Szebeni Sándor - Búvó gyökerek


Rémisztő szépség
(Hieronymus Bosch kertjében) 

1

A széttöredezett arcokon
az aranymetszés tisztasága
itt minden a szelíd ősanyát
s a szilaj ősapát imádja

te következel dalolj szépen
a nap is álljon meg az égen
bendője kővel teletömve
az aranyborjú már a földben

halálra táncoltatott virág
ember nélküli hejehuja
jajgat a palackba zárt szellem
gazdáján az ítélet vasa

koponyakopogtató madár
repül csőrében énekekkel
a halál mezsgyéjén egyedül
baktat egy áldásosztó ember
2

nádasokból felszálló dallam
mocsarakban bolyongó zene
keresztre szegezett próféták
mártírok lázas tekintete

lassan gyűlik világosságtok
a föld mélyén lenn ti boldogok
éltek az éji menedéken
s megjátsszátok hogy a seb beforrt

százéves tojás a pokolban
a hozzá illő mézes borral
madártoll ruhában egy férfi
s egy kövér nő tűzliliommal

virágok játszanak a tűzzel
közéjük vágsz véres ököllel
rémisztesz tébolyod tüzével
gyehennád tűzőrületével
   

52. oldal