Kóbor Tamás
Aszfalt
"Az olvadó, süppedő aszfalton, rekkenő melegségben dülök előre. A széles, szikrázó uton hozzám hasonló szürke, érdektelen alakok törlik a homlokukat. Üres, szintelen minden, az én virágjaim vakáczióznak. Vajon hány óra van most? Ha hihetek az én zsebórámnak, akkor három perczczel mult negyed egy."
2015-11-19
Megtekinthető verziók
Word EPUB HTML PRC RTFMegtekinthető verziók (pdf)
PDF PDFZIP verziók
Word ZIP RTF URL: https://mek.oszk.hu/14700/14717 URN: http://nbn.urn.hu/N2L?urn:nbn:hu-134165Látogatások: 3 405