A KÜLFÖLDI ZSIDÓK HELYZETE MAGYARORSZÁGON 9-85

Veesenmayer kedvezően fogadta von Thadden ajánlatát, és április 12-én kérte, küldjék Hezingert négy hétre Budapestre azzal a feladattal, hogy közvetítsen közte és a zsidókérdés megoldásával megbízott német és magyar szervek között.5 Két nappal később von Thadden Ribbentrop hozzájárulását kérte a kiküldetéshez.6 Hezinger április vége felé érkezett meg, amikor a zsidók „illegális" gettóba gyűjtése Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon már javában folyt.7

A Sztójay-kormány Sebestyén Pált, a külügyminisztérium nemzetközi jogi és szerződési osztályának főnökét bízta meg azzal, hogy foglalkozzék a külföldi zsidó állampolgárokat és az ellenséges országok állampolgárait érintő kérdésekkel. A belügyminisztériumban Halász Károly - Ja-ross Andor megbízottja - és Király Gyula csendőr alezredes, a VII., közbiztonsági osztály vezetője látta el ugyanazt a feladatot.8

Veesenmayer és Sebestyén első találkozójára április 27-én került sor. Sebestyén rámutatott, hogy a Sztójay-kormány álláspontja a szóban forgó kérdésekben megfelel Ottó Hunsche SS-Sturmbannführer, az Eich-mann-Sonderkommando egyik irányítója ajánlásainak.9 Sztójay tehát egyetértett azzal, hogy a semleges országok képviselőit kérjék fel zsidó állampolgáraik záros határidőn belüli hazatelepítésére, valamint azzal, hogy az ellenséges országok zsidó állampolgárait internálják, ugyanakkor a nem zsidókat a kölcsönösség elve szerinti elbánásban részesítsék.10

Veesenmayer a maga részéről kihasználta az alkalmat, hogy emlékeztesse Sebestyént az ellenségtől lefoglalt vagyon kezelésével kapcsolatos német álláspontra, továbbá arra, hogy a Birodalom rosszallással szemléli a zsidók szakadatlanul folyó kivándorlását Palesztinába - mint mondta, minden kivándorló zsidó a „rémhírterjesztők'' számát szaporítja.11

Két nappal később újabb találkozó jött létre Veesenmayer és a kíséretében lévő Hezinger, valamint Sebestyén között, melynek során a magyar kormány álláspontja még jobban kikristályosodott. Sebestyén közölte, hogy a magyarok készek:

— egy héten belül felszólítani a semleges országok (Portugália, Spanyolország, Svédország, Svájc és Törökország) képviselőit zsidó állampolgáraik 4-6 héten belüli hazatelepítésére. A határidő lejárta után ezeknek az országoknak a zsidó állampolgáraira is kiterjesztenék a hatályos magyarországi zsidóellenes rendelkezéseket (Veesenmayer azt javasolta, hogy csak azoknak a zsidóknak a hazatelepítését engedélyezzék, akik már 1944. március 19. vagy 22. előtt valamelyik semleges ország állampolgárai voltak);

- ugyanezt az eljárást alkalmazni a francia zsidókkal szemben, tekint

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham975.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/