Születésnapodra

Alkotások

 

Alszik az erdő, álmos a tölgy,
hóba takarva szunnyad a völgy.
Reszket a Nap még, gyenge a fény,
de csókja már zöld a fa tenyerén.

Alszik a szív is, benne a nyár,
virág szirmában apró bogár.
Ásít most minden, elfogy a tél,
örökké élet már visszatér.

Melenget a fény, olvad a jég,
zord világ, mi volt, elmúlt már rég.
Tavasz lesz megint, ébred a táj.
vidám vagy újra, elmúlt, mi fáj.

Nevet a Nap rád, szeplős arcát
nézed, kibontja szép hajzatát.
Nagy kék szeme néz ibolyával,
szembenéz téllel, a halállal.