ÚTON A PUSZTULÁS FELÉ 393

volt, hogy „német tanácsadókat (das Judenkommando)" bíznak meg azzal, hogy e feladatat megoldásában a magyar hatóságoknak segítsenek. Der Kästner-Bericht, 61. o.

46. Ez Veesenmayer perében derült ki. Lásd a minisztériumok perét (TV. törvényszék, XI. eset), július 22-i tanúvallomás, gépirat 13 243. o.

47. Winkelmann vallomása a Veesenmayerral foglalkozó minisztériumok perében, 1948. október 18., gépirat 26 172 -26 173. o.

48. C. A. Macartney, 2:238-239. o. Lásd továbbá Ernst Kienast 1947. augusztus 14-i kijelentését (NG-2528).

49. Veesenmayer 1948. július 22-i vallomása, gépirat 13260. o.

50. Lévai, Fekete könyv, i. m., 128. o.

51. Az Endre-Baky-Jaross-per. Szerk.: Karsai László és Molnár Judit. Cserépfalvi, Bp., 1994,105. o.

52. Ránki, z. m., 175. o.

53. Fenyő, i. m., 76. o.

54. RLB, 199. dok.

55. Lásd még Fenyő, i. m., 209. o.

56. C. A. Macartney, 2:283. o. Baky, Endre és Jaross ügyében hozott ítéletében a Népbíróság arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy Horthy hozzájárult a zsidók deportálásához, de kiemelte, hogy Endre ténykedése e téren független volt Horthy hozzájárulásától. Budapesti Népbíróság, Nb.X.4419/1945, ítélet, 32. o. Belügyminisztérium, Bp.

57. Magát Perényit Kahan-Frankl Samu és Reiner Imre budapesti ortodox vezetők tájékoztatták á Zsidó Tanács részérőL Munkácsi: Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Renaissance, Bp., 1947, 142. o.

58. Uo. Ravasz püspök ugyanezt a tanúvallomást ismételte meg a háborús bűnösök budapesti tárgyalásán. E szerint Horthy azt is megemlítette, a munkások családját is kiküldik, hogy együtt lehessenek, és „családjukat ne a nemzet tartsa el, amikor ők [a munkások] ött kinn keresnek". EBJ, 343. o. Lásd még Pro Memoria c., 1944-45 fordulóján született kéziratát, mely a szerző tulajdonában van. Ellentétben azzal, amikor Horthy „több százezer munkásról" beszél, Kállay arról szólva, hogy más, német befolyás alatt álló országok, köztük Franciaország és Olaszország, milyen készségesen nyújtanak százezerszámra munkásokat a Harmadik Birodalomnak, azt állította, hogy mielőtt 1942. március 9-én elfogadta a miniszterelnökséget, Magyarország „csak 24 000 munkást engedett ki". Ezek Kállay szerint önkéntesek voltak, akik magas bérért dolgoztak külföldön. Azt állítja, hogy miniszterelnöksége alatt „senki sem ment ki" - de bizonyítékot nem hoz fel. Kállay, i. m., 114. o.

59. C. A. Macartney, 2:283. o.

60. Lévai, Eichmarm in Hungary, i. m., 119. o.

61. Lásd e dokumentum Lévai által adott értékelését. Fehér könyv. Külföldi akciók zsidók megmentésére. Officina, Bp., 1946, 54-55. o.

62. HJS, 3:200 201. o. Lásd még a hetvenes évek végén Török Sándorral készített interjút. Szenes Sándor: Befejezetlen múlt. A szerző kiadása. Bp., 1986, 189-217. o.

63. C. A. Macartney, 2:239. o.

64. Uo., 280. o.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham393.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/