854 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG

mai irányú képzésének előmozdítására. Ezek közé tartozott a Goldmark Károly Zeneiskola, az Országos Rabbiképző Intézet és az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet.91

Jóllehet a budapesti zsidókat foglalkoztatta kulturális örökségük megőrzése. gyorsan csökkenő vagyonuk és tulajdonaik megvédése, legfőbb gondjuk az életben maradás volt az állandóan fenyegető veszélyek közepette. Bár Horthynak a deportálások leállítására vonatkozó döntése, hacsak átmenetileg is, de az egész zsidó közösséget megmentette, a zsidók két kategóriájának különleges védelmet is sikerült szereznie, és így mentesülnie a további üldöztetésektől. Ezek a kitért és a mentesített zsidók voltak.

A kitérések és a kitértek. 1867. évi emancipációja után a magyar zsidóság Közép-Európa egyik legasszimiláltabb zsidó népcsoportjává vált. Mégis, noha az első világháborúig terjedő fél évszázadban a magyar zsidók politikai és törvényi jogai rohamléptekkel bővültek, és nagy sikereket értek el az értelmiségi pályákon, az üzleti és ipari életben, nem tudták teljes mértékben lerázni magukról a vallásukés szokásaik miatt rájuk tapadó szégyenbélyeget. Hiába próbáltak integrálódni a nemzet szélesebb közösségébe, a magyar társadalom még nem volt felkészülve arra, hogy változtasson hagyományos előítéletein. A zsidók törvényi és politikai emancipációja tehát nem járt együtt társadalmi emancipációjukkal. A kiegyezés korszakában számos zsidó úgy döntött, hogy az asszimüáció és az akkul-turáció folyamatát, amely az elmagyarosodással kezdődött, elviszi annak logikus végpontjáig: a kitérésig. E korszakban a kitértek elsősorban Nyugat-Magyarország, különösen Budapest felső középosztályának asszimilált családjaiból származtak.

A világháború utáni ellenforradalmi korszakban, amikor a liberális elveket fokozatosan protofasiszta és klerikális-antiszemita elvek váltották fel, ha nem is valamennyi, de igen sok kitérés opportunizmusból történt. Sok kiváló író, művész, a gazdasági és politikai élet számos vezető alakja fordított hátat hitének. Jóllehet a kitérések száma jelentősen csökkent a bethleni konszolidáció éveiben (lásd a 2. fejezetet), ismét növekedésnek indult a Gömbös-korszak kezdetétől, és meredeken felszökött az első jelentősebb zsidóellenes törvényjavaslatok 1938. és 1939. évi törvényerőre emelkedésétől. A rabbinátus Wesselényi utcai hivatala előtt sorban álló, kitérésüket bejelenteni kívánó zsidók száma évről évre gyarapodott, annak ellenére, hogy a zsidó közösség vezetői szívós erőfeszítésekikel próbálták lebeszélni a hitüket elhagyni szándékozókat. E korszak egyik tragikusan ironikus vonása volt, hogy bár a zsidóellenes törvények célja az volt, hogy a zsidók befolyását visszaszorítsák és csökkentsék számarányu

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham854.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/