Rudolf Steinertől
tanultam
(Mme Nelly
Oeschgernek 1994)
Végy
egy
magot
búzát
meggyet
Szemléld
mélyen
intenzíven
naponta
néhány
percet
S ha egy nem várt pillanatban
betonkaptárad magányában
borostyánná dermedt szívedbe lobban
hogy e semmi holt anyagban
már ott van a még láthatatlan
de már élő...
...Akkor
megvilágosodtál...
Egy túlburjánzott
mikulásvirághoz
Mint mag a fényt
ha szárba szökken
és leveleket hajt
úgy keresi az eszmét az elme
a gyermek ifjúvá cseperedve
helyét mohón a világban
De baj
ha csak és csak
a fény vonzásában él
Egyensúlyát vesztve
felborul a cserép
A mag
A mag ha lehullott
elrohad
vagy új életet ad
A mag
Ám ha lehullott
önmagától
vissza nem tapad |