Fohászunk feljut Istenig

Eltévedt, távoli találkozások,
az elmaradt hajdani ígéretek
gyülekeznek, rohanó évszakok
talánya fojt, míg sajgó ítéletek

 

lajstromozzák a múló éveket,
akár a villanó fény, hangtalan
tükröződnek, már nem kéreget,
nem temet és nem magtalan.

 

Anya méhéből felsíró magzat
életem, viselem a szót, tisztán,
mit anyám adott, hiába zaklat
a Névtelen, mivel apám titkán

 

elhalnak a nyelvtelen intelmek,
ha szavak bölcsőjét ostorozzák,
s himnuszt, míg nem tisztelnek,
háborúk halottjaikat sokszorozzák.

 

Fiaid voltak, a lányaid, mindenik,
Őt is  magyar anya méhe szült, ki
szülte a Dalt, mely feljutott Istenig,
széttört nemzet szolgájává szegült.

 

Gyűjti fohászunk naponta a szél,
minden mondatunk és sóhajunk,
mely Istenekkel is versenyre kél,
győztesen jelzi Dalunk: itt vagyunk!

 

 

 


Alkotások

Lélekhang csillagmozgása - Merengő - Ha... - Téli didergésben - Gondolatok hídjain - Amikor a csend színeit leveti - Minden megengedett... - Szembesülés - Psycho - Árnyéktalan, vén utak - Fohászunk feljut Istenig - Siculicidium - Én vérem, Erdély - Guernica - Beúszva az idő pillanatába - Bizonyosság - Ite, Missa est! - Egy eltűnt város balladája - Tegnapi hóesés - Semmelweis napi köszöntő - Apám mondta... - Ragyogásod - Katának - A Te napod! - Szabadság tengerében - Kimondatlan szavak... - Nagyi pávatollai - Dúdoló - Tavasz - Májusi dal - Veled - Naponta magamban - Add a kezed! - Hajnalonta - Töretlen - Ha nem vagy... - Érintésed - Vágyaim reggelén - A szépség szőkesége - Ha behunyom és Te is a szemed - Ébredés - Örökünkbe - Vágy - Lélekharang - Városlakó - Csöppjeivel a fény... - Valahol csillagfény vár! - Ad absurdum - Lélek temploma - Szembenállás - Fényképeim - Egyetlen egy - ...egyszer, valahol... - A test monológja - Arasznyi lehelet - Mezítláb - Térdig ér a szél - Ha kikönyökölsz a világ peremén - Keresem mi lehet - Magamból magamba