A ZSIDÓ TANÁCS 441

séget, különösen a nem lényeges funkciókban, alá kellett rendelni a pillanatnyi igényeknek, amelyeket az újoncok gyakran hozzáértőbben láttak el. Azok a folyamodók, akik nem kaptak igazolványt, a Tanács leghangosabb ellenzékévé váltak. Joggal feltételezhetjük, hogy panaszaik nem voltak teljesen alaptalanok. Néhány - feltehetően igen korlátozott számú -esetben az igazolványokat valószínűleg személyes rokonszenv, múltbeli szolgálatok elismerése vagy politikai megfontolások alapján adták ki.

A Zsidó Tanács tagjainak a sérthetetlenségi igazolvány teremtette személyes biztonságát tovább fokozta 1944 augusztusában, hogy mentesültek a sárga csillag viselése alól.32 Noha ebben a kiváltságban a mentesített zsidók (25. fejezet), valamint azok is részesültek - például Kasztner és Brand Joel (29. fejezet) -, akik üzleti tárgyalásokat folytattak az SS-szel, a Zsidó Tanács tagjait külön amiatt is bírálták, hogy „elkülönültek a hitközség egészétől". Az egyik leghevesebb bíráló Stöckler Lajos volt, a Zsidó Tanács egyik vezetője a nyilas korszakban, aki családtagjaival együtt továbbra is dacosan viselte a sárga csillagot.33

A védelem és a személyes érdekek előmozdításának természetes ösztöne további bátorítást kapott, amikor Horthy július 7-i lépése után átmenetileg enyhült a deportálás veszélye. A Tanács néhány gazdagabb tagja tulajdonának védelmével kezdett foglalkozni; Pető, Wilhelm és Stern tulajdonuknak az akkor hatályban lévő zsidóellenes intézkedések alóli mentesítését kérték. Nemcsak beadványt készítettek, hanem személyesen is felkeresték Mester Miklóst, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkárát. Komoly Ottót, aki ebben az időszakban szinte napi kapcsolatban állt Mesterrel, elkeserítette az a tény, hogy a nagy tragédia közepette egyesek a vagyonukkal vannak elfoglalva. Rossz érzése szeptember 6-i, Mesterrel folytatott beszélgetését felidéző naplóbejegyzésében tükröződik: „Egy kissé furcsának érzem ezt, ha arra gondolok, hogy a zsidóság vezetői a zsidóságot fenyegető veszélyek között a saját vagyoni helyzetük megszilárdítására gondolnak."34

A közösség atomizálódása

A magyarországi zsidóság tragédiájának oka csak részben volt az, hogy a zsidó vezetők, egyebek között az általuk élvezett kiváltságok miatt, feltehetően rosszul mérték fel a helyzetet - az okok közé tartozott a közösség atomizálódása is. Az ország hirtelen megszállása idején a zsidók között teljes széthúzás uralkodott. Alig-alig történt kísérlet a két háború közötti korszakra jellemző állandó csetepaték felszámolására a neológ, az ortodox és a status quo hitközségek, valamint a féllegális cionista szervezet között.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham441.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/