Szebeni Sándor - Búvó gyökerek


A lét peremén kivirágzik      

Valaminek mindig híja van
emlékeim közt nem találom
a lét peremén kivirágzik
virul egy ismeretlen tájon

gyökerét görnyedt dombba vájja
virágait rázza a zokogás
mert lombja nem hisz gyökerében
mert nincs testvéri összefogás

lenyeste az idő szárnyait
és csöndben szundikált az isten
akadt ki átkelt a tengeren
s volt aki pusztult vízözönben

a boldogtalan maradékot
a csalódottak hasonmását
vénséges vén anyókák őrzik
az alvó csipkerózsa álmát


35. oldal