Szebeni Sándor - Búvó gyökerek


Mint kavics a patakban      

Aranymetszés az ünnep
menekvésem a láztól
nincsen múlt és nincs jelen
és ködbe vész a távol

a nap sugárecsetjét
vörös vizembe mártja
téveszméim beállnak
örök eszmék sorába

napom ne legyen sótlan
magasra csap a lárma
harangomra dől a szél
majd visszaszáll a fákra

a magány harangszava
leszek magányos dallam
emléktelen derengés
mint kavics a patakban


38. oldal