A ZSIDÓ TANÁCS 467

összegyűjtésében betöltött szerepéről, feljelentett bujkáló zsidókat, részt vett két „védett" ház nyilas razziájában, értéktárgyakat tulajdonított el a gettó halottaitól, és öt vagy hat nőt is kihasznált, segítséget ígérve nekik.123

A vallomások tisztázatlan körülmények között születtek, s elég valószínű, hogy legalábbis néhányat kínzással kényszerítettek ki belőle.

Berendet 1945. május 18-án vették előzetes letartóztatásba. A rendőrség és az ügyészség buzgón hajtotta fel a tanúkat, gyűjtötte a bizonyítékokat és az eskü alatt tett tanúvallomásokat - a vádiratot előkészítendő. Néhány fő háborús bűnös vallomását is csatolták, amelyet röviddel 1946. eleji kivégzésük előtt tettek. Valamennyien, köztük Endre, Baky, Ferenczy, Pálfíy Fidél és Koltay László azt állították, hogy nem ismerték Berendet, vagy nem találkoztak vele.124 A Budapesti Népügyészség azonban könnyen összeállította a vádiratot, amelyet 1946. július 4-én nyújtottak be a Budapesti Népbírósághoz. Egyebek között a következő tettei miatt emeltek ellene vádat:

- informálta a csendőröket, hol keressék a szigetvári zsidók vagyontárgyait;

- elkísérte a nyilasokat 1945. január 7-én a Pozsonyi út 49. és 52. sz. házak razziájára, és pénzt, értéktárgyakat csikart ki a zsidóktól;

- informálta a Pécsen működő Gestapo-egységet a szigetvári zsidók vagyontárgyairól és hátteréről;

- kollaborált Bosnyákkal, mert átadott neki egyebek között értékes könyveket, Tóra-tekercseket és más zsidó kegyszereket, valamint dr. Guttman Mihály értékes könyvgyűjteményét;

- kollaborált Sarlósival, mert bujkáló zsidókat jelentett fel;

- a Harcnak adott interjújában becsmérelt bizonyos embercsoportokat; valamint

- gyűrűket és más értéktárgyakat vett el a gettó halottaitól.125

A per 1946. augusztus 2-án kezdődött. Berend védőügyvédje Dietz Károly \folt, akit a Budapesti Ügyvédi Kamara jelölt ki. A vádat Rhosóczy Mihály képviselte. A per, amely egyike volt azoknak, amelyek a háború utáni Magyarországon a legnagyobb port verték fel, néhány hetes megszakítással október végéig tartott.126 Számos tanú állításával szemben Berend kijelentette, hogy cselekedeteit az a kívánság motiválta, hogy segítsen az üldözött közösségen. Politikai-filozófiai elméletét az alábbiakban foglalta össze:

A zsidóproblémában az antiszemitizmus ciomzálásának elvét akartam érvényesíteni. Hogyha a fasiszták meg akarnak szabadulni a magyarországi zsidóságtól, várják még a háború végét, mert a zsidókérdés világprobléma. Úgy

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham467.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/