Nagyi pávatollai

Nagyi szobájában árválkodott egy asztal,
dolga sem volt, unatkozott zöldre festve,
régi darab, férje katona volt mikor vette,
falvédőről vigyázott rá két hímzett angyal.

 

Rajta kecses váza, de hiába a karcsúsága,
a szép fehér ruhája mára már megkopott,
fia katona volt, mikor vette, s bele hozott
virágot, most kókadozik két pávatoll ága.

 

Árván a két toll, nem is tudja mikor vette,
végén a folt, mint férje és fia szeme volt,
néztek zöldes-kéken, emlékük nem holt,
mesélt a világról, bút feledve minden este.

 

Acélkék csend íve odakint, meztelen táj,
s annyi, meg annyi emlék, törékeny kép,
az erdők zöldje őrködik felette - most épp
új vázát, bele tollat veszek, s olyannyira fáj.

 

 

 


Alkotások

Lélekhang csillagmozgása - Merengő - Ha... - Téli didergésben - Gondolatok hídjain - Amikor a csend színeit leveti - Minden megengedett... - Szembesülés - Psycho - Árnyéktalan, vén utak - Fohászunk feljut Istenig - Siculicidium - Én vérem, Erdély - Guernica - Beúszva az idő pillanatába - Bizonyosság - Ite, Missa est! - Egy eltűnt város balladája - Tegnapi hóesés - Semmelweis napi köszöntő - Apám mondta... - Ragyogásod - Katának - A Te napod! - Szabadság tengerében - Kimondatlan szavak... - Nagyi pávatollai - Dúdoló - Tavasz - Májusi dal - Veled - Naponta magamban - Add a kezed! - Hajnalonta - Töretlen - Ha nem vagy... - Érintésed - Vágyaim reggelén - A szépség szőkesége - Ha behunyom és Te is a szemed - Ébredés - Örökünkbe - Vágy - Lélekharang - Városlakó - Csöppjeivel a fény... - Valahol csillagfény vár! - Ad absurdum - Lélek temploma - Szembenállás - Fényképeim - Egyetlen egy - ...egyszer, valahol... - A test monológja - Arasznyi lehelet - Mezítláb - Térdig ér a szél - Ha kikönyökölsz a világ peremén - Keresem mi lehet - Magamból magamba