" 790 A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE

dául a német városok nagyarányú bombázásával, miután sok millió röp-cédulát szórnak le, melyen közlik a németekkel, hogy megtorlásképpen bombázzák őket a zsidók kiirtása miatt"92.

A nyugati zsidó és politikai vezetőkhöz hasonlóan a Vatikán is tudott az európai zsidók kiirtásáról. Az auschwitzi jegyzőkönyvek Vrba-Wetz-ler-féle változatából Burzio nuncius révén szintén kapott egy példányt, nem sokkal azután, hogy a pozsonyi Mentőbizottság 1944 áprilisának végén elkészítette a dokumentumot.93 Mindamellett a Vatikán - a többi politikai és nem politikai vezetőhöz hasonlóan, beleértve a magyar zsidóság és a világ zsidóságának vezetőit is - sokáig a hallgatás mellett döntött, mialatt a vidéki zsidókat deportálták Magyarországról. A Vatikán először június 20-a körül reagált nyíltan, feltehetően azután, hogy megkapta a Ro-sin és Mordowicz szökésén alapuló újabb jegyzőkönyveket. Monsignore Mario, a Vatikán legátusa Pozsonyba utazott, hogy személyesen beszéljen az auschwitzi szökevényekkel, és ellenőrizze beszámolóik hitelét. Krasz-nyansky, akivel e célból kapcsolatba lépett Mikulás (Miklós) Stemfelddel a pozsonyi Mentőbizottságtól, a Pozsony közelében fekvő Svaty Jur-ko-lostorba kísérte a két szökevény, Vrbát és Mordowiczot, itt egy francia tolmács segítségével öt órán át igen alaposan elbeszélgettek velük.94

A pápai legátus nyilván igen alaposan meggyőződött a beszámolók hitelességéről, és röviddel később Horthy admirálist kérésekkel kezdte ostromolni a világ számos vezetője, hogy vessen véget a zsidóellenes intézkedéseknek és deportálásoknak. A pápa június 25-én intézett személyes kérést Horthyhoz, melyet június 26-án követett Roosevelt elnök figyelmeztetése, majd június 30-án Gusztáv svéd királyé.95

Nem kétséges, hogy ezek az üzenetek fontos, ha nem döntő szerepet játszottak Horthy július 7-i döntésében, mellyel megtiltotta a további deportálásokat Magyarországról.

Lehetetlen pontosan megállapítani, hogy ezekre az üzenetekre a Monsignore Mario folytatta beszélgetések és a Vatikán ezt követő pozitív reagálása eredményeként vagy pedig a Rrausz által június 19-én küldött anyaggal kapcsolatos hírverés jóvoltából került sor. Ha Horthyt csakugyan részben a Vatikánnak, a nyugati és a semleges vezetőknek és sajtójuknak a jegyzőkönyvekre való reagálása késztette a deportálások leállítására, részben pedig a saját reagálása, miután 1944 júniusának végén kézhez kapta őket (lásd alább), a gyötrelmes kérdés továbbra is fennáll: Miért nem terjesztették és tették közzé a zsidó vezetők a jegyzőkönyveket közvetlenül azután, hogy 1944. április végén vagy május elején megkapták a példányokat? Miért nem csatolták a jegyzőkönyvek példányait a magyarországi helyzetről és az SS-szel folytatott tárgyalásaikról szóló hosszú jelentéseikhez a budapesti Mentőbizottság vezetői, akik a német meg-

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham790.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/