GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 555

zsidótlanító különítmény állandó főhadiszállása, innen irányították a deportálásokkal kapcsolatos akciók nagy részét.

A terület többi nagy zsidó központjában, Huszton, Nagyszőllősön és Ungváron a kommandót speciális végrehajtó bizottságoknak kellett képviselniük és segíteniük. A tervezett zsidóellenes műveletekre vonatkozó végleges és részletes utasításokat Endre az április 7-i rendelet (6163/1944. BM VII. res.) általános irányelveivel összhangban adta ki.19 Endre megjelölte azokat a helyiségtípusokat, ahova a zsidókat össze kell gyűjteni: üres raktárak, elhagyott vagy nem működő gyárak, téglagyárak, zsidó hitközségi épületek, zsidó iskolák és hivatalok, zsinagógák.20

A zsidódanítási szakértők nem vesztegették az időt az irányelvek megvalósítása során. Az első konkrét lépések közé tartozott, hogy a zsi-dótianításra kiszemelt területeken különleges katonai uralmat vezettek be, és megszervezték a magyarországi zsidódanítási központokat.

A hadműveleti területek

Mivel a zsidóellenes műveleteket nem lehetett álcázni és a zsidók tömeges kitelepítése várhatóan zavarokat idézett elő az érintett közösségek gazdasági életében, a zsidódanítási szakértők kénytelenek voltak katonai okokkal indokolni a műveleteket. Feltételezték - mint kiderült, helyesen -, hogy a helyi lakosság, beleértve a zsidók egy részét is, megértéssel fogadja majd, hogy a zsidókat el kell távolítani a közeledő katonai arcvonalból, „megvédendő a tengelyhatalmak érdekeit a judeobolsevisták mester-kedéseitől". A minisztertanács együttműködési készséget mutatott, és április 12-én intézkedést fogadott el, amely szerint Kárpátalját és Észak-Erdélyt április l-jétől kezdve hadműveleti területnek nyilvánították. Az intézkedés a hadműveleti területek közé sorolta Kárpátalján Bereg, Má-ramaros, Ugocsa és Ung vármegyét, valamint Ungvár városát, Észak-Er-délyben pedig Beszterce-Naszód, Csík, Háromszék, Kolozs, Maros-Torda, Szolnok-Doboka és Udvarhely vármegyéket, valamint a városok közül Kolozsvárt és Marosvásárhelyt.21 Egyébként a németek a maguk részéről már március 25-től hadműveleti területté nyilvánították a Tiszától keletre eső területeket.22

A minisztertanács dr. Tomcsányi Vilmos Pált nevezte ki a kárpátaljai hadműveleti területek kormánybiztosának.23 Állandó tájékoztatást kapott a zsidóellenes intézkedésekről, amelyet a budapesti hatóságoknak továbbított. A zsidókat kisajátító és gettósító rendőrfőnökök is neki küldték helyzetjelentéseiket.24 Tomcsányi rövidesen lemondott - feltehetőén rájött, mire vonatkozik kinevezése; helyét Vincze András altábornagy foglalta el, akit az 1440/1944. M. E. sz. rendeletben megjelölt had

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham555.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/