A BUDAPESTI ZSIDÓK SORSA 813

A zsidók átköltöztetése

A „ törvényes" rendelkezések. A budapesti zsidók átköltöztetésére és koncentrálására vonatkozó rendeleteket június 16-án adták ki Doroghi Farkas Ákos, az újonnan beiktatott polgármester aláírásával7, és másnap tették közzé. A 14 kerület mindegyikére külön rendelet vonatkozott, mely utca és házszám szerint sorolta fel a csillagos házakat. A zsidók átköltöztetésére vonatkozó általános előírásokat és konkrét végrehajtási utasításokat a főváros I. kerületére vonatkozó 147 501/1944. IX. sz. rendelet foglalta magában.8

A rendelet kibocsátásának napján külön rádióüzenetben értesítették az ország valamennyi csendőrőrsét a fővárosban folyó akcióról, hogy készüljenek fel esetleges fővárosi zsidókra, akik vidéken keresnek menedéket. Le kellett tartóztatniuk és a legközelebbi rendőrőrsre kellett vinniük őket.9

Hogy a csillagos házakat könnyen föl lehessen ismerni, a rendelet megszabta, hogy különleges jelvényt kell elhelyezni az épületek minden kapuján. A jelvény egy 30 cm átmérőjű, kanárisárga Dávid-csillag volt, 51 X 36 cm-es fekete alapon. E jelvények beszerzését és elhelyezését a háztulajdonosok feladatává tették. A rendelet eredetileg kikötötte, hogy az összes átköltözést június 21-ig, azaz három napon belül be kell fejezni; ezt később meghosszabbították nyolc napra. E határidő után zsidó tulajdonos, bérlő, vendég vagy albérlő nem lakhatott másutt, mint csillagos házban. A rendelet előírta, hogy ahol csak lehet, az áthelyezett zsidók egy épületbe, utcába vagy körzetbe költözzenek; a csillagos házakból kiköltöző keresztények lakóterületét foglalják el, valamint a már zsidók által lakott házak lakásainak fölös szobáit. A rendelet szerint egy zsidó családnak egy lakószobára volt joga, kivéve, ha a szoba 25 m2-nél kisebb, a család négynél több tagú, vagy ha a lakóhelyiséget irodának vagy üzletnek is használták; ilyen esetekben családonként még egy szobát lehetett engedélyezni. Zsidó család - akármilyen nagyságú vagy foglalkozású volt is - semmilyen körülmények között nem rendelkezhetett kettőnél több szobával.

A rendélet nem érintette a csillagos házakon kívül zsidó tulajdonban lévő, kereskedelmi vagy ipari célra használt épületeket, de a zsidóknak megtiltották, hogy ilyen helyeken lakjanak. Elméletileg a zsidók minden holmijukat magukkal vihették, kivéve a háztartási gépeket; ha ez helyhiány miatt vagy más okból lehetetlennek bizonyult, megengedték nekik, hogy égy szobában elraktározzák a holmijukat, az összes többi szobát ki kellett üríteniük. Amint a korábbi zsidó lakó kiürítette a lakást, azt lezárták és lepecsételték, és senki sem léphetett be a lakásügyi hatóságok, az

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham813.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/