Szebeni Sándor - Búvó gyökerek


Káromkodva őrzöd a múltat      

Lekaszáltad az alvó rétet
azután hogy a harmat rászállt
s most mélázva nézed felszálló
füstkarikák hajladozását

esküvők látványát idézed
szeretőket kenyérrel borral
s a sötétség fényes mélyeit
csárdást táncoló menyasszonnyal

kuss a hőbörgő újítóknak
káromkodva őrzöd a múltat
címeres hintók utasait
s szelíd arcú barlanglakókat

mi ez az ismeretlen gesztus
mi ez a kegyes esztelenség
meghinti szikrázó örömmel
százéves ráncok szövevényét


29. oldal