Szebeni Sándor - Búvó gyökerek


A törekvő      

Járkál a térdig érő hóban
hóemberét felöltözteti
metaforáján elmélázik
s ha megunja levetkőzteti

szeret sétálni nézelődni
üldögélni a folyóparton
s megvesz az égen egy csillagot
csak hogy a neve fennmaradjon

a föld útjain az időknek
porában lábnyomok tűnnek el
tudja ezt s köszön fűnek-fának
bókol és mindenkit átölel

kertjében leszbikus virágok
földjében mozdulatlan csontok
vers-dombra állva hívogat mit
üres szavakból összehordott


49. oldal