Szebeni Sándor
- Búvó gyökerek
|
Elmarasztalva
Bármit kigondol az
elméd
nyelveden cirkalmas szavak
minduntalan füledbe cseng
a megpendülő pillanat
de van ami elszivárog
észrevétlenül elfolyik
hallgatag csended elnyeli
a harsány világ hangjait
sorba rakva a hírlapok
elavul minden új dolog
legyőzötten s kivetetten
már nem szereted városod
elmarasztalva itt maradsz
s szívedre tör a fájdalom
megérted hogy miért fáznak
virágaid a láng-napon
|