Veled gyászol az Adria
Valami jelentéktelen
apróságot kértél
Hoznék például
egy páratlanul szép kavicsot
az Adria partjáról
Kavics nem terem ott
amerre jártam
Ám a milliónyi mészfehér
[a feltétel nélküli elfogadás
halvány-barnás
szinusz görbéjével cifrált]
kagylóhéj között
egyetlen
gyászfeketét is találtam
És elhoztam
Tán az életet örvénylőn őrlő
sós sír
[mert ez is a végtelen
az örök
a termékenyítő víz]
ki tudja mióta
ki tudja honnan görgetett
titkát
A természet osztja a megoszthatatlant
... szánalmasan dadogva
próbálja egy barát |