Szebeni Sándor - Búvó gyökerek


Madarakat fogadsz magadhoz

Szigetedre madarak hullnak
némán lüktető sötétségben
vadak füléből vér szivárog
ne higgy a rontás erejében

a zöld vadonban nem veszünk el
összefogva kijutunk onnan
hagyd az ágáló barátokat
osztozzunk madár-hatalomban

dúdolgat magában az isten
valami dalt a teremtésről
tövis szaggatja szárnyaidat
halálos fegyver növényi tőr

madarakat fogadsz magadhoz
felköltözöl a megnyílt égbe
menedékjogot ad az isten
kapaszkodsz elnyűtt köntösébe


4. oldal