Boross Teréz Ilona - Családi állandó

a szülőszoba felé ballagtam

az ötven fokos hőségben

néztem a reggeli tüzes Napot

ifjú nő alkudott halkan


hordoztam nyolc hónapon át

a terhem csípőmön lakott

kibomlott testi fájdalom

csillagszemmel vártam terád


fürtös hajú fiú lettél

kedves vidám szívű pírdal

altattalak fuvolaszóval

mosolyogtál vígan nevettél


Áronnak, hatodik fiamnak szeretettel!

 

Az otthon bensősége felemel

I

a szeretet virágait hoztad nekem

a Boráros téri HÉV – állomásról

színes árnyalatokban pompázott

az étkező pult tetején a faperem


kövek dalától visszhangzó hegyen

kacagó csodákkal lejtett körül

a sok-sok pici gyerekhangocska

futkározott hátunkon a meleg


gyermeki szó illatában terem

a teremtés bája bújócskázott

végtelen kapujában megölelt

a békességes bújó szerelem


II

nem tudott megtéveszteni a tőr

dúsan mártotta szívembe élét

hűségemet olcsó piacra vitte

semmire becsülte szeretetünk


most egymás mellett állunk őrt

növekvő homályban is szeretlek

félelem nélkül kiállunk együtt

védjük családunk lélek-melegét


ma egymás mellett állunk őrt

a homály sűrűjében fogom kezed

szakítaná szét mit Isten kötött egybe

gyermekeink szíve pulzál köröttünk


Férjemnek