Szebeni Sándor - Búvó gyökerek


Nincsen megkésett igéd      

Hegyedről lefolyó vizek
röptetnek párás szeleket
levetkőztet a nyugalom
lelked áhítat szállja meg

a sötétet fény kaszálja
s virágok illatát a szél
feltekintesz csillagodra
fényében te is fénylenél

tűnődő gyémánt-értelem
arcodon látom a jelét
együtt termésed-virágod
és nincsen megkésett igéd

lángos vezérlő csillagod
fénye sarlósan bekerít
s tábortüzed köré gyűlnek
egykori tanítványaid


31. oldal