Ite, Missa est!

Anyaméh öléből a szeplőtlen értelmet
a földre szállott bűn, az értetlen világ
sárba tiporta, hiába könyörgések és imák.
Szenvedésünk vele ott bevégeztetett.

 

Halálával adott létünknek értelmet.
Kísért a porba hulló vér, veríték, árulás,
pénz, töviskoszorú, Júdás az álruhás.
Hazugok félelme emeltetett keresztet,

 

melyre szögeztek fájdalmat, isteni hitet.
Feloldva vétkünk, irgalom lett menedékünk,
ez mit halandó emberi lét magával vihet.

 

„Íme az ember!” Míg testé az enyészet,
feloldott, tiszta öröklétet kapja a lélek.
Ite, Missa est! Hirdessétek igémet!

 

 

 

 


Alkotások

Lélekhang csillagmozgása - Merengő - Ha... - Téli didergésben - Gondolatok hídjain - Amikor a csend színeit leveti - Minden megengedett... - Szembesülés - Psycho - Árnyéktalan, vén utak - Fohászunk feljut Istenig - Siculicidium - Én vérem, Erdély - Guernica - Beúszva az idő pillanatába - Bizonyosság - Ite, Missa est! - Egy eltűnt város balladája - Tegnapi hóesés - Semmelweis napi köszöntő - Apám mondta... - Ragyogásod - Katának - A Te napod! - Szabadság tengerében - Kimondatlan szavak... - Nagyi pávatollai - Dúdoló - Tavasz - Májusi dal - Veled - Naponta magamban - Add a kezed! - Hajnalonta - Töretlen - Ha nem vagy... - Érintésed - Vágyaim reggelén - A szépség szőkesége - Ha behunyom és Te is a szemed - Ébredés - Örökünkbe - Vágy - Lélekharang - Városlakó - Csöppjeivel a fény... - Valahol csillagfény vár! - Ad absurdum - Lélek temploma - Szembenállás - Fényképeim - Egyetlen egy - ...egyszer, valahol... - A test monológja - Arasznyi lehelet - Mezítláb - Térdig ér a szél - Ha kikönyökölsz a világ peremén - Keresem mi lehet - Magamból magamba