Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Ditzendy Károly Arisztid

Partnerségi egyeztetés, közösségi tervezés

TARTALOM, ELŐSZÓ


Tartalom


Előszó
1. Bevezetés
Minden másképp van

2. A közösségi tervezés időszerűsége
2.1. A közösségi tervezés fogalmi megközelítései, célrendszere és módszertani keretei
2.2. Közösségi tervezés a települési stratégiai tervezésben: integrált településfejlesztési stratégiák
2.3. Közösségi tervezés: közösségvezérelt helyi tervezési programok (CLLD, LEADER)
2.4. Közösségi tervezés és közösségi munka

3. Tervezés és partnerség

4. Célok

5. A partnerségi egyeztetés folyamata
5.1. Meghatalmazás
5.2. Felkészülés, előzetes elemzés
5.3. Az irányító csoport megalakítása
5.4. Érintettek elemzése
5.5. A partnerségi kör kialakítása: az érintettek megszólítása, bevonása
5.6. Problémák, erőforrások és kitörési pontok, fókuszok azonosítása
5.7. Helyzetelemzés
5.8. A jövőkép megfogalmazása, hitelesítése
5.9. Operatív tervezés
5.10. A tervezési eredmények lejegyzése
5.11. A tervezés eredményeinek megosztása
5.12. A folytatás megtervezése, követés

6. Példatár
6.1. Integrált városfejlesztési stratégia megalkotása Hajdúnánáson
6.2. Komplex közösségi településfejlesztési program Újkígyóson

7. Irodalom

8. Ábrajegyzék



Előszó

A szerző tanulmányait és szakmai tevékenységét közel három évtizede van szerencsém figyelemmel kísérni. Az újra mindig fogékony, innovatív és kitűnő csapatszervező képességekkel rendelkező fiatal szakembert mára a mértékadó közvélemény a szakma egyik megújítójaként, annak sikeres, mintaalkotó személyiségeként tartja számon.

A szerző ugyan gyakorlati hasznosításra szánt kézikönyvet készített, mégis - nagyon helyesen - fogalmi behatárolásokkal indít a későbbi félreértéseket elkerülendő. A közösségi tervezés definiálásával, célrendszerének és metodikájának rögzítésével, értelmezési kereteinek változataival azonban máris, óhatatlanul a szakmai viták pergőtüzébe keveredik. Hogyne, hiszen az angolszász világból és a nem kis mértékben Franciaországból importált közösségfejlesztés jó gyakorlata éppen csak meghonosodóban van Magyarországon, máris részfeladattá kell válnia a közösségi tervezés - nagyon eredményesen hasznosítható - alrendszereként.

Fontos, hogy megértsük ennek a szerves fejlődésnek, mondhatni evolúciós folyamatnak a belső logikáját. A közösség fejlődése, fejlesztése ugyan önmagában is célérték, s az erre való törekvés mindig is jellemzője volt a hazai progresszív gyakorlatnak, ám az erre irányuló erőfeszítések értelemszerűen mindig testet öltöttek valamilyen (többnyire kulturális) tevékenységben.

Ha komolyan gondoljuk, hogy a korábban technokraták (építészek, közgazdászok, urbanisták, mérnökök) által szinte kisajátított településfejlesztési, térségfejlesztési gyakorlatot a humán erőforrások és civil kezdeményezések széles összefogásával kell életszerűvé és vonzóvá tennünk, akkor már nagyon is indokoltnak és kívánatosnak tűnik a közösségfejlesztők bevonása a komplex, társadalmi szintű fejlesztések körültekintő tervezési, kivitelezési, ellenőrzési munkálataiba. Ez korántsem jelent alárendelt statisztaszerepet szakmánk szűkebben értelmezett képviselői számára, sőt nagyon is kulcsfontosságú az a szoft feladatkör, amely rugalmasságánál, alkalmazkodóképességénél fogva előkészíti, kiegészíti, s részben ellensúlyozza azt a merevebb, s talán racionálisabb ökonómiai, építészeti, politikusi munkastílust, amely a standard társadalomfejlesztési munkálatokat jellemzi. Ekképpen, a könyv terminológiája szerint értelmezett közösségi tervezést szakmánk innovatív kiterjesztéseként kell értelmeznünk és közmegegyezés-szerűen magunkévá tennünk.

Más kérdés, hogy a nemzetközi irodalom mértékadó forrásait milyen szempontok alapján tekintsük elfogadhatónak, elfogadhatatlannak, illetve - ilyen, olyan kompromisszumokkal - adaptálhatónak. Értékválasztásainkat, döntéseinket nyilván befolyásolják azok a kényszerpályák, amelyekre a (hazai, illetve európai) politikai akarat mozgásirányai viszik terveinket (elérhető források után kutatva), illetve azok preferenciáit, fontossági sorrendjét. Másrészt itt van a magyar szakmai gyakorlat, amely bármilyen méretű heterogenitást mutat is, mégiscsak az elmúlt negyedszázad szülöttje (mint a messzi utakról váratlanul hazatért Valóság nevű nagybácsi). Szakmai tisztességünk megőrzése mellett, példának okáért nehezen fogadhatnánk el Lauffer dichotómiájának felülről jövő tervezési stratégiáját, vagy Schon szakértő tervezőjének attitűdjét, mint közösségi cselekvéseink főcsapását. Bizonyára nem véletlen, hogy a hazai tapasztalatokon alapuló VÁTI autentikus szószólójaként (Sain Mátyás által) körvonalazott közösségi tervezési modell áll legközelebb a honi szakmai progresszióhoz. Makovecz Imre is ebből a műhelyből jőve találta meg a Beke Pál neve által fémjelzett - ma már művelődéstörténeti jelentőségű - hagyományteremtő munkaközösséget.

Reális társadalomismeretre és egészséges ösztönéletre vall tehát a Szerző értékválasztása, amely e több évtizedes kísérletezés nyomán kimunkált magyar hagyományvonal mentén haladva építi fel saját szakmai stratégiáját. Vállalva egyben azokat a konfliktusokat is, amelyek a "steril tudományosság" fensőbbsége, vagy a "merő praktikum" elvtelensége felől támadják szakmai gyakorlatát.

A közösségi tervezés és a partnerség fogalomkészlete, szóhasználata, illetve cselekvési stratégiája ugyan kvázi szinonimaként jelenik meg a szakirodalomban, mégis kell némi distanciát tennünk közöttük. A különbözőséget leginkább az eltérő nézőpontokban ragadhatjuk meg. Ugyanazon csoport mozgásának dinamikáját figyelhetjük, vezethetjük a közösség vagy a szakember oldaláról, elfoglalt nézőpontunknak megfelelően. Az előbbit közösségvezérelt tervezésnek, az utóbbit partnerségnek nevezzük. Számtalan érvet és ellenérvet sorakoztathatunk fel mindkét közelítésmóddal kapcsolatban, noha lényegében ugyanazt a célt kívánjuk elérni mindkét irányból. Végső soron a helyi adottságok, a kijelölt célok, s a kulcsszereplők alkata, stílusa tereli majd a résztvevőket a cselekvés helyes ösvényére.

A Szerző szemmel láthatóan hajlik az utóbbi változat felé, feltehetőleg felhalmozott tapasztalatai alapján. Ezért is fókuszál a kézikönyv a partnerségi egyeztetés folyamatára azzal a (barátságos) szándékkal hogy a "használati utasítás" hűséges követőit megóvja az esetleges meglepetésektől. Az életben persze ilyen nincs. A közösségben végzett hosszú és bonyolult munkafolyamat során, az adott, konkrét körülmények között soha sem történnek úgy a dolgok, ahogy azt előzetesen elterveztük.

A példatárban bemutatott hajdúnánási és újkígyósi településfejlesztési projektek kifejtése teszi igazán hitelessé a Szerző - folyamatosan fejlesztett - szakmai stratégiáját. Leginkább ezek a sikeres munkafolyamatok, amelyek olykor több száz munkatárs gördülékeny együttműködését demonstrálják, győzhetik meg a társadalmi megrendelőket szakmánk fontosságáról és nélkülözhetetlenségéről.

Talán triviális, de tény: a jó módszer arról ismerhető fel, hogy beválik, ez az egyetlen hitelt érdemlő indikátor. Személyes, helyszíni tapasztalat alapján is hitelesíthetem, a Ditzendy Károly Arisztid vezetésével a HROD Közösségi Gazdaság- és Társadalomfejlesztési Központ által formált, segített, a helyi közösségek által megvalósított módszer beválik.

Bükkszenterzsébet, 2016. január 20.

Dr. Balázsi Károly
település- és közösségfejlesztő
ny. tanszékvezető, főiskolai tanár