Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Lóczy Lajos

A geologiai megfigyelések leirása és eredményei gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjából

TARTALOM, BEVEZETÉS


Tartalom

Bevezetés
Útbaigazító magyarázatok

ELSŐ RÉSZ. Geologiai megfigyelések Közép-Khina tengerparti részén Kiang-hszi tartományban és a Han-Kiang alsó folyásán

I. fejezet. Geologiai megfigyelések a Jang-cze-kiang deltáján
II. fejezet. A Jang-cze-kiang deltájának physikai geographiája
III. fejezet. Geologiai följegyzések a Csönn-kiang és Nan-king közti halomvidékről
IV. fejezet. Geologiai jegyzetek a Po-jang tó környékéről Kiang-szhi tartományban
V. fejezet. A Han-kiang alsó folyása a hu-pe-i lapályon

MÁSODIK RÉSZ. A Kuen-lun hegyrendszer

VI. fejezet. A Hszian-kiang vagy Tan-kiang völgye
VII. fejezet. Átmenet a Szin-ling hegység keleti végén
VIII. fejezet. Átmenet a Szin-ling hegység nyugati végén
IX. fejezet. A tulajdonképeni Szin-ling hegység szerkezete
X. fejezet. Sen-szi és Kan-szu tartományok carbontáblája és a löszvidékek geologiája
XI. fejezet. A Han-hai medencze vagy a Gobi sivatag déli pereme
XII. fejezet. A Nan-san vagy Ki-lien-san északi lejtője
XIII. fejezet. Szi-ning-fu vidéke, a Kukunor partja és a Felső Hoang-ho melléke

HARMADIK RÉSZ. Az indó-khinai vagy hátsó-indiai hegylánczok

XIV. fejezet. A szü-csuan-i mesozoi medencze
XV. fejezet. A Ja-csou-fu és a Batang közti plateau vidék
XVI. fejezet. A Kin-sa-kiang melléke
XVII. fejezet. Jün-nan tartomány északi része
XVIII. fejezet. Jün-nan tartomány nyugati vidéke

NEGYEDIK RÉSZ. A geologiai eredmények

XIX. FEJEZET. A belső-ázsiai magas-föld geologiai története
XX. FEJEZET. A belső-ázsiai magas-föld keleti lejtőjének tektonikája
XXI. FEJEZET. Jelenkori képződmények

Végszó

Táblák jegyzéke
Ábrák jegyzéke

Bevezetés

Kelet-Ázsia területéről még nagyon kevés olyan észlelés áll a geografus rendelkezésére, melyből az ó-világ- egy nagy részének természettudományi történetét maga elé állíthatná. Egész a legutóbbi időkig, a míg Richthofen "Chiná"-ja meg nem jelent, a föld felületének legnagyobb kimagasodásáról, a tibeti felföldről, nemkülönben a Himálaja a Kuen-lun és a hátsó-indiai (indo-khinai) hegylánczok alkotta óriási földudorodásokról, a mennyiben ezek a Mandsu dinasztia által uralt területen fekszenek, a helyes fogalmak teljesen hiányoztak. A földrajz nem volt képes még csak megközelítő leírást sem adni e hegységek morphologiájáról; nem volt képes egymáshoz viszonyítani szerkezetüket.

A milyen gazdag a társadalmi és a leíró földrajzi irodalom Khináról, olyan szegény a természettudományi és különösen a geologiai, mely az újabb megismerések szerint magkövét képezi a természettudományi földrajznak, vagyis a földfelület physikájának.

Nemcsak a középkortól napjainkig Kelet-Ázsián járt útazók és hittérítők, ezek közt különösen a XVII. és XVIII. század tudós jezsuitái gazdagították a Khinára vonatkozó leíró földrajzi könyvesházat; maga a khinai mívelődés két ezredéves irodalma is bővelkedik idevágó kútfőkben, melyeket még csak kis részükben használt fel a nyugati tudományosság.

...

Körülbelől a fennt vázolt irodalom nyújtotta Khina geologiájáról szerzett előtanulmányaimat 1876-ban, midőn Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazására kisérőül szólított fel. Mire azonban 1877. novemberében útnak indultunk, megjelent Báró Richthofen Nándor "China" czímű nagy munkájának I. kötete.

...

Azok a körülmények, melyek Gróf Széchenyire a követendő útirányokat ráerőszakolták, kedvezők voltak arra, hogy a geologiai eredmények Richthofennek sokkal nagyobb szabású tanulmányaihoz harmonikusan hozzá füződjenek, Khinának a 32°30' parallel körtől északra eső részéről nyujtott tanulmányait és geologiai térképét pótolva ki kerek egészszé. A mellékelt térképecske, mely Richthofen és Széchenyi útirányait tartalmazza és az átnézetes geologiai térkép igazolhatja ezt.

Nem habozom bevallani, hogy jobbat s teljesebbet nyujthattam volna, ha Szü-csuan és Jün-nan tartománybeli észleleteimet is Richthofen III. kötetének segélyével dolgozhattam volna fel; hozzáfűzhettem volna tapasztalataimat azokhoz a geologiai képekhez, melyeket Richthofen a Jang-cze-kiang mellékéről és Hu-nan tartományról nyujtandott. Míg Richthofen geologiai vizsgálatai a nagy észak-khinai alföldet környező hegyvidékeket, Közép- és Dél-Khina hegységeit illetik; gróf Széchenyi útja, miután közepett átszelte a tulajdonképeni Khinát, mindenütt nyugatra maradt Richthofen útvonalaitól. Az expedicziónak geologiai vívmánya tehát abban áll, hogy Richthofen munkáit nyugat felé tetemesen kibővíti. Munkaterületül a tulajdonképeni Khinának nyugati határvidéke szolgált. A Ki-lien-san (Nan-san) hegyláncznak a Gobira tekintő lejtője, a Közép Kuen-lun hegylánczai Lancsou-fu a Kuku-nor keleti partja és a Hoang-ho közt, és a tibeti fönlapálynak keleti és délkeleti széle Szü-csuan és Jün-nan tartományoknak tibetiek és benszülött autochtonok lakta területei szolgáltatták vizsgálódásaink színhelyét.

Azon kijelentésem, hogy törekedtem észleléseimet szorosan hozzáfűzni Richthofen báró fölfedezéseihez, azon szaktársaim előtt, kik távoli vidékek geografiai ismeretének fejlődését figyelemmel kísérik, természetesnek fog tekintetni. De, hogy a kevésbé beavatott olvasó se vonjon le valamit ennek következtében gróf Széchenyi tudományos vállalkozásának érdemeiből és eredetiségéből, elég emez eljárásomat avval megokolnom: miszerint Richthofen sokkal nagyobb előkészültséggel, az enyimet összehasonlíthatlanul fölülmuló tapasztalattal indult útnak; ő utazásait első sorban a geologiai felfedezések czéljából intézte és útirányait ezek érdekében választotta és hét khinai útjában 1868-tól 1872-ig összesen 653 napot fordíthatott a szabadban való kutatásokra. Gróf Széchenyi expedicziójának mások voltak fő czéljai, a geografiai helymeghatározásokra esett a legfőbb súly, ezek érdekei szerint választattak az útak. Az expediczió geologusa egyszersmind az egész természetrajzi gyüjtést is intézte és a geografus csillagászati munkáinál is segédkezet nyujtott. A geologiai kutatásra általán Khinában 1878-tól 1880-ig egészben véve 382 nap fordíttatott, ez alatt körülbelől 14000 khinai li (7790. kilom., ides-tova 1000. mérf.) hosszaságú útat jártam meg, melyből tehát minden napra 20.4 kilm.-nyi úthossz esik.

Észleléseimnek közlését az utazás kronológiai rendjében adom, lehetőleg olyan csoportokba fűzve azokat, a mint Kreitner a topografiai leírásban tevé. Minthogy azonban a Khina belsejébe intézett együttes utazás előtt a Nagy-Csatorna mentén és Kiang-hszi tartományban egyedül utaztam, itt gyűjtött megfigyeléseimet egy külön I. részben bocsátom előre. Követi ezt a II. részben a tulajdonképeni Khina közepes részeit beágazó Kuen-lun hegyrendszernek és a színi hegylánczoknak geologiai leírása, párhuzamosan Kreitner 2-10-ik fejezeteivel. A III. rész a hátsó-indiai vagy jün-nan-i hegyvidékkel és a hozzásimuló délkhinai hegységekkel foglalkozik. Ebben Kreitner 11-14. fejezeteinek geologiai megvilágítását adom. Végre a IV-ik s utolsó rész a geologiai eredményeket összefoglalva a belső-ázsiai magos föld keleti hegyszegélyzetének szerkezetét és geologiai történetét nyujtja.

...