Bevezető

A Szociális Missziótársulat 20 éves fennállása alkalmából szerető lelkek összeállítottak egy "Ismertetőt" és készen bemutatták azt nekem. Szívesen vettem kezembe a szorgalmas szép munkát. Nem állítom, hogy nem lennének benne olyan hibák, amelyek mindenki más, mint a szülői kéz munkájában csak egészen természetesek. Mégis, fölötte örvendetesnek találom ennek az Ismertetőnek megjelenését.

Először azért, mert oly lelkekbe is bele fogja vinni a missziós mozgalom gondolatát, akik eddig távol állottak tőlünk:

másodszor azért, mert későbbi korban ez az Ismertető bizonyára forrásmű lesz annak a számára, aki a Szociális Missziótársulat történelmét alaposan fogja megírni.

Ebben az Ismertetőben anyai szemeim mintegy egyszerre meglátták 20 éves gyermekemet, - a Missziótársulatot, - és ha most végignézek ezen a gyermeken, az első érzésem a hála a jó Isten iránt, aki megengedte, hogy felnőjjön és ennyi jót tegyen. Azonban nem tudom a gyász érzetét sem elnyomni: milyen más lenne ez a 20 éves születésnap, ha körünkben volna a szerető édes Atya, akinek ez a gyermek 20 éven át volt gondja, öröme.

Merengve nézem a 20 éves gyermek homlokát: rajta van-e az apa jegy? - és azt kell mondanom: igen. Mert mint a régi németek mondája szerint az istenek származottjainak szeméből kiolvasható volt a Wotan-gyermekség, úgy az elfogulatlan bíráló meglátja a Missziótársulat homlokán az istengyermekség jegyét, melyet elsősorban a boldogemlékű Püspökatya lehelt homlokára és nevelt benne tudattá.

Kérve-kérem az Istent, hogy ez az ihlettség soha ne múljon el a Missziótársulat homlokáról, hanem évről-évre csak fokozódjék.

Van is reményem ezen anyai imám meghallgattatására, mert hisz Istenre van alapítva az egész Missziótársulat.

Amidőn tehát felejthetetlen, Istenben boldogult Püspökatyánk nevében is útnak indítom ezt a Missziótársulat immár 20 éves életében oly fontos Ismertetőt, vagyok minden Missziós Tagot és szíves olvasót sok szeretettel köszöntve

Budapest, 1928. december 8.-án.

Farkas Edith
alapító főnöknő,
országos elnök.