Szebeni Sándor - Búvó gyökerek


Feltörnek a látomások 

Tervezgetések képzelgések
drámai szorongattatások
fekete bábák háborúja
és feltörnek a látomások

vízimalmok tündérkedése
lepkét kergető gyereklányok
s látod a málló alapokat
s a felépülő alvilágot

a hazugságközpontú világ
keréken guruló tükreit
a törtetők mozgásirányát
a zendülők merényleteit

a szapora emberiséget
az emberfaj létszeretetét
a vademberek kalyibáit
a nem múlás zöld tenyészetét

tüzed valószerűtlen útját
avartűz tizedelte fákat
az elillanó borulatot
s a távolodó katonákat

a felidézett buktatókat
az éjszaka ajánlásait
s ahogy koldusokra tör a tél
s kiszemeli áldozatait

szivárványt és tengerkék eget
s macskád szájában madárszárnyat
vak homályban sugárzó látványt
egy idegennek tűnő tárgyat

lepusztult külvárosi házak
múltba révedő tűzfalait
s állati ösztönök sötétjén
vágóhidak szellemárnyait
a mindenség halott magányát
s összecsendülő csillagait
az égi felsőbbség figyelmét
s az értelmes lét szándékait

a dühöngve ítélkezőket
s az ítélkezők törvényeit
égi és földi műhibákat
isteneink tévedéseit

a felszínen az áldozatokat
s a felszín alatt a rothadást
az ostorosok álhűségét
a megjátszott odatartozást

fűszálak közt ugráló szöcskét
s meglapuló ájtatos manót
ábrándos dalokat dúdolók
kalapján a selyemszalagot

virágtündérek suttogását
ifjúságod virágillatát
s ősi tűzhelyek történetét
ősszerelmek szívláncolatát

a szorongató természetet
az őskori vándorlásokat
s hivalkodó divatot pompát
és láthatatlan babérokat

a fény arany gyújtózsinórját
s látványát a keletkezésnek
a megtisztult őrzők ihletét
s a daltól való függőséget

a csukott szárnyú alázatot
a belül emésztő nyüveket
s galaktika palotádban a
csillagra rótt írásjegyeket
   

50. oldal