Bevezetés

A kezdet: az osztrák-magyar ultimátum napja, - hogy mikor lehet pontot tenni a krónika végére: ezt a dátumot még nem ismerjük. S hogy mit fognak hozni még a következő napok? Erre a nagy kérdésre, amelyre mindnyájunk lelke egybeforrva várja a választ, talán emberfölötti jóstehetséggel meg lehetne adni a választ. De ha a mi gyarló tehetségünk rendelkezésére álló eszközei mellett maradunk, akkor sem állunk felelet nélkül. Csak el kell sorakoztatni lelkünk előtt az eddigi eseményeket: a háboru vérrel tarkázott sötét képeit s azokat a ragyogó napokat, amelyekre a legszebb emberi erények ontották a sugarakat s megtaláljuk a bizakodó lelkek számára az igazolást, a remegők részére a megnyugtató szert.

Csodálatos napok valóban... Semmiféle képzelet nem tudta előre megrajzolni a történetüket. Minden fantáziát elhomályosítottak, minden mértéken tulnőttek. Embertömegekben, anyagi lehetőségekben, az egyes emberek testi és lelki teherbiró képességében, eszközökben, ötletekben uj lehetetlenségek álomvilága valósult meg előttünk. Legendák keltek életre s a hős kor megcsodált époszait a mi embereink, nem egyszer ismerőseink a szürke polgári életben, csinálták végig szemünk láttára.

A história legnagyobb eseményeinek vagyunk közvetlen szemlélői, vagy részesei s amint a krónika naponkinti változatain végigszalad a szemünk, talán kissé belekábulunk és szinte várjuk, hogy valaki felkössön ebből az álmodásból. Véres álom, de nem kétségbeejtő. Az események, amint igy csoportosítva, plasztikusan elénk állítják, ami eddig történt, jogos következtetést nyujtanak a továbbiakra is és reméljük, hogy amikor az álom véres felhője elvonult fejünk felöl: - ismét fényesen fog sütni a nap.