A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE 7 69
terjesztették Svájcban.89 Egy 1944. július 4-i keltezésű kísérőlevéllel együtt küldték szét, melyet a baseli D. Kari Barth professzor, a zürichi D. Emil Brunner professzor, a genfi dr. W. A. Visser t'Hooft és a zürichi Paul Vogt lelkész írtak alá.90 A jegyzőkönyvnek egy teljesebb változatát kb. ugyanekkor (június 19-20-án) juttatta el Svájcba a cseh ellenállási mozgalom futárja. Dr. Jaromir Kopeczkynek, a csehszlovák követnek adta át, aki azonnal eljuttatta a Zsidó Világkongresszushoz és más nemzetközi zsidó szervezetekhez.
Svájcban a helyi zsidó közösség vezetői ugyanolyan jól ismerték a végleges megoldás programját, mint az ott működő nemzetközi zsidó szervezetek képviselői. Mint említettük, dr. Sagelowitz, a Svájci Zsidó Közösségek Egyesülete sajtóirodájának igazgatója az elsők között szerzett tudomást Hidernek a zsidó nép elpusztítására vonatkozó elhatározásáról. A Haluc, a Jewish Agency és a Joint vezetői, akiket szinte bombáztak a mészárlásokról szóló pontos beszámolókkal Pozsonyból, Budapestről és Isztambulból, ideértve az auschwitzi jegyzőkönyveket, pontosan tájékoztatták a zsidó vezetőket. Az utóbbiakat folyamatosan informálta Mantel-lo és dr. Bányai Mihály is, a Schweizerisches Hilfskomitee für die Juden in Ungarn (Svájci Segélybizottság a Magyar Zsidókért) vezetője. Az utóbbi egyebek között két jelentést juttatott el a magyar zsidók elpusztításáról a zürichi hitközség (Israelitische Kultusgemeinde Zürich) elnökéhez 1944. június 24-én. Ezek átvételét csak június 30-án igazolták vissza „az elnök katonai szemleútja miatt"91.
A hazai és nemzetközi zsidó szervezetek Svájcban naponként információval láttákéi a szövetségeseket. Bernből folyamatosan áramlottak az információk Londonba és Washingtonba. Az egyik fő hírvivő Roswell McClelland volt, a War Refugee Board (Háborús Menekültügyi Hivatal) amerikai kormányhivatal svájci képviselője. Ezeknek az értesüléseknek a zömét megosztották a brit és az amerikai zsidósággal.
A nyugati világ vezetői nemcsak jelentésekből értesültek a
nácik zsidóellenes hadjáratának részleteiről, hanem az ellenállás képviselőitől
közvetlenül is. Egyikük Jan Karski volt, a lengyel földalatti hadsereg
hadnagya, aki kétszer látogatott Londonba. Második útja során Washingtonba is
eljutott, ahol 1943. július 28-án fogadta őt Roosevelt elnök Jan Cie-chanowsky,
az akkori lengyel nagykövet társaságában. Tájékoztatta az elnököt arról, hogy a
nácik már több mint 1,8 millió zsidót öltek meg Lengyelországban, és arról,
hogy „a németek ki akarják irtani Európa egész zsidó lakosságát".
Továbbította a lengyel zsidó ellenállási mozgalomtól kapott, az amerikai
zsidóságnak és a szövetséges kormányoknak szóló instrukciókat, melyek szerint
„csakis közvetlen megtorlások révén lehetne a tömeggyilkosságot megállítani
vagy legalábbis korlátozni, pél
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham789.pdf
Az egész kötetet lásd: