Szebeni Sándor
- Búvó gyökerek
|
A törekvő
Járkál a térdig érő
hóban
hóemberét felöltözteti
metaforáján elmélázik
s ha megunja levetkőzteti
szeret sétálni nézelődni
üldögélni a folyóparton
s megvesz az égen egy csillagot
csak hogy a neve fennmaradjon
a föld útjain az időknek
porában lábnyomok tűnnek el
tudja ezt s köszön fűnek-fának
bókol és mindenkit átölel
kertjében leszbikus virágok
földjében mozdulatlan csontok
vers-dombra állva hívogat mit
üres szavakból összehordott
|