---

Tartalom

Előszó
1. Élete
2. Kriza és Ferencz József
3. Jakab Elek és Ferencz József
4. Mint tanár és tankönyvíró
5. Reformegylet
6. Protestáns Irodalmi Társaság és az unitáriusok
7. Dávid Ferenc emlékeért
8. Érintkezéseink az angol és amerikai unitáriusokkal. (Pap- és tanárjelöltjeink és leányaink amerikai és angol ösztöndíjakon)
9. Egyháztörténelmünk megírása
10. Keresztény Magvelő. Unitárius Irodalmi Társaság, Unitárius Közlöny, Unitárius Szószék
11. Egyházpolitikai kérdések. (Egyházi házassági jog, polgári házasság. Ne temere pápai dekrétum, Borromeus enciklika)
12. Új egyházközségek alakulása
13. Ünnepeink, istentiszteletünk és szertartásaink
14. Lelkészkör és az "Unitárius Egyház"
15. Énekes könyvünk
16. Iskolai ügyek
17. Pénzügyek
18. Gazdasági ügyek
19. Egyházszervezés
20. Az összeomlás után. (Ideiglenes nagy bizottság, missziói bizottság, felügyelő-gondnoki és esperesi értekezletek)
21. Egyetemes egyházi adózás
22. Szellemi alkata és jelentősége
23. Irodalmi munkássága

---

Előszó

Ennek a könyvnek 1935 aug. 9-ére, Ferencz József születésének századik évfordulójára kellett volna megjelenni. Az Unitárius Irodalmi Társaság életrajza megiratásával kifejezést akart adni hálájának azért a fáradhatatlan buzgóságú és önzetlen munkásságáért, melyet Ferencz József egy hosszú életen át, mindég az egyház jóllétéért és előmeneteléért buzgólkodva kifejtett. Hálás elismeréssel akar adózni példaadóan nemes és felemelő egyéniségének, mellyel történelmi hivatását olyan szépen betöltötte. És nem utolsó sorban azért az állandó meleg érdeklődésért, mellyel az egyház szellemi életnyilvánulatai iránt viseltetett s értékes irodalmi munkásságáért, melyet a Keresztény Magvető megalapításánál mint munkatárs, később egy ideig mint szerkesztő s mindvégig mint jóakaratú barátja és támogatója kifejtett.

Ennek az emlékiratnak a megírásánál nem szorítkozhattam csak élete történetére. Aki egyházunk utolsó háromnegyedszázados történetét ismeri, az tudja, hogy Ferencz József történeti alakja mily szervesen összenőtt egyháza életével Mióta az egyházi közélet terére lépett, azóta nincs ennek a kicsiny egyháznak egyetlen életnyilvánulata, melynél ő ne volna jelen mint sugalmazó, gondolatokat termelő, vezető és irányító tényező. P. Horváth Kálmán főgondnok, az ő egyik legmelegebb szívű barátja és tisztelője, egy ízben úgy jellemezte őt, hogy élete úgy összenőtt az egyházával, mint a csiga a házával. Egyiket a másiktól nem lehetne elszakítani végzetes következmények nélkül. És a főgondnoknak e megítélésénél teljesen igaza van. Hogy mennyire mélyen élt a lelkekben ez a meggyőződés, mutatja az egyik egyházkör vezetőségének az a nyilatkozata, hogy egyháztörténelmünknek ezt a korszakát az ő nevéről fogják elnevezni. Ezt a korszakot tanulmányozva, magam is meggyőződtem, hogy hibás és hiányos vállalkozás volna csupán élettörténetét megírni az egyháztörténelmi vonatkozások nélkül. Ez az oka, hogy ez az életrajz a tervezettnél sokkal terjedelmesebb lett.

Ami engem illet, hálát adok a Gondviselésnek, hogy szerény egyházi közéleti működésem az ő idejére esett, kinek tiszteletet súgárzó alakja az élet küzdelmeiben mindig példaképűl állott előttem. És köszönöm az Istennek, hogy tiszteletem és nagyrabecsülésem ez adóját leróhattam emlékezete iránt.

Kolozsvár, 1936 május 15-én
Dr. Gál Kelemen

---