Városlakó

Tovarohanó autók zaja,
nyár langymeleg illata,
lámpák fel-felvillanó
hatalma lüktet, s olvad
egy városi pillanatba,
pirosan, sárgán, zölden,
pirosan, sárgán, zölden,
őrült nagy iramban.

 

Emberek jönnek és jönnek,
ütköznek, nem köszönnek,
katonás rendben utcakövek
vigyázzák csendben soraikat,
csattogva, fémesen villamos
kereke sikít bele a sötétedésbe,
tűz-szikra fénycsíkja teteje.

 

Városi fények tükröződnek,
elsuhanó emberi képeket
festenek a színes lüktetésbe,
szívén pezsgő érrendszerek.

 

Elhal lassan a mentő vijjogása,
a csend is elpihen az éjszakában,
fáradtan a város hazatér,
sárgán villannak a fények.

 

Kapcsold le kérlek, s
húzódj picit közelebb!

 

 

 

 

 

 

 

 


Alkotások

Lélekhang csillagmozgása - Merengő - Ha... - Téli didergésben - Gondolatok hídjain - Amikor a csend színeit leveti - Minden megengedett... - Szembesülés - Psycho - Árnyéktalan, vén utak - Fohászunk feljut Istenig - Siculicidium - Én vérem, Erdély - Guernica - Beúszva az idő pillanatába - Bizonyosság - Ite, Missa est! - Egy eltűnt város balladája - Tegnapi hóesés - Semmelweis napi köszöntő - Apám mondta... - Ragyogásod - Katának - A Te napod! - Szabadság tengerében - Kimondatlan szavak... - Nagyi pávatollai - Dúdoló - Tavasz - Májusi dal - Veled - Naponta magamban - Add a kezed! - Hajnalonta - Töretlen - Ha nem vagy... - Érintésed - Vágyaim reggelén - A szépség szőkesége - Ha behunyom és Te is a szemed - Ébredés - Örökünkbe - Vágy - Lélekharang - Városlakó - Csöppjeivel a fény... - Valahol csillagfény vár! - Ad absurdum - Lélek temploma - Szembenállás - Fényképeim - Egyetlen egy - ...egyszer, valahol... - A test monológja - Arasznyi lehelet - Mezítláb - Térdig ér a szél - Ha kikönyökölsz a világ peremén - Keresem mi lehet - Magamból magamba