860 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG

menyekben sérültek meg, kivéve azokat, akik a „kisegítő mun-kaszolgálatos-századokban" szolgáltak;

— mindazok, akik mentesültek az 1939-es IV. sz. törvény 2. paragrafusa szerint; a 7720/1939. M. E. sz. rendelet 66. paragrafusa szerint; a 2220/1941. M. E. sz. rendelet 3. paragrafusa szerint; és a 8550/1941. M. E. sz. rendelet 2. paragrafusa szerint;

J* a második világháború hősi halottainak, nem számítva azokat, akik „kisegítő munkaszolgálatos-századokban" szolgáltak, özvegyei és árvái;

- a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságoknál nyilvántartott külföldi zsidók, ha Magyarország kölcsönösségi viszonyban állt az érintett idegen országgal.105

Azok a zsidók, különösen a háborús veteránok, akik úgy érezték, hogy vonatkoznak rájuk a különféle rendeletek mentesítési előírásai, státusuk igazolása végett rendszerint az Országos Vitézi Székhez folyamodtak.106 1944. április 30. után az igazolási jog és a mentesítések elbírálása átkerült a Baky-Endre-Jaross-csoport által dominált belügyminisztérium hatáskörébe,107 ahol a legtöbb egyénileg vagy pártfogó helyi tisztviselők által benyújtott kérvényt elutasították.108 1944 márciusa és július 31. között Jaross csak 550 mentesítési kérvényt hagyott jóvá, melynek hatálya kb. 1000 zsidóra terjedt ki. A minisztériumban e kérvények ügyintézése közvetlenül Szilágyi László minisztériumi tanácsos hatáskörébe tartozott.109

A viszonylag kisszámú, magas kitüntetésekkel rendelkező háborús hősök mellett a leggyakrabban mentesített zsidók azok voltak, akiket a törvényes rendelkezések értelmében bonafide keresztényeknek minősítettek. Nekik joguk volt ahhoz is, hogy visszakapják elkobzott lakásukat és vagyonukat.110

Horthynak a deportálások leállítására vonatkozó július 7-i döntése után fölvetődött a kérdés, hogy a kormányzó adjon különleges mentesítést bizonyos zsidóknak, akikre nem vonatkoztak az érvényes rendelkezések. A minisztertanács július 12-i ülésén Kunder Antal kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter javasolta, hogy a kormányzó által mentesített zsidókat ne vigyék el az országból.111 A németbarát minisztert valószínűleg nem annyira a mentesített zsidók védelme érdekelte, mint inkább alá szerette volna aknázni a kormányzónak a deportálások általános leállítására vonatkozó döntését. A különleges mentesítések ügyében azonban csak augusztus 21-én történt lépés, amikór Horthy - újra érvényesítve kormányzói hatalmát - kulcsszerepet játszott egy új rendelet elfogadásában, mely mentességet adott a korábbi törvényes előírások által nem érintett zsidók bizonyos csoportjainak. Az aügusztus 21-én Reményi-Schnel-

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham860.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/