Fényképeim

                 

Fekete-fehér képeken a
felvillanó képzelet megpihen,
megörökítve fekete-fehéren mindenem,
akár egy fehérre havazott táj, 
mely
fekete keretben figyeli önmagát
és a csönd mozdulatlanságát,
mert semmi sem változott,
minden maradt ugyanúgy,
mozdulatlan, ahogy hagytam,
csak legbelül változott minden
és szalad tovább egy ájult
rohanásban,
hiába keresem,
a semmiből semmibe
nincs megállás,
a rongyokba burkolt világ
fekete-fehéren végtelen,
a szem egyszer ott megpihen,
a beszédes múlt árnyai mesélnek,
mesélnek tovább,
a csönd figyel,
a megsárgult fényképek túloldalán
ott virít
fekete-fehéren,

egy vallomás.

 

 

 

 

 

 

 


Alkotások

Lélekhang csillagmozgása - Merengő - Ha... - Téli didergésben - Gondolatok hídjain - Amikor a csend színeit leveti - Minden megengedett... - Szembesülés - Psycho - Árnyéktalan, vén utak - Fohászunk feljut Istenig - Siculicidium - Én vérem, Erdély - Guernica - Beúszva az idő pillanatába - Bizonyosság - Ite, Missa est! - Egy eltűnt város balladája - Tegnapi hóesés - Semmelweis napi köszöntő - Apám mondta... - Ragyogásod - Katának - A Te napod! - Szabadság tengerében - Kimondatlan szavak... - Nagyi pávatollai - Dúdoló - Tavasz - Májusi dal - Veled - Naponta magamban - Add a kezed! - Hajnalonta - Töretlen - Ha nem vagy... - Érintésed - Vágyaim reggelén - A szépség szőkesége - Ha behunyom és Te is a szemed - Ébredés - Örökünkbe - Vágy - Lélekharang - Városlakó - Csöppjeivel a fény... - Valahol csillagfény vár! - Ad absurdum - Lélek temploma - Szembenállás - Fényképeim - Egyetlen egy - ...egyszer, valahol... - A test monológja - Arasznyi lehelet - Mezítláb - Térdig ér a szél - Ha kikönyökölsz a világ peremén - Keresem mi lehet - Magamból magamba