Szebeni Sándor
- Búvó gyökerek
|
Káromkodva őrzöd a
múltat
Lekaszáltad az alvó
rétet
azután hogy a harmat rászállt
s most mélázva nézed felszálló
füstkarikák hajladozását
esküvők látványát idézed
szeretőket kenyérrel borral
s a sötétség fényes mélyeit
csárdást táncoló menyasszonnyal
kuss a hőbörgő újítóknak
káromkodva őrzöd a múltat
címeres hintók utasait
s szelíd arcú barlanglakókat
mi ez az ismeretlen gesztus
mi ez a kegyes esztelenség
meghinti szikrázó örömmel
százéves ráncok szövevényét
|