AMIKOR NEHÉZ

21. oldal

Veled gyászol az Adria

Valami jelentéktelen
               apróságot kértél
Hoznék például
egy páratlanul szép kavicsot
az Adria partjáról

Kavics nem terem ott
amerre jártam
Ám a milliónyi mészfehér
[a feltétel nélküli elfogadás
halvány-barnás
szinusz görbéjével cifrált]
kagylóhéj között
egyetlen
gyászfeketét is találtam

És elhoztam
Tán az életet örvénylőn őrlő
sós sír
[mert ez is a végtelen
                       az örök
                       a termékenyítő víz]
ki tudja mióta
ki tudja honnan görgetett
titkát
A természet osztja a megoszthatatlant
... szánalmasan dadogva
próbálja egy barát

Gáthy Emőke

Súgnak a fák