi céljait, hogy a hagyományos feudális-burzsoá intézményeket életben tartsa és minél szilárdabbá tegye. E téren kapóra jött a revíziót követő irredentamozgalom, amely gyakorlatilag az egész országot átfogta, és a lakosság körében igen

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham39.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/