---

Tartalom

Bevezetés,
I. A magyar szűr.
II. A magyar szűrornamentika.
III. A bihari és erdélyi cifraszűr.
IV. A kun cifraszűr.
V. A debreceni és hajdúsági cifraszűr.
VI. A felföldi cifraszűrök.
VII. A dunántúli cifraszűr.

---

Előszó

A magyar népiművészet termékeit részint a pásztor-, földműves-, részint a nép között élő s a nép számára dolgozó népi kismesteremberek kezén kell keresnünk.

Egyik ilyen népi iparág a szűrszabómesterség, mely házi iparból fejlődött céhes mesterséggé, épúgy, mint a bőrből dolgozó szűcsmesterség. Ez utóbbi szintén felsőruhákat gyárt, mint a szűrszabó s azt hasonlóképpen hímzéssel, vagy kivágott és felvarrt rátéttel díszíti.

A szűcs és szűrszabó mesterség termékein a mult század folyamán csodálatosan gazdag és sajátosan magyar ornamentika fejlődött ki, melyet Huszka József fedezett fel egy félszázad előtt a tudomány és müvészet számára.

A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára nemzeti és tudományos feladatának teljes tudatában mingyárt felállítása kezdetén hozzáfogott a népművészeti emlékek gyüjtéséhez és a rohamosan pusztuló anyagból - bár folyton anyagi gondokkal kellett küzdenie - olyan gyűjteményt állított össze, mely méltó büszkesége a magyar nemzetnek. Szerző 1906 őszén lépett a Nemzeti Múzeum kötelékébe s 1909 elején azt a megbízást kapta, hogy a szűrszabó mesterség rohamosan pusztuló népművészeti értékű termékeit gyüjtse össze. Az anyagiak állandó hiánya, az emlékirtó világháború, forradalom, Trianon az oka, hogy szerző nem különb könyvvel számol be húszévi ilyenirányú munkájáról.

A Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára mintegy 50 drb. cifraszűrt és szűrszabó munkát őriz, mely túlnyomó részben a szerző gyüjtése. Könyvünk nem öleli fel a teljes anyagot s nem tesz feleslegessé egy jövendő leíró katalógust már csak azért sem, mert - ismét az anyagiak hiánya miatt - jelen munkánk reproductió tekintetében elég kívánni valót hagy maga után.

...

Most, hogy könyvemet útnak indítom, úgy érzem mintha temetőben a sír szélén állanék, melybe nemsokára beletemetkezik egy nagy multú magyar iparág. Szanaszéllyel jeltelen sírokban névtelen iparművész-szűrszabók nyugosznak. De nem mulnak el nyom nélkül. Az általuk teremtett magyar ornamentika emléküket mindaddig megőrzi, míg magyar él ezen a földön. Könyvem necsak síremlékük legyen, hanem összekötő kapocs is a mult és jövő között!

Budapest, 1930. június 1.
A szerző.

---