Egy üveg tonic
A kosárban nem állt meg
Fáradtan elfeküdt
Ám otthon nyomban
az asztalra került
fektéből álltába kényszerült
Alig mozdított kupakja alól
mint olykor a céltalan
irányát vesztett indulat
fújtatva-spriccelve
szanaszét szaladt
a kellemesnek szánt
kesernyés ital
bosszantó tócsákban
gyűlt asztalon
asztal alatt
Az első hó
A Nyilas ígérte
a Nyilas meghozta
Pereg az első hó
csapda a városra
Köhögve döcög
álnokul vöröslő féklámpák között
egy kivénhedt autóbusz
s százhúsz
a tér e modern börtönébe szorult
utas
érzi sejti tudja?
Míg kattogva halad saját útján az idő
odafent
Életünk a természet-technika
latyakos ollójában rekedt
idelent.
|