A SZÁLASI-ÉRA 921

Az óbudai téglagyárba vitt zsidók többsége azonban sokkal szeren-csétienebbül járt. Néhány napos ott-tartózkodás után a zsidókat korra és nemre való tekintet nélkül gyalogmenetben útnak indították Hegyeshalom felé. Az útvonal a Birodalom felé Piliscsaba, Dorog, Süttő, Szőny, Gönyű, Dunaszeg és Mosonmagyaróvár érintésével vezetett.

A zsidók kíséréséről, útközben történő táplálásáról és elszállásolásáról a honvédelmi minisztériumnak kellett gondoskodnia a belügyminisztériummal együtt, mely a rendőri és csendőri erőket felügyelte. Elméletileg a zsidókat a belügyminisztérium által kidolgozott terv szerint kellett volna útközben élelmezni és elszállásolni.58 A valóságban azonban a gyalogmenetek, melyekben férfiak, nők és gyermekek tízezrei vettek részt, oly iszonyúan kegyetlenek voltak, hogy az útvonal a halál országútjává vált.59 (Lásd a 26.2. képet.)

A szenvedésről érzékletes beszámolót adott Batizfalvy Nándor a budapesti svéd követségen november 22-én tartott tanácskozáson. A tanácskozást, melyen részt vett Raoul Wallenberg, Krausz Miklós,60 dr. Koerner és dr. Farkas (a svéd, a svájci, a portugál, illetve a spanyol követség képviselői), azért hívták össze, hogy egyeztessék a semleges országoknak az üldözött zsidók támogatására indított akcióit. Batizfalvy a KEOKH rendőrtisztje volt, 1941-ben ő teremtette meg a törvényes kereteket a „hontalan" zsidók Magyarországról való kiutasításához (lásd a 6. fejezetet). Nemrég tért vissza egy szemleútról, melynek során megtekintette a hegyeshalmi tábort és az előírt nagyobb éjszakai táborhelyeket a Budapestről kiinduló útvonal mentén. Batizfalvy komor képet festett a menetelők állapotáról, és statisztikai adatokat közölt azokról, akik már Hegyeshalomba értek, akik úton voltak, és azokról, akiket megöltek, vagy akik öngyilkosságot követtek el. Krausznak és Carl Lutznak, a svájci konzulnak sürgetésére Batizfalvy Ferenczytől négy „nyílt parancs" (offene Befehle) formulát szerzett. Mind a négy semleges követség azt tervezte, hogy két-két delegátust küld a német határra ezekkel a nyomtatványokkal, ahol menleveleket adnak annyi „külföld által védett" zsidónak, amennyinek csak lehet. A semleges országok kezdeményezését magukévá tették a Vatikán és a Nemzetközi Vöröskereszt képviselői is.

Másnap reggel Leopold Breszlauer és Ladislaus Kluger, a svájci követség képviselői elindultak Hegyeshalomba. A november 23. és 27. között tett szemleútjukról szóló, november 28-i jelentésük teljes mértékben megerősítette Batizfalvy komor beszámolóját. Az áldozatokkal és jó néhány tiszttel folytatott alapos beszélgetések révén a svájci képviselők jelentésükben rekonstruálni tudták a gyalogmenetek borzalmait és a különféle megállóhelyeken uralkodó állapotokat:

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham921.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/