---

Tartalom

ELSŐ KÖTET

A FORRADALOM ELŐTT.

Bevezetés
Gyermekkor, iskolai évek (1814-1832)
Olaszországi út (1833)
Jurátusi korom (1834-1835)
Sáros vármegye és külföld (1835-1836)
Megyei élet. Követválasztás (1837-1839)
Országgyűlés (1839-1840)
A büntető törvénykönyv-javaslat szerkesztése (1840-1843)
Az 1843-1844-iki országgyűlés
Udvarlás és házasság
Házi élet és a forradalom előjelei (1846-1847)

A FORRADALOM ALATT.

Bevezetés
Az 1847-iki országgyűlés (novembertől február végéig)
A forradalom Bécsben s Pesten (február 24-dikétől márczius 20-dikáig)
A közcsend-bizottság (márczius 16-dikától április 13-dikáig)
Pesti és bécsi viszonyok (április közepétől junius végéig)
A reactió nyiltabb fellépte (juliustól szeptemberig)
A forradalom kezdete (szeptember)
A bécsi forradalom (október)
A schwechati csata
Kiküldetésem külföldre (deczember vége - január kezdete)
Páris (január közepétől márczius kezdetéig)
London (márcziustól októberig)
A catastropha (augusztustól októberig)
Gróf Teleki László levelei (áprilistól szeptemberig)
Gróf Batthyányi Kázmér hivatalos levelei (május 14-dikétől julius 14-dikig)

MÁSODIK KÖTET

SZÁMKIVETÉS ALATT AMERIKÁBAN ÉS ANGOLORSZÁGBAN.

Előszó
Bevezetés
Az emigrátió
Kossuth Kiutahiában
A bellebbezés vége, Kossuth Angolországban
Kossuth Amerikában
Körút Amerikában
Angolország s Amerika
Angol barátink
Angol szokások és sajátságok
Az olasz háború
Levelezés Deákkal
A magyar képzők és ragok a szanszkrit nyelvészeti rendszer világában

SZÁMKIVETÉS ALATT OLASZORSZÁGBAN.

Bevezetés
Olaszország állapota 1860-ban
Meghasonlás köztem s Kossuth közt
Összeütközésem Kossuthtal
Olasz és magyar viszonyok
Levelek a számkivetésből báró Kemény Zsigmondhoz
Aspromonte
Mazzini
Az olasz egység alkotói
Turin és Flórencz
Az idegenek Flórenczben
Műgyűjtemények, műárusok, művészek
A porosz háború
Hazajöttem
Függelék: Levelek a "Daily News"-hoz, 1862. augusztusban és szeptemberben

---

Bevezetés

"A király szelleme dicsőíti vagy elhomályosítja országát." Mátyás király e jelszava, melyet legnagyobb emlékérmének hátlapján olvasunk, még parlamentáris kormányzati korunkban is igaz marad. Ki azon befolyáson kételkednék, melyet a fejedelem személye hosszú uralkodás esetében nemzetére gyakorol, azt utaljuk a különbségre az angol társaság jellemében IV. György és Victoria királyné uralkodása alatt; erkölcstelen, kicsapongó és játékos, párbajban gyönyörködő, s a közvéleményt megvető a század első negyedében, egy nemzedékkel később a legtisztességesebb egész Európában, az iszákosság megszünik, a párbaj hallatlan, a házi élet tiszta. A történetírók, kik a múlt században a történelemben alig láttak egyebet, mint a fejedelmet, udvarát s az ország külviszonyait, korunkban nagyobb súlyt fektetnek a nemzet beléletére és culturális kifejlődésére, de hajlandók megfeledkezni azon változásokról, melyeket a királyok személye egy embernyom hosszú idején keresztül a nép erkölcsi nézeteiben s egész jellemében előidéz. Hazánkban I. Ferencz uralkodása lett ily nevezetes forduló ponttá nemzetünk életében; előtte lépést tartottunk az európai művelődéssel, Mária Terézia alatt a paraszt állapota, az úrbér behozatala által, sok tekintetben előnyösebb volt mint a franczia és német földmívelők legnagyobb részéé, a középosztály civilisatiója haladott, aristokratáink olvasták s szerették az encyclopaedisták tanait, az újkor szelleme áthatott hozzánk is és erősbödött József és Lipót uralkodása alatt; szellemi életünk kapcsolatban maradt a nemzetek kifejlődésével. Az 1790-ki országgyűlés szónoklatában érezzük a franczia forradalom eszméinek hatását, az újkori élet lázas lüktetése gyaníttatja velünk, hogy a magyar nemességnek régi feudális uralma megdűl, az országgyűlés csaknem conventté válik, s ha a "Majestas apud populum" üres szó maradt is, mégis határozatba ment, hogy az ország minden institutiói s egész administratiója átidomítandók; a megyék pedig a marseillieket utánozzák, és bandériumokat küldenek Budára, névszerint a visszahozott szent korona őrizetére, valósággal az országgyűlés rendelkezésére. Azt hinnők, hogy egy nagyszerű átalakulás küszöbén állunk, s íme tíz évvel később az egész ország néma, mély álom váltja fel a lázas mozgalmat, a reactio hatalma mindig tovább terjed, az intellectualis élet el van nyomva, az irodalom szünetel, s a magyar "rút sybarita váz". Huszonöt évig tart el ez apathia, s midőn végre az 1823-ki események felrázzák a nemzetet buta álmából, az aristokratia, a főpapság, a főhivatalnokok nem képesek többé régi vezérszerepöket folytatni, elvesztették nemzeti jellegöket, alig értenek magyarul. Az egészségesebb középosztály egyrésze felkarolja ugyan az újabb kor minden szabadelvű eszméit, de a győzelem minden reménye nélkül, s pessimistikus világnézetével elzsibbasztja az életerőt; a költő szava népszerűvé lesz, hogy "sírva vigad a magyar". Míg ez időszakban minden európai nemzet óriási léptekkel előre halad, mi tespedésben elmaradunk s az akkori elmaradásért még most is bűnhődünk.

Mindez Ferencz uralkodásának műve, ez törpítette el a nemzet jellemét, elölt benne minden magasra vágyó gerjedelmet s csaknem reményét a szebb jövőnek.

...

Félszázadnál tovább tartott e culturellenes elveknek uralma, mert Ferencz halála után is Lajos főherczeg fenntartotta kormányzatának traditióit, míg az elnyomás végre megszülte természetes következményeit, s az elfojtott eszmék 1848-ban váratlanúl kitörtek s győzedelmeskedtek, s későbbi elnyomatásuk daczára is, újra, megtisztúlt alakban feléledtek s érvényre jutottak.

Ez azon időszak, melyben éltem s munkálkodtam, érintkezve a nemzet legjobbjaival a tudomány, az irodalom, a politika terén, s magam is résztvéve a mozgalmakban, melyek majd mind szemem előtt fejlődtek ki.

---