A GAZDASÁGI MEGSEMMISÍTÉS 525

szövetségeikből; a zsidó gyógyszerészeket pedig arra kényszerítették, hogy adják vissza engedélyüket.12 Az állami szervezetek és intézmények zsidó szállítóitól bevonták engedélyüket13, miként a zsidó szabadalmi ügyvivőktől is.14 Elbocsátották a tőzsde és az árupiacok zsidó tisztviselőit és alkalmazottait.15

Április 6-án a belügyminisztérium „szigorúan bizalmas" körrendeletet bocsátott ki (6138/1944. BM VH. res., aláírta Király Gyula csendőr ezredes), amely minden rendőrparancsnokságot és rendőri szervet arra utasított, hogy hatékony intézkedésekkel akadályozza meg, hogy zsidók elrejtsék, magánúton eladják vagy keresztény barátaiknál helyezzék el megőrzésre drágaköveiket és értéktárgyaikat.16 Április 14-én a minisztertanács meghallgatta Reményi-Schneller pénzügyminiszter beszámolóját arról, hogy milyen intézkedéseket szándékozik tenni az összes pénzügyi, kereskedelmi és hasonló vállalat zsidódanítására.17 Javaslatait az egy-két nappal később közzétett kormányrendeletbe (1600/1944. M.E.) foglalták, amely a zsidó vagyon bevallásáról és zár alá helyezéséről intézkedett. 18 Ez az átfogó intézkedés aznap lépett hatályba, amikor a kárpát-ukrajnai zsidókat kezdték gettókba hurcolni - csaknem két héttel a hivatalos gettósítási rendelet előtt.

A rendelet szerint a zsidók április 30-ig a legközelebbi állami pénzügyi hivatalnál kötelesek bejelenteni összes vagyonuk folyó értékét az erre a célra adott hivatalos űrlapon. Kiskorúak és gondnokság alatt lévők vagyonát gondviselőjüknek és megbízottjuknak kellett bejelenteni. A zsidók kötelesek voltak minden vagyonukat bejelenteni, kivéve maximálisan 10 000 pengő értékű háztartási eszközt és ruhaneműt; a háztartási eszközök közé nem lehetett műtárgyakat, szőnyegeket és ezüstneműeket sorolni. Érvénytelennek minősítettek minden olyan, március 22-e után kötött jogi tranzakciót, amelynek során zsidók tulajdonjogokat ruháztak át nem zsidókra, s ezeket a vagyontárgyakat szintén be kellett jelenteni.

A vagyonbevallásnak tartalmaznia kellett az összes ékszert és aranyat, biztosítási kötvényeket, takarékpénztári és csekkszámlákat. A zsidók csak havi 1000 pengőt vehettek ki a bankból, fuggetienül attól, hogy hány helyen volt folyószámlájuk.19 A zsidók által bérelt széfeket lezárták, s a megfelelő intézményeket utasították, hogy készítsenek leltárt a tartalmukról. A zsidó kereskedelmi és ipari intézményeket bezártnak nyilvánították, raktárkészletükről és felszerelésükről leltárt vettek fel.20 A gazdaság szempontjából fontosnak ítélt iparvállalatokat a magyar hatóságok által kinevezett keresztény igazgatók vezetése alatt újból megnyitották.21 Az igazgatókat hivatalosan a zsidók anyagi és vagyonjogi ügyeinek megoldására kinevezett m. kár, kormánybiztos nevezte ki. A kinevezéseket a hiva

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham525.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/