938 A SZÁLASI-ÉRA

lönféle vallási és jótékonysági szervezetek, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt által védett otthonokból.

Szálasinak a zsidók kategorizálására vonatkozó, november 17-i döntésével összhangban azt a 6000 gyermeket, akit szüleik a Vöröskereszt gondoskodására és védelmére bíztak, december 6-tól kezdődően szintén a gettóban kellett elhelyezni. A Zsidó Tanács konzultált Friedrich Born-nal és Hans Weyermann-nal, és kijelentette, hajlandó befogadni a gyermekeket, ha a kormány a rendelkezésére bocsátja a város tulajdonában lévő oktatási intézményeket a gettóban. A Tanács halogató taktikához folyamodott, először az épületek átadását kérte, aztán rámutatott, hogy kívánatos lenne kitakarítani, fertőtleníteni és berendezni azokat. A cél természetesen az időnyerés volt, a Tanács tagjai ugyanis meg voltak győződve róla, hogy a gyerekeknek jobb dolguk van a Vöröskereszt védelme alatt, a gettón kívül. A Vöröskereszt gyermekvédelmi részlegét ebben az időben a cionista Komoly Ottó irányította, aki mentesített státust élvezett. Decemberben hat gyermekotthon tartozott a Vöröskereszt fennhatósága alá, mindegyikben kb. 500 gyermekkel. Az ostrom alatt és a nyilas túlkapások miatt némelyik otthonból elmenekült a felügyelő és a személyzet, a gyerekeket sorsukra hagyva. A Teleki Pál, a Perczel Mór és a Nagyfuvaros utcában lévő gyermekotthonok helyzete különösen nyomasztó volt.

A Tanács időhúzásra irányuló törekvései ellenére egy rendőri egység, melyet Szinyei-Merse és Koppány rendőrparancsnokok vezettek, december 12-én behozta az első, 500 gyermekből álló kontingenst a gettóba. A Klauzál téri, nem működő vásárcsarnokban helyezték el őket. Egy másik gyermekcsoportot a Síp utca 23.-ban szállásoltak el, miután a ház lakóit - a belföldi illetékhivatal helyi kirendeltségét - a Zsidó Tanács költségén máshová költöztették át. A gyermekeknek a gettóba való áthelyezése folytatódott az egész hónapban, a Vöröskereszt nagy megdöbbenésére. December 24-ig a 6000 gyermek zömét elvitték az otthonokból és menedékhelyekről a Vöröskereszttel együttműködő evangélikus lelkész, dr. Sztehló Gábor bátor erőfeszítései ellenére, aki különösen aktívan védte a gyermekek érdekeit;99 Ezen a napon a semleges országok képviselői CarI Lutz és Raoul Wallenberg ösztönzésére éles hangú tiltakozó jegyzéket nyújtottak át, melyben a gyermekek gettóba hurcolásának felfüggesztését követelték, és annak engedélyezését kérték, hogy hagyják meg a gyermekeket otthonaikban édesanyjukkal együtt.100 Ekkorra azonban már 6000 gyermeket áthelyeztek, és a magyar hatóságok semmi hajlandóságot nem mutattak az iránt, hogy megmásítsák döntésüket.

A gyermekek áthelyezésén kívül a gettó lakosságának növekedéséhez az is hozzájárult, hogy a nyilasok a letartóztatott, bujkáló zsidókat is a get

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham938.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/