A test monológja

                 

Vagyok a test és vagyok minden
mi benne élhet: szellem és lélek,
a véres küzdelmek, a kibékülések,
a gondolat, a szó – Isten is megértsen.

 

Vagyok a test és benne Önmagam,
egyedura az Énnek, s hogy érdem
a fájdalom, miérteket nem kérdem,
vágyaim titkait fürkészi agyam.

 

Vagyok Önmagam örök rabszolgája,
világba kiáltom a fájdalmat, a gyönyört,
a lélek nem érti, kit önmaga meggyötört,
győz az akarat, önbecsülésem hű katonája.

 

Vagyok Én és benne a miértek,
testem csak híd, halandó összekötője
kezdetnek s végnek –

Rajta egyszer átsétálok!
.
.
.


Nem a haláltól való félelem,
hanem a hozzá vezető út gyötrelme az,
mi tart örök rettegésben!

 

 

 

 


Alkotások

Lélekhang csillagmozgása - Merengő - Ha... - Téli didergésben - Gondolatok hídjain - Amikor a csend színeit leveti - Minden megengedett... - Szembesülés - Psycho - Árnyéktalan, vén utak - Fohászunk feljut Istenig - Siculicidium - Én vérem, Erdély - Guernica - Beúszva az idő pillanatába - Bizonyosság - Ite, Missa est! - Egy eltűnt város balladája - Tegnapi hóesés - Semmelweis napi köszöntő - Apám mondta... - Ragyogásod - Katának - A Te napod! - Szabadság tengerében - Kimondatlan szavak... - Nagyi pávatollai - Dúdoló - Tavasz - Májusi dal - Veled - Naponta magamban - Add a kezed! - Hajnalonta - Töretlen - Ha nem vagy... - Érintésed - Vágyaim reggelén - A szépség szőkesége - Ha behunyom és Te is a szemed - Ébredés - Örökünkbe - Vágy - Lélekharang - Városlakó - Csöppjeivel a fény... - Valahol csillagfény vár! - Ad absurdum - Lélek temploma - Szembenállás - Fényképeim - Egyetlen egy - ...egyszer, valahol... - A test monológja - Arasznyi lehelet - Mezítláb - Térdig ér a szél - Ha kikönyökölsz a világ peremén - Keresem mi lehet - Magamból magamba