Szebeni Sándor - Búvó gyökerek


A miénk volt ez a föld     

Feje kerekre nyírva
vékony halszálka-ember
nyilát a célra tartva
figyel vészjósló szemmel

fekete majomkirály
ezüstös hátú fenség
fejét kezére hajtja
zokogás rázza testét

ugribugri madárka
percenként ugrik egyet
éhes az árva lélek
várja hogy megetessed

fűszál hegyén a tücsök
jókedvünk őre húzza
a miénk volt ez a föld
de elűzettünk róla


13. oldal