410 A SZTÓJAY-KORMÁNY

politikai céljaimra felhasználni." Mint realista felismerte, hogy Szálasi jelentős erőt képvisel, amelyet meg kell nyerni a megszállás első szakaszában, és a jövő érdekében talonban kell tartani. ítélete 1944. október 15-én tökéletesen igazolódott, amikor Horthy kiugrási kísérlete nyomán Szálasi végül hatalomra került.8

Az új magyar kormány megalakítását célzó tárgyalások kezdetén Veesenmayer elég kemény magatartást tanúsított Horthyval szemben. A március 20-án délután tartott megbeszélésen a teljhatalmú megbízott arról tájékoztatta a kormányzót, hogy „elmúlt az örökös kompromisszumkeresés időszaka", és Horthy kívánsága, hogy „időt nyerjen... nem felel meg Hider akaratának".9

A március, 22-én, a kora reggeli órákban végül kikovácsolódott kompromisszumban Veesenmayer álláspontjának győzelme tükröződött, jóllehet mind a Birodalmi Biztonsági Főhivatalnak, mind Horthynak volt némi örülnivalója. Az új kormány összetétele a következő volt:10

Sztójay Döme miniszterelnök és külügyminiszter lett. Igen jó kapcsolatai voltak a berlini náci hierarchiával, a miniszterelnöki posztra állítólag Ribbentrop javasolta, noha Horthy is a maga számlájára írta a kinevezést. Sztójay (eredeti nevén Sztojakovics) altábornagyi rangot viselt a magyar hadseregben. 1928 és 1933 között katonai attasé volt Berlinben, majd 1935-től 1944-ig meghatalmazott miniszter, rendkívüli követ. Az új miniszterelnök kabinetjének tagjai: Rátz Jenő miniszterelnök-helyettes, Ja-ross Andor belügyminiszter, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter, Csatay Lajos honvédelmi miniszter, Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, Antal István igazságügy-miniszter, valamint val-lás- és közoktatásügyi miniszter, Szász Lajos iparügyi miniszter és Jurcsek Béla földművelésügyi miniszter. A földművelésügyi minisztert bízták meg a közellátási minisztérium vezetésével is, az igazságügy-miniszter pedig ideiglenesen a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot is irányította. Antalt bízták meg a Magyar Királyi Nemzetvédelmi Propagandahivatal vezetésével is.11

Első pillantásra az új kormány nem radikálisan nácibarát tagokból állt. A kormány négy tagja - Antal, Jurcsek, Reményi-Schneller és Szász -a hagyományos kormányzó párt jobbszárnyához tartozott és a Kállay-kormánynak is tagja volt; hárman - Jaross, Kunder és Rátz - Imrédy pártjának tagjai voltak; ketten pedig hivatásos katonák. Csatay alapvetően Horthy embere volt, akit azért neveztek ki, hogy biztosítsa a magyar haderő érintedenségét; kinevezése után Sztójayt gyakorlatilag kooptálták a kormánypártba.

A Birodalmi Biztonsági Főhivatal érdekeit szavatolták, de a magyar zsidók sorsa gyakorlatilag megpecsételődött, amikor a két hírhedt anti

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham410.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/