---

Tartalom

I. A CORVINA MÁTYÁS KIRÁLY IDEJÉBEN
A kortársak tanuságtétele
A Corvina könyvtárosai
A Corvina másolói
A Corvina miniátorai
Attavante
A budai festőiskola

II. A CORVINA MÁTYÁS UTÓDAI ALATT
Humanista látogatók elhordanak kódexeket
Tudósok a későbbi Corvináról, törökkézre jutása előtt

III. A CORVINA TÖRÖK KÉZEN
Állítások, hogy a törökök már 1526-ban elszállították s részben elpusztították volna a könyvtárt
A könyvtár a török hódítás áldozatául esik
XVII. századi törekvések a könyvtár visszaszerzésére
Buda visszafoglalása és Marsigli nyomozása

IV. A MARADVÁNYOK FELKUTATÁSA
Korvinkódexek vándorlása a XVII-XVIII. században
A nyugati államokban lévő maradványok felkutatása
Két modenai kódex kalandos útja a Magyar Nemzeti Múzeumba
A maradványok felkutatása Konstantinápolyban
II. Abdul Hamid 1877. évi ajándéka a budapesti Egyetemi Könyvtárnak
Kutatások Konstantinápolyban a kódexek visszaajándékozása után

V. A TÖRTÉNELMI ANALIZIS
A korvinkódexek meghatározásának módszertani kérdései
A tartalmi értékelés
A művészeti értékelés.
Mátyás arcképei, címerei és emblémái
A kötések értékelése
Mátyás viszonya a nyomdászathoz

VI. A TÖRTÉNELMI SZINTÉZIS
A Corvina összefoglaló története
A Corvinát ismertető leírások mástárgyú tudományos munkákban
Kisebb folyóiratcikkek
Lexikoncikkek

VII. A FENNMARADT KÓDEXEK
A Corvina katalógusai
A korvinkódexek irodalma
Magyarország:
  Budapest OSZK
  Budapest EK
  Budapest MTA
  Esztergom
  Győr
  Szombathely
Anglia:
  Cambridge
  Cheltenham
  London Br. M.
  London Hornby
  Oxford
Belgium: Bruxelles
Cseh-Morvaország:
  Olmütz
  Praha
Franciaország:
  Besancon
  Paris
Horvátország: Zagreb
Lengyelország:
  Kraków
  Warszawa
Németország:
  Berlin
  Dresden
  Erlangen
  Göttingen
  Jena
  Leipzig
  München
  Salzburg
  St. Paul im Lavanttal
  Stuttgart
  Thorn
  Wien
  Wolfenbüttel
Olaszország:
  Firenze
  Milano
  Modena
  Parma
  Roma B Vat.
  Roma B Cas.
  Venezia
  Verona
  Volterra
Északamerikai Egyesült Államok:
  Chicago
  New-Haven
  New-York P. Morgan L.
  New-York PL.
A fennmaradt korvinák kora
A kódexek Mátyás előtti tulajdonosai
A kódexek tartalmi megoszlása

VIII. KÉTES ÉS ELVESZETT KORVINÁK
Viták kétes korvinákról:
  Magyarországon
  Angliában
  Cseh-Morvaországban
  Franciaországban
  Németországban
  Olaszországban
  Spanyolországban
  Szlovákiában
Elveszett korvinák

IX. BIBLIOGRAFIA

X. A CORVINA-IRODALOM BETŰRENDES JEGYZÉKE
  Név- és tárgymutató

---

Bevezetés

A Corvina híre először Itáliában terjedt el. Ez ország politikai szétszaggatottsága, apró fejedelemségekre való bomlása jelentéktelenné tette az olasz nemzet fegyveres erejét, gyengítette szavának hatalmi súlyát, de a szellemi életet csodálatos virágoskertté varázsolta. Úgyszólván minden városnak a maga külön államrendszeréhez illően saját fejedelmi udvara volt, mely színvonalban és pompában túl akarta szárnyalni szomszédait. Ha fejedelmek számára írtak könyveket, azokhoz simább hártyát, ragyogóbb tintát használtak, mint az egyszerűbb halandóknak szánt kötetekhez, a másolást a legügyesebb kalligrafusra bízták s a könyv díszítését híres miniátoroknál rendelték meg. A fejedelmek versengtek egymást közt, kinek van több és szebbnél-szebb könyve. Ám egyszer csak híre kelt, hogy a magyar király gyűjteménye felülmulja valamennyiét. Udvaroncok, írók, festők, tudósok körében beszéltek róla, adomák keltek szárnyra (Galeotto jóízűen mond el néhányat belőlük) s nosza, Mátyásnál csapatostul jelentkeznek magyar aranytallérokra éhes olaszországi szerzők műveikkel és ügynökök közvetítő ajánlataikkal. Magánlevelekben, a királyhoz intézett költeményekben és a neki felajánlott kódexek ajánlósoraiban megindul a Corvina-irodalom.

Minden kortársa soraiból a Corvinának ugyanaz az értékelése csendül ki: ime, korunk legmodernebb könyvtára; ritka teljességgel megvannak benne a divatos humanista írók és az újrafelfedezett klasszikusok, kik közé az ókori elegáns stílus hagyományain nevelkedett egyházatyákat is sorolják. Páratlanul gazdag könyvtár, e fontos szövegekben való gazdagsága, de pazar kiállítása, királyi pompája miatt is. Kitünő szövegek, a legfinomabban kidolgozott hártya, divatos gyöngybetűs kalligrafia, Attavante és más hírességek miniaturái, remek címeres kötések: a szellemi és anyagi erőfeszítés szikrázó csúcsteljesítménye, a bibliofilia mintaképe, melyet aligha fog valaki is utánozhatni.

Amikor Mátyás meghal, az egyik nagy könyvgyűjtő Medicinek a hír hallatára az volt az első szava: "most végre olcsóbbak lesznek a kódexek!"

Mátyás halála után a Corvina iránti érdeklődés súlypontja Olaszországból Bécsbe helyeződött át. Olyan központi hatalom kezdett ott kialakulni, amilyent előzőleg Mátyás teremtett Budán. Ennek védőszárnyai alatt élt tovább, csak egyre léhább formák közt, az a humanista irány, melyet előzőleg a budai királyi udvarban dédelgettek. S nemcsak az irány költözött oda, hanem magával vitte a Corvina számos gyönyörű kötetét is. A Corvina-irodalom ismét csak magánlevelekben és hivatalos jelentésekben jelentkezik, melyeket a késői utókor kutatói régi irattárak csődtömegéből hoztak napfényre. Megannyi mélabús sóhaj: a nagyszerű könyvtár hanyatlik, csodálatos könyvei tünedeznek, irodalmi kalandorok kezén kallódnak.

Amikor pedig Erasmus és Melanchthon jut a szellemi élet vezetőpolcára, a humanisták szellemes magyarázgatásait a tárgyilagosan józan filológiai kritika váltja fel. A Corvina-irodalom tudományos szövegpublikációk előszavaiba húzódik. Megtudjuk belőlük, hogy a közzétett szöveg a budai királyi könyvtár kódexéből vétetett. Miniaturákról, pazarságról már nemigen esik szó. A művészet csak játék. Csak maga a szöveg a fontos. S nevezetes szövegek megmentésével néhai Mátyás király nagy érdemeket szerzett.

A török megszállás idején a Corvina-irodalom jórészt merő propaganda színvonalára süllyed. Háborús világban így szokott ez lenni. Mindíg ezt a húrt pengetik: a gaz török minden értéket elpusztít, még a nagyszerű budai könyvtárt is tönkretette, kincseit elhordta vagy széttaposta, a kultúra legszebb emlékeit barbár módon megsemmisítette. Mint minden propagandában itt is sok az elferdítés, a túlzás, de van benne fájdalmas igazság is. A Corvina valóban a törökök kezén veszett oda. S századok telnek el, amíg a törökök elleni felháborodás enyhül. A török veszedelmet rég leküzdötték, a békét régen megkötötték, mikor a propaganda mérge még mindíg hat, még mindíg befolyása alatt tartja a közvéleményt.

A barokk kor emberét nem érdekelték Mátyás király könyvtárának szövegei. Annyi jó kiadás forgott már közkézen, mit számít ezek mellett a díszkódexek szövegközlése? Nem az ízlése a renaissance könyvdíszítés sem. Pompaszeretetét azonban megigézte maga a könyvtár, egészében, emléke, a királyi alapítás nagyvonalúsága. Vissza kellene állítani teljes történelmi fényében s ez iránt történnek lépések, nálunk is, különösen az erdélyi fejedelmek részéről, s Bécsben, hol az udvari könyvtár magát a Corvina jogutódjának tekinti. Buda visszafoglalása után az ottani maradványok felkutatásáról szóló irodalom eltemeti ezt a reményt.

Mária Terézia idejében, a főúri és főpapi könyvtáralapítások, a régiségek gyűjtése fénykorában, a Corvina már csak történetírói téma. Sine ira et studio. Ekkor indul meg a modern Corvina-irodalom. Összeállítják forrásait, megbírálják és megrostálják az adatokat. Ekkor jelenik meg a Corvina első komoly életrajza (Schier Xystus Dissertatiója) és a magyar művelődéstörténetben való szerepének első helytálló méltatása (Wallaszky Tentamenje).

A 19. században megindult a maradványok felkutatása. Számbaveszik, milyen könyvtárakban akadnak a Corvinából származó kódexek s kutatóexpediciókat küldenek Konstantinápolyba. Az eredmény szánalmas. Az egykor állítólag sokezer kötetes könyvtárból alig két tucatnyi darab kerül elő. Sajnos, a humanisták túlságosan keveset loptak Budán. Mert amit ők csempésztek ki nyugatra, azt a kódexek szépsége és rendkívüli értéke miatt a későbbi korokban is gondosan őrizték. Mindhiába, a maradványok száma kevés. Mindegy, igyekszünk visszaszerezni, amit lehet. A nemzeti gondolat korszakát éljük s a Corvina maradványait nemzetünk kincsének tekintjük. Büszkék vagyunk, hogy százhúszéves soha nem lankadó törekvések után elértük, hogy ma Budapesten van együtt a legtöbb még meglévő kétségtelen Corvina-kódex: 42 darab! De az egyes országok állományában Németország vezet, az egyes könyvtárak közt a bécsi Nemzeti Könyvtáré az elsőség. Ilyen a könyvek sorsa: a 170 maradvány két világrész tíz országának 40 városába szóródott szét, Chicagótól Varsóig 45 könyvtárban őrzik őket.

A 19. század mikroszkopikus kutatásokba merül el. Apróra kielemzik a szövegek megbízhatóságát és hibáit, a művészi dísz értékét, az egyes könyvfestők egyéni sajátságait. A művészettörténet a maga számára kezdi lefoglalni a Corvinát. Egyébként a század tudománya, a pozitivista tudomány, hajlik a hiperkritika felé. A maradványok kevés száma miatt kétségbe vonja az egykori szemtanúk állításait a könyvtár állományáról, Mátyás bámulatos olvasottságáról, a könyvtár jelentőségéről. Mindez humanista fecsegés, mondják. Így tart ez a század végéig, melynek határéve nem 1900, hanem 1918.

A világháború után megváltoznak a módszerek. Nem a részletkutatás, hanem az összefoglaló áttekintés jut előtérbe. Még sohasem jelent meg annyi lexikon, mint az utolsó húsz év alatt. A legújabbkori Corvina-irodalom is zömében ilyen összefoglalókból áll. Újat lényegében nem sokat mondott, javarészt ismétlés, mégis hasznos tájékoztatót ad a Corvináról szerzett eddigi ismeretekről. Mátyást még mindíg olyannak látja, amilyennek kortársai, de öt évszázad óta az utódok is látták, karddal és könyvvel, erős egyéniségével messzire kiemelkedve az őt környező ravasz diplomaták és szellemes tudósok köréből. Modern vonás benne, korunk szemléletének megfelelően, csak az, hogy könyvtárát, kedvenc alkotását, közkönyvtárnak, országosnak, nemcsak a maga számára, hanem nemzete számára és az országban kutató tudósok számára kútforrásnak szánta. Az újabb Corvina-irodalom ennek bizonyítására gyakran idézi az országnagyok 1490. évi egyességet. A Corvinának valóban ez az elgondolás adott nemzeti jelentőséget.

---