BUDAPEST, 1928 JUNIUS 17
EMLÉKFÜZET
HERDINÁND JÓZSEF
KORNER
ALBERT
PÁSZTOR ISTVÁN
SCHWERT FRIGYES
WUNDER REZSŐ
SZAKTÁRSAK
ÖTVENÉVES
NYOMDÁSZ-
JUBILEUMÁRA
IGAZ TISZTELETE JELÉÜL
AJÁNLJA A
PESTI LLOYD
TÁRSULAT NYOMDÁJÁNAK
SZEMÉLYZETE
A PESTI LLOYD TÁRSULAT
NYOMDÁJA
(Felelős: Márkus Pál)
ÉLETRAJZOK
HERDINÁND JÓZSEF
született
1864-ben Budapesten. Négy elemi és két polgári iskola elvégzése után
1877 augusztus havában fölvétette magát négy évre a Magy. kir.
Egyetemi nyomdába tanulónak. 1881 augusztus havában
fölszabadult, nyolc hónapi kondició után kilépett és Sopronban a
Litfass-féle nyomdában dolgozott rövid ideig. Jubilánsunkat 1883-ban
újra az Egyetemi nyomdában találjuk, míg viszont 1886-ban már a
Hornyánszky Viktor nyomdájában működik, de szíve 1887 közepén
visszavonzza az Egyetemibe. A kilencvenes évek elején a személyzet
megválasztja bizalminak, mint ilyen hűségesen teljesítvén
kollégiális kötelességét, az 1895-iki sztrájk kitörésekor elsőnek
hagyta ott kondicióját. Az emlékezetes sztrájk után az év végén
rövid tíz hónapra a Pesti Lloyd-nyomdában húzódik meg. Három évig a
Részvénynyomdában és újabb három évig az Államnyomdában dolgozik,
azután másodízben szintén három évig a Lloyd-nyomdában
tevékenykedik, amikor egy semmiség miatt rendszabályozzák, mire
félévig a Világosság-nyomda nyujtott neki menedéket. Ezután megint
csak három évre az Athenaeumban helyezkedik el. A mi kedves
kollégánk nem jön ki a hároméves kondiciókból. Ünnepeltünk 1908-ban
immár harmadszor kerül a Lloyd-nyomdába, ahol mind a mai napig
zajtalanul, a már nála megszokott lelkiismeretességgel végzi
éjjel is, no meg nappal is nehéz munkáját. Családi életében nagy
csapás érte, hőn szeretett felesége, szül. Hohe Irma, 30 éves boldog
házasság után súlyosan megbetegedett, hosszú ideig tartó
szenvedésétől végre a halál váltotta meg. Öt gyermeke maradt árván,
akik azonban most már mind nősek, illetőleg férjezettek.
Jubilánsunk, mint a dalnak nagy kedvelője, a mult évtizedek
folyamán buzgó énekese volt az Ébredés dalkörnek, az Athenaeum
házidalárdájának, de főképpen a budai Typographia dalkörnek, melynek
a régi időkben rendezett kedélyes mulatságai és családias
kirándulásai terhes családi gondjai ellenére az ő közreműködése
nélkül alig voltak elképzelhetők.
KORNER ALBERT
született
1865-ben Budapesten. 1878-ban beállott négy évre tanulónak a
Khór és Wein-féle könyvnyomdába (1886 óta a Pesti Lloyd-Társulat
nyomdája). Tanulóéveinek 1882-ben történt befejezése után segéddé
avatták; 1886-ban kilépett és három hónapig a Schlenker-féle
nyomdában, majd pedig ugyancsak három hónapig a Rigler-féle
nyomdában dolgozott. E helyeken azonban nem érezte magát jól, újra
visszatért a Lloyd-nyomdába és e rövid kiruccanások betudásával
1878 óta megszakítás nélkül - az 1895-iki nagy kivonulást
leszámítva - testestül-lelkestül ifijonti lendülettel a Lloyd
szolgálatában áll. Ünnepeltünk 1895-ben családot alapít,
feleségül veszi az imádott leányt, Kohn Jankát; e frigyből Katica
leánya született, aki most édesatyjának szemefénye, egyedüli
vigasza. A boldogság azonban nem tartott örökké. 1924-ben a
kérlelhetetlen Végzet megirigyelte kedves szaktársunk 29 éves
boldog házaséletét és elragadta az önfeláldozó drága jó hitvest, a
rajongásig szeretett felejthetetlen emlékezetű édesanyát.
Fáradhatatlan munkálkodásának jutalma nem maradt el,
gürcölésének negyvenharmadik évében megemlékezett róla a magy. kir.
kereskedelemügyi miniszter és Elismerő Oklevéllel tüntette ki.
Jubiláló szaktársunk a szervezeti élet fejlesztése körüli
munkálatokból a maga szűk körében becsülettel kivette a részét. Mint
szervezetünknek hű katonája, mindig az egyenes úton halad, szeretik
és becsülik is e tulajdonságáért a szaktársak. A Jótékonysági
Körnek egyik alapító tagja, több éven keresztül választmányi tagja,
az évenként a nyomdászárvák javára rendezett közkedvelt
Parasztbáloknak buzgó rendezőbizottsági tagja volt. A kilencvenes
években több éven át a Hirlapszedők Körének választmányában foglalt
helyet. Fiatal éveiben jubilánsunk nagy kedvelője volt a dalnak és
majdnem három évtizeden át az Egyetértés dalegylet kebelében
működött. Az Egyetértés dalegylet közgyűlése jubilánsunkat kifejtett
buzgó tevékenységének elismeréséül tiszteletbeli tagjának
választotta.
PÁSZTOR ISTVÁN
született
Budapesten 1863-ban. Iskoláinak elvégzése után 1877-ben kezdte meg
Löw Ede nyomdájában tanulási idejét, kétéves tanonc korában afférja
támadt egy szaktárssal, a háromkrajcáros szalonna minőség és
mennyiség tekintetében nem felelt meg az igényeknek, minek
következtében a Löw-féle nyomdát elhagyta és a még hiányzó további
két tanulási évet az akkori időben jó hírnek örvendő Weiszmann
Testvérek könyvnyomdájában töltötte ki. Felszabadulása után
rövidesen kitört 1881 őszén a sztrájk és akkor fiatal barátunk
kilépett Weiszmannéktól. Hat hétig sétált, végre Fanda József
nyomdájában kinálkozott kondició, három és félévi dolgozás után ezt
a helyet elhagyta és 1884 októberében a Khór és Wein-féle nyomdába
(a jelenlegi Pesti Lloyd-társulati nyomda) lépett be, ahol kezdetben
sok éven át az úgynevezett "nappali üzemben" a különféle
tudományos művek és folyóiratok előállítása körül mint számoló
szedő munkálkodik, míg végre mint kéziszedő a Lloyd-hoz kerül, a
szedőgépek felállítása után pedig gépszedői minőségben végzi terhes
munkáját mind a mai napig. Az 1895-iki nagy sztrájk kitörésekor
jubilánsunkat a sztrájkolók sorában találjuk és mindvégig híven
kitartott a küzdelemben a nagyobb darab kenyérért. Ünnepeltünk
veleszületett szerénységénél fogva a nyomdásztársadalmi életben a
nyilvánosság terén nem igen szerepelt. Mindig a munka embere volt.
Meg volt elégedve, ha mint kötelességét jól teljesítő közkatona
tölthette be helyét. Mint kolléga mindenkor becsülettel
megfelel minden kötelezettségének. A szakma bármely ágazatában,
bárhová is állították, mindenütt derekasan végezte a neki kiosztott
munkát. Boldog, megelégedett családi életben van része és azt lehet
mondani, hogy munkakötelezettségén kívül jóformán csakis szeretett
családjának él. Fiatalabb éveiben örömmel hódolt a dalnak és
évtizedeken át buzgó énekese volt az Egyetértés dalegyletnek.
SCHWERT FRIGYES
született
1865-ben Budapesten. Tanulóéveit 1878 november közepén az
Athenaeumban kezdte és 1883 január végén a Bartalits-féle nyomdában
végezte. Másfél évi kondició után 1884-ben belép a Neuwald-nyomdába,
ahol 1885 julius végéig dolgozik. Ugyanez év őszén az Országos
kiállítás berekesztése után beállott munkapangás következtében
kénytelen volt városi tűzoltónak felcsapni, ami különben
könnyen ment, mert mint régi önkéntes tűzoltó már amúgy is értett a
tűzoltáshoz. 1886-ban rövid időre újra Neuwaldnál van, innen
munkahiány miatt kilépve, 1887 augusztus 1-éig ismét városi tűzoltó.
Három nap múltán, augusztus 3-án, a Ganz-gyár vagónosztályában mint
gáz- és vízvezetékszerelősegéd vállalt munkát, négy hét után ezt a
"kondiciót" is otthagyta. Az itt leirt herce-hurca azért
történt, mert kedves jubilánsunknak nem volt szíve, szegény törődött
özvegy anyját nyomorogni hagyni, ami valcra menése esetén
bekövetkezett volna. Ünnepeltünk 1888 elején már megint Neuwaldnál
van. 1889 február 25-én a Részvénynyomdába lépett be, ahol 1895
november 25-éig mint számoló szedő dolgozik. E napon kitört az
általános sztrájk és ő mint egyik bizalmi, közreműködik a
személyzetnek a nyomdából való kivonulása körül. 1895 december 16-án
az Athenaeumban kap munkát, itt 1899 április 12-én mint lapbizalmi
bérdifferenciák miatt rendes felmondás után a személyzettel
kilépett. Három hétre rá, 1899 májusában, a Lloyd-nyomdában
helyezkedik el, ahol kezdetben számoló szedő, lapkisegítő, később
állandó lapszedő, gépszedő, végül pedig mind a mai napig mint
lapkorrektor működik. Nehéz időkben 1918 végéig Surányi István
szaktárssal együtt ellátta a lapbizalminak sok vesződséggel járó
tisztségét. Összevissza majdnem 25 évig volt bizalmiférfiú.
Anyaegyesületünknek több mint 20 évig volt választmányi tagja
és utolsó német jegyzője. A Szakegyletnek választmányi tagja, a
békéltető bizottság tagja, a Hirlapszedők Körének választmányi tagja
és két ízben alelnöke volt. A pártéletben a megosztott munkaidő
miatt alig vehetett részt, de mindenha buzgó harcosa a
szociáldemokrácia magasztos eszméjének.
WUNDER REZSŐ
született
1863-ban Temesvárott, ahol atyja a Bach-korszak idején áthelyezett
államnyomdában mint szedő dolgozott. Az abszolutizmus bukása után a
temesvári államnyomda megszűnt. Jubilánsunk atyja, Wunder Gyula,
csakhamar a temesmegyei Fehértemplomban telepedett le és ott
nyomdát nyitott. Rezső fiát iskolai tanulmányainak elvégzése után
1877 januárjától kezdődőleg beállítja a nyomdába és 1880 április
havában több mint három évi tanulási idő után szabályszerűen
felszabadítja betűszedősegédnek. Nyomban felszabadulása után
ünnepeltünk, katonai kötelezettségének eleget teendő, bevonul a 64.
számú cs. kir. gyalogezredhez, ahol tekintettel zeneértő mivoltára,
beosztották az ezred zenekarába, később áthelyezték a debreceni
39-ik ezredhez, szintén a zenekarhoz. Három évi szolgálat után
leszerelt és atyjának resicabányai fióknyomdáját vette át, amely
később tulajdonába ment át. Itt adta ki és szerkesztette a "Berzava"
című németnyelvű hetilapot. 1887-ben Zsombolyára költözött, ahol
ugyancsak nyomdát nyitott, itt a "Hatzfelder Zeitung" és
a "Zsombolya és Vidéke" című hetilapokat adta ki, a
németnyelvűt saját szerkesztésében. Tizennyolc évi zsombolyai
működés után a nyomdát a szertelen szennykonkurrencia miatt
feloszlatta és 1905-ben feljött Budapestre. Itt rövidesen a
Lloyd-nyomdában mint szedő kapott munkát; 1907 novemberében a
"Budapester Tagblatt"-hoz került korrektornak, hat évi
működés után ezt a kondiciót elhagyva, a "Neues Politisches
Volksblatt"-hoz megy korrektornak és ottmarad a háború
kitöréséig. Kilenc havi munkanélküliség után 1915 áprilisában
visszatér a Lloyd-nyomdába kéziszedőnek, később megtanul gépelni és
tíz évig a gépen dolgozik. Másfél év óta lapkorrektor. Jubilánsunk
1885 szeptember 28-án feleségül vette szíve választottját,
Hollschwandtner Antóniát, akivel mindmáig boldog családi körben
megelégedetten él. E frigyből három fiú született. A legidősebb
a harctéren szerzett súlyos betegség következtében nyolc évvel
ezelőtt szüleinek nagy bánatára élete virágában szállott le a korai
sírba.