Szebeni Sándor
- Búvó gyökerek
|
Mint kavics a patakban
Aranymetszés az ünnep
menekvésem a láztól
nincsen múlt és nincs jelen
és ködbe vész a távol
a nap sugárecsetjét
vörös vizembe mártja
téveszméim beállnak
örök eszmék sorába
napom ne legyen sótlan
magasra csap a lárma
harangomra dől a szél
majd visszaszáll a fákra
a magány harangszava
leszek magányos dallam
emléktelen derengés
mint kavics a patakban
|