Szebeni Sándor
- Búvó gyökerek
|
A lét peremén kivirágzik
Valaminek mindig híja
van
emlékeim közt nem találom
a lét peremén kivirágzik
virul egy ismeretlen tájon
gyökerét görnyedt dombba vájja
virágait rázza a zokogás
mert lombja nem hisz gyökerében
mert nincs testvéri összefogás
lenyeste az idő szárnyait
és csöndben szundikált az isten
akadt ki átkelt a tengeren
s volt aki pusztult vízözönben
a boldogtalan maradékot
a csalódottak hasonmását
vénséges vén anyókák őrzik
az alvó csipkerózsa álmát
|