a szülőszoba felé ballagtam
az ötven fokos hőségben
néztem a reggeli tüzes Napot
ifjú nő alkudott halkan
hordoztam nyolc hónapon át
a terhem csípőmön lakott
kibomlott testi fájdalom
csillagszemmel vártam terád
fürtös hajú fiú lettél
kedves vidám szívű pírdal
altattalak fuvolaszóval
mosolyogtál vígan nevettél
Áronnak, hatodik fiamnak szeretettel!
Az otthon bensősége felemel
I
a szeretet virágait hoztad nekem
a Boráros téri HÉV – állomásról
színes árnyalatokban pompázott
az étkező pult tetején a faperem
kövek dalától visszhangzó hegyen
kacagó csodákkal lejtett körül
a sok-sok pici gyerekhangocska
futkározott hátunkon a meleg
gyermeki szó illatában terem
a teremtés bája bújócskázott
végtelen kapujában megölelt
a békességes bújó szerelem
II
nem tudott megtéveszteni a tőr
dúsan mártotta szívembe élét
hűségemet olcsó piacra vitte
semmire becsülte szeretetünk
most egymás mellett állunk őrt
növekvő homályban is szeretlek
félelem nélkül kiállunk együtt
védjük családunk lélek-melegét
ma egymás mellett állunk őrt
a homály sűrűjében fogom kezed
szakítaná szét mit Isten kötött egybe
gyermekeink szíve pulzál köröttünk
Férjemnek