A szépség szőkesége

A fátyolszínű hajnal egy
nyitva felejtett pillanatban,
tündér-csillanásba  megy,
tipegve egyre halkabban,

 

hogy meg ne zavarja álmodat,
törékeny képzelet ágyad elé ül,
s csak néz, nézi mosolyodat,
a nesz is hallgatássá szelídül.

 

Puha selymével a csend betakar,
lélegzik a nyugalom és már nem fáj,
sebeiden ajkam vár, téged akar,
kortyolja illatodat, elbódul a táj.

 

Két lélek, s végtelen ájult pillanat,
melyen túl semminek sincs vége,
a langyos, puha fehérség alatt
szunnyad a szépség szőkesége.

 

 

 

 

 


Alkotások

Lélekhang csillagmozgása - Merengő - Ha... - Téli didergésben - Gondolatok hídjain - Amikor a csend színeit leveti - Minden megengedett... - Szembesülés - Psycho - Árnyéktalan, vén utak - Fohászunk feljut Istenig - Siculicidium - Én vérem, Erdély - Guernica - Beúszva az idő pillanatába - Bizonyosság - Ite, Missa est! - Egy eltűnt város balladája - Tegnapi hóesés - Semmelweis napi köszöntő - Apám mondta... - Ragyogásod - Katának - A Te napod! - Szabadság tengerében - Kimondatlan szavak... - Nagyi pávatollai - Dúdoló - Tavasz - Májusi dal - Veled - Naponta magamban - Add a kezed! - Hajnalonta - Töretlen - Ha nem vagy... - Érintésed - Vágyaim reggelén - A szépség szőkesége - Ha behunyom és Te is a szemed - Ébredés - Örökünkbe - Vágy - Lélekharang - Városlakó - Csöppjeivel a fény... - Valahol csillagfény vár! - Ad absurdum - Lélek temploma - Szembenállás - Fényképeim - Egyetlen egy - ...egyszer, valahol... - A test monológja - Arasznyi lehelet - Mezítláb - Térdig ér a szél - Ha kikönyökölsz a világ peremén - Keresem mi lehet - Magamból magamba