Ne csak így egyszer
Alkotások
Koppan az álom, csúszik a reggel.
Fagyos tükrébe bámul az utca.
Komor várost fest kék ecsetével,
vagy rossz kedvében, vagy Isten tudja.
Mégis gyönyörű a csípős fázás,
a szeretetfát csempésző erdő.
Titkokból épít a sok-sok súgás,
tornya fülünktől szívünkig érő.
Fényeket gyújt most velünk megküzdve
gyermeki zsongás, áldott alázat.
Színt csókol kedve, ne legyen szürke
tegnapi bánat, unott ábrázat.
Ne legyen kérdés, hasson az ünnep!
Legyen az mindig megünnepelve!
Fessél sok szép színt, ecseted meglep!
Ne csak így egyszer, december este.
Szárnypróba • Mosdatás • Szív-ember • Veled üzleteltem • Karácsonyi fények • A vén színész • Ahogy, ahol • Hőség • Ősz • Októberi este • Az évszakok csatái • Ébredés • Ha lenne • Bombázók • A szögesdrót mögött • Rajztanár volt • Világégők • Háborúban • A vers • Az eltévelyedett • Olvadás • Tavaszi álom • Gyerekszobánk • A Világ Karma • Alvó lány • Passió • Másnap • A szeretet koldusai • Egy régi szerelem • Kivégzés • Már nem tudom • Csak kicsi gyertyaláng • Téli dal • Születésnapodra • Május • Időtlen • Végleg • Afrika halála • Elítélt • Ne csak így egyszer • A világmegváltó világ • Mostohám • Víz vagyok • Őszi remény • Összekötve • Révbe értem • Jelenkor • Hétköznapi eset • Két feketével • Bűneid torán