A SZÁLASI-ÉRA 931
son, pincében, lépcsőházban). Nemritkán egy kétszobás lakásban 50-60 személy lakott.80
Miután az átköltöztetéseket befejezték, a „kis" vagy nemzetközi gettó sok épületében különféle ürügyekkel rendszeresen tartottak razziákat a nyüasok, figyelmen kívül hagyva Tarpataky Zoltánnak, a törvény és a rend védelméért felelős körzeti rendőrtisztnek a hatáskörét.81 A leggyakrabban felhozott ok a menlevelek ellenőrzése volt.82 Az Abonyi utca 8.-ban a nyilasok november 16-án kifosztottak 260 zsidót, akiket Carl Lutz svájci konzul nemrég mentett ki az óbudai téglagyárból. Tíz nappal később a Pozsonyi út 35.-ben tartottak razziát, állítólag mert lövéseket adtak le onnan. Akiket csak kiraboltak, viszonylag szerencsésnek mondhatták magukat; sok zsidót kivittek a Duna-partra, és belelőttek a Dunába. Azok többségét, akiket hamis papírokkal tartóztattak le az egyik ellenőrző razzia során, csillagos házakba parancsolták, abba a körzetbe, amely később a „nagy gettó" lett.83
A nemzetközi gettó csak rövid ideig állt fenn. December elején, amikor a Vörös Hadsereg közeledett Budapest felé, és a Szálasi-kor-mány feladott minden reményt, hogy normális kapcsolatokat építsen ki a semleges államokkal, a gettó lakossága különösen nagy nyomásnak volt kitéve. A nyilasok „védett" zsidók százait önkényesen elvitték túlzsúfolt szállásaikról, és erőszakkal a Duna-partra hurcolták, ahol szétválogatták őket. A fizikailag alkalmasnak ítélteket - és erről teljesen szeszélyesen döntöttek - menetoszlopokba állították, és útnak indították a Reich felé; a gyerekek és az idősebb zsidók többségét beparancsolták az éppen létrehozott nagy gettóba. Ezek közül a szerencsésebbeknek megengedték, hogy a semleges országok tulajdonában lévő vagy igazgatása alatt álló épületekben keressenek menedéket. Különösen a Vadász utca 29. sz. alatti svájci ház, az ún. „üvegház", amely de facto a cionisták ellenőrzése alatt állt, nyújtott menedéket sok ezer üldözött zsidónak. Szőllősi szerint kb. 18 000 zsidót vittek át a nemzetközi gettóból a budapesti gettóba (a „nagy gettóba").84
A védett zsidók sorsa, mint a gettólakóké általában,
különösen nehézzé vált a felszabadulás előtti utolsó hetekben. A helyzet 1945
január elején olyan kritikussá vált, hogy Raoul Wallenberg úgy döntött, a
svédek által védett zsidókat átköltözteti a nagy gettóba, ahol - úgy gondolta -
több esélyük volt az életben maradásra. Január 4-én ilyen értelmű utasítást
kaptak az e zsidóknak otthont adó épületek parancsnokai.85 Másnap a
svédek által védett zsidók a Pozsonyi út páros számú házaiból átköltöztek a
nagy gettóba. A mintegy 5000 zsidót, aki részt vett ebben a költözésben, a
rákövetkező napon megközelítőleg ugyanennyi zsidó követte, akik Portugália,
Svájc és a Vatikán védelme alatt álltak.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham931.pdf
Az egész kötetet lásd: