Szebeni Sándor - Búvó gyökerek


Elmarasztalva     

Bármit kigondol az elméd
nyelveden cirkalmas szavak
minduntalan füledbe cseng
a megpendülő pillanat

de van ami elszivárog
észrevétlenül elfolyik
hallgatag csended elnyeli
a harsány világ hangjait

sorba rakva a hírlapok
elavul minden új dolog
legyőzötten s kivetetten
már nem szereted városod

elmarasztalva itt maradsz
s szívedre tör a fájdalom
megérted hogy miért fáznak
virágaid a láng-napon


21. oldal