I
A hajnali szél társuljon melléd!
Nem a vihar, Szentlélek fénye!
Szeretet égi reménye szóljon!
Hív téged estéli misére.
II
Büszkén vettem fel a kismamaruhát a főiskolán.
Világoskéken ragyogott előrenéző pocakom.
Együtt gyakoroltuk a nagy Bachtól az e-moll szonátát,
hosszú vajúdás után megszülettél egy januári hó-napon.
A fák lombjain át néztelek oly sokszor,
ölelgettük törzseiket a Szent Imre téren.
Csodáltuk az életet az Állatkertben.
Nyakamban Andrissal, méhemben Dáviddal
karomba kaptalak és rohantunk a földalatti után.
III
Karcsú leány nézett a sűrű végtelenbe
Hol van merre fut az ő nagy szerelme
Merre a holnapután kedves kietlenje
Mért tűnik az idő gyorsan sietve
Miért taposott a létbe hirtelen pásztora
Mért csak ennyi volt az ifjúság színes fátyola
Miért kapta el a vándor a szűz lány halk szavát
Miért nem becsülte meg az igenek dús borát
IV.
három kicsi gyermek éneke kísérjen
három gyermekáldás három puha párnán
három terítésre három imádásra
legyen áldott néked földi terítéked
földi terítéked égi vezérlésed
legyen áldott mindig családi békében
Rékának, első leányomnak!