NAGY VENDEL
EGYEBET NEM MONDHATOK
E-KÖNYV
VERSVÁLOGATÁS
KÉSZÜLT 2017 MÁRCIUSÁBAN
Kapcsolattartás:
nagy.vendi54@gmail.com
AJÁNLOM
BARÁTAIMNAK ÉS ELLENSÉGEIMNEK, OKULÁSKÉNT...
VALAMINT MINDEN
CSALÁDTAGOMNAK.
HATVANEGY HANGULATVERS EGY BEFEJEZETLEN ÉLETMŰBŐL...
KÖSZÖNÖM A MEK DOLGOZÓINAK ÁLDOZATOS MUNKÁJÁT.
KÖSZÖNÖM
A DUÓ VERS TÁRSSZERZŐJÉNEK SEGÍTSÉGÉT:
MIKS MÁRIA.
KÖSZÖNÖM
A KÖNYVBORÍTÓ TERVEZŐJÉNEK MUNKÁJÁT:
CSOMOR HENRIETT.
A SZERZŐ FÉNYKÉPE AMATŐR FELVÉTEL.
A KÖNYV MAGÁNTULAJDON.
A KÖTET TARTALMÁT SZERZŐI JOGOK VÉDIK.
OLVASD ÉS ADD TOVÁBB!
A KÖNYVET VAKOK IS OLVASHATJÁK, OLVASÓPROGRAMMAL.
KÉSZÜLT 2017-BEN, A KÖLTÉSZET NAPJÁRA
A SZERZŐ ÖTÖDIK KÖTETE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.
TARTALOM
01. BEVEZETŐ
KEDVES ÉRDEKLŐDŐ...
Köszönöm szépen, hogy megnyitotta ezt az e-könyvet, immáron az ötödik irodalmi összeállításom a sok alkotással eltelt év során.
A hetvenes évek elejétől számítom a folyamatos munkát, de ez nem azt jelenti, hogy előbb nem születtek verspróbálkozások, de azok csupán tanáraim mosolygására és szerkesztők bosszantására voltak jók.
Az elmúlt negyvenöt év alatt történt sok minden. Elnéző sóhajok után némi elfogadás, és sok elutasítás, s lassacskán megtalálva a helyesnek vélt irányt, a révbe jutás.
Ez a kötet az ötödik bemutatkozásom ebben a formában, de több száz írásom kering az interneten és újságokban, antológiákban, saját magazinban már szinte követhetetlen a sok megjelenés és hangosversek is jelzik az utat.
Nem én vagyok a megmondó ember, de mégiscsak véleményem van erről a csodálatos világról, ami néha a középkorig nyúlik vissza, és sokszor a fellegekbe visz.
Persze, hogy lehetne jobb is a viszonylagos jólét, és ezt nem anyagiakra értem, hanem a kultúra terén érezhető negatív, és rossz irányt vett változást ostorozom a kéretlenség alázatával.
Sokan vádolnak azzal, hogy írásaim nem a klasszikus versformát követik, hanem valamiféle kaotikus rendszert, de némi odafigyeléssel meglelhető a rendszer és a formalitás újszerűsége.
Nyilvánvaló dolgokról írok, talán sokszor a sorok közé elbújtatva, de némi odafigyeléssel tettenérhetőek a néha szokatlan szófordulatok.
Némely portálon verseimből kicenzurázzák a politikainak vélt sorokat, vagy az egész verset, de határozottam cáfolom, hogy írásaim politikai versek volnának, és nem is értem, hogy mostanság a szabad sajtó napját ide citálva, egy-két határon túli magyar város nevét leírva, hogy juthatnak egyesek erre a döntésre.
Az fontos tudnivaló, hogy én sok történelmi tényt és bibliai örökérvényűséget folyamatosan alkalmazok írásaimban, melyeket leginkább csak hangulati elemeknek tartok.
A történelmet meghamisítani nem lehet, hiszen az már megtörtént tény, csak esetleg elhallgatni és félremagyarázni lehet, ez pedig halálos bűn.
Mindennek utána lehet járni, olvasni, és a kettős vagy akár sokszoros nevelésből kiválogatható, hogy ki mondott igazat. Író ember csak az igazat, és nem a valót adhatja tovább.
Hamis prófétákra nincs szüksége a világnak.
A kötetben hatvanegy vers van, komolyabb témák közé vegyítve szolidabb, feszültség oldó szösszenetek elrejtve, kontrasztként.
Mindenkinek ajánlom ezt a sokszínű, és érdekfeszítő olvasmányt, és köszönöm, hogy nekiállnak a nem könnyű témának. Mondhatnám azt is, hogy csak erős idegzetűeknek javaslom a kézbevételét.
Majd önök eldöntik, hogy mire érdemes ez a stílus. A folytatás garantált mindaddig, míg a fejem és a kezem engedelmeskedik nekem.
Találkozzunk még a következő könyveimben, és akár személyesen is, ha erre érdemesnek találnak és meghívnak egy tartalmas beszélgetésre.
ÁMEN DOMINE, ÚGY LEGYEN, URAM...
Hálás köszönettel...
NAGY VENDEL
Szekszárd, 2017. 03 16.
Nyugodt szívvel nevezhetem Nagy Vendelt költőnek és írónak.
Élete nagy részét az írásnak szenteli, immár közel negyvenöt éve ír, és még mindig újabb és újabb versformákat próbál ki. Írói tehetségének köszönhetően mindig törekszik a jobbnál jobb versek megfogalmazására.
Gyakran ír a világ történéseivel kapcsolatos elgondolkodtató, igaz, szókimondó verseket, amelyek első olvasásra bonyolultnak tűnnek, de a második olvasás után egyszerűen értelmezhető a vers mondanivalója. Nagyon szépek, és sokatmondóak a versei. Szeretem, amikor számomra ismeretlen vagy a köznyelvben nem használt szavakat ír. Sorai közt meg is magyarázza a szó jelentését, csak tudni kell a sorok közt olvasni. Amikor alkot, szívvel-lélekkel teszi.
Amikor könnyedebb stílusban mutatja meg magát, kitűnik gazdag érzelemvilága s szerény személye. E fajta verseknél olyan, mintha előttünk állna, s ő mondaná el beszédes, megható, gyönyörű verseit. Néha meg is teszi különféle rendezvényeken.
Amikor láthatatlanul ír egy festményről, az maga a tökély. Olyan, mintha alkotna egy teljesen új színekben és érzésvilágában gazdag festményt.
E pár szavas gondolattal szeretném ajánlani, Nagy Vendel ötödik könyvét.
A kötet címe is beszédes, amit a mondat végén szokott kifejezni, és most a kötet előterébe került: EGYEBET NEM MONDHATOK... S mégis, ezzel mindent elmondott.
Kívánok még sok szép alkotói évet Nagy Vendelnek.
Tisztelettel...
Csomor Henriett
2017. március 15.
Nyolc óra
pihenés
nyolc óra munka
nyolc óra szórakozás
nem azért mert
a
Feró ezt mondta
becsaptak újra.
mindegyikből elég ennyi
ha
nem melegedni jársz oda
van nem is oly messze
egy ovális
szoba
hol előjáték után
kiömlött a kanális
kettő közt
választhatsz
orális vagy anális.
mind fenomenális
a világ
globális.
én toleráns vagyok
ez a biztos
nem szaporodik a
faj
ebből nem lesz baj.
takarodót fújva
becsaptak
újra.
mehetsz minden irányba
nem szexbombát kellett volna
dobni
a világra.
ha ránk szakad az ég is
tavasz lesz mégis.
majd
nyár meg ősz meg tél
mindenki mindenkitől fél.
sírodban tested
semmivé lett
isa por és hamu vagymuk.
játék az élet
abban
örömöd leled
ha fényesre kopott koponyádat
véletlen
megleled.
kutya szájából elveszed
hogy ne rágódjon rajta
azt
mondják elfogyott
mi tudjuk nem is volt
elvhű elvtársak
nincs
már szotyola
becsaptak újra.
semmit nem takar a tanga
jobb a
patent harisnya
hordja minden barisnya
két rendes ember fog
kezet
de az egyik biztosan az
akkor a többi mi lehet
egy
követ fújva
becsaptak újra.
s ez már bazi a
dinnyét a
kocsira.
ha befognak eléje
végsőt tojsz a lepedőre.
csattan
az ostoron a rojt
feszül az istráng
hámfán a bojt.
a
kútmérgező ma már
nem csinál a kútba
csak a kávájára
aztán
belerúgja.
becsaptak újra.
ha a rendőr megfogja
bárcát mutat
a kurva
és az apukát
várja a családja.
kiömlik a kanális
ez
ma már legális
támogat az egyház is
törvénnyel egy követ
fújva
becsaptak újra
sosem lesz vége
csak újra meg
újra
kicsi a rakás nagyot kíván
ki e dalt velem fújja
mindig
kezdheti újra
nekimehet a halomnak
sosincs vége a
dalomnak
folytatása következik
van ki velem szövetkezik.
2015. nov.
03.
Ha igazat
mondasz,
az ritkán lelkesítő,
s sehová nem vezet.
pajzsoddal
védd a testedet,
csak egy halottnak fordíthatsz hátat,
másnak
nem lehet.
előbb-utóbb betörik a fejed.
aki sokat tud, sokat
felejt,
aki sokat felejt, keveset tud.
ki keveset tud, keveset
felejt,
aki keveset felejt, sokat tudhat.
ki sírni tud,
belül
gyógyul.
eleged van a családi balhékból,
okosan engedj,
mielőtt
még kihajítanak
a közös hajlékból.
nid csak nid Pistink,
egyél
testvérkém,
van még elég.
bőviben van az eleség,
én nem
sajnálok tőled semmit,
de előbb-utóbb minden elfogy.
ajándék
lónak ne nézd a fogát,
suvenír nyihuhu
nye kukucsku
protku...
s
nincs az a pénz,
ami el ne fogyna.
hagyd nyitva a
kalitkát
nincs messze az Ararát.
hogy visszatérjen a
madárkád
csőrében az olajággal,
hogy újra bezárhasd.
de ha
igazat mondasz végül,
elvisz a rézfarkú bagoly,
vagy
rádtelepednek a hárpiák,
VAGY A SATRAFÁK,
s magával ragad a
ludvérc.
az erőtlen ember az nem ember,
csak megtűrt személy a
tűzhely mellett,
enni még adnak neki.
s ha már csak
sötéten
látod a világot,
megviláglik előtted,
mint réslámpa
éles fénye,
cserben hagytad a családod,
haszontalanná váltál,
s
ők megbüntetnek érte.
harcol egymással megalázottságod,
s
hatalmas bűntudatod.
rádtelepedik végérvényesen
a hiábavalóság
lidérce.
s ha meghalnál véletlen,
ne csüggedj mégse,
előfordul
néha,
pörögj fel a csúcsra,
próbáld meg újra.
2016. június 28.
Az alkotásnak
addig neki se láss,
amíg te sem hiszed el, hogy világszám
kerül
ki kezeid közül.
meg akarjuk mutatni magunk,
mert hát ripacsok
vagyunk.
a Mona Lisa is csak egy picike kép,
mégis milyen
gyönyörűség.
Michelangelo is csupán kalapáccsal dolgozott
mint
akárki más, ki faragott,
s levéste a kőtömbről a felesleget.
az
anyag szoborrá vetkezett.
én is ecsetet és vésőt veszek,
majd
nekiveselkedek.
Ha valakit megkergetek,
elfelejtem miért
teszem,
mire utolérem.
Ő is csak a látszatért fut,
nehogy
rosszéletűnek higgyék,
gondolja magában,
már eleget
futottam,
akkor inkább megbotlom.
Ez talán maradi
szemlélet,
nem röhög, együttérez.
Küzdök, ha már
rádühödök.
talán halad felfelé is
az a síkos lejtő.
lefele
életveszélyesen lejt ő.
mikor újságíró iskolába jártam
örökre
megtanultam,
egy szabad országban,
szabad sajtóban,
azt
szabad írni
amit szabad.
s ha bántanak a kritikusok,
csak
azért is legyél jobb.
Éhes volt a farkas,
Szomjas volt a
bárány.
Megette őt
A patak partján.
Báránybőrbe bújt
A
farkas,
Farkasbőrbe bújt
A bárány.
s ha már nem tudják a
nevedet,
te leszel a hallja e kend.
néha leöblíted torkodról a
port,
iszod a jó szekszárdi bort.
s viszel magaddal a diófa
alá
egy NAGY VENDEL könyvet.
s ha elérted az öregkort,
nem
csinálhatsz magadnak létrásbort.
az egyik szemed sír,
a másik
meg üveg.
szórhatod fejedre a port.
ki kellett volna szedni a
meggymagot,
nem mérgezné a ciánkáli a gyomrod.
titkaim nem
mondom el senkinek,
csak nagy ritkán gyónok meg,
szinte minden
másnap teszem,
karácsony és húsvét másnapján.
utcavégén
templom,
bemegyek-e nemtom.
minden topega az ajtónak
vezet,
bent nézegetheted a kazettás mennyezetet.
minden út
Rómába vezet.
de mikor is van egyakaraton a magyar?
ha a
templomból egyenest a kocsmába tart.
ripacsoknak és csepűrágóknak
ott áll
az utca másik oldalán az ispotály.
s elkönyvelheted
magadban ad akta..
mindenki maradjon annál a fánál,
amelyiket
kapta.
2016. 06. 16.
06. RÉSZECSKEGYORSÍTÓ A FÖLD ALATT
Hit és tudomány
Részecskék
ütköznek
Egy alagútban.
Új fekete lyuk
Készül.
Klónozott
emberek
Járnak közöttünk.
Befurakodnak
Végül.
De mi
tudjuk, hogy
Valami más is van,
Valami még létezik
Az
Univerzumban.
Én nem értettem a
Szentháromságot
De
amióta
Gyűröttebb homlokkal
Járom a világot
Rájöttem: csupán
csak
Hinni kell.
S aki a hit erejével épít
Piramist vagy
Katedrálist,
Vagy agyából
Kipattant néhány
Örökérvényű
gondolat,
Eljutott máris
A halhatatlanságig.
S aki tudja,
hogy
Istené a dicsőség,
Ő nem akar
Saját jogán
Eljutni
a
Golgotáig.
A svájci alagútban
súlytalanul száguldanak
az
Isteni részecskék,
Bizonyosságul
A hitetleneknek.
Talán most
már
Megtudjuk a
Valóságot.
Itt állunk a
Teremtett
világ
Vékonyka fonalán
A végtelen időben
Várva a csodát,
Az
Isteni szikrát
A feltámadást,
Amely minden hívő
Léleknek
megadatik.
Remélve az
Örök életet,
Az örökkévalóságban.
2012
Néha csak egy
hajszál választja el egymástól
a zsenit és a dilettánst,
s ezt
felismerni
az is egy művészet lehet.
Az talán a
legborzasztóbb,
ha a tehetségtelenség,
és a
tehetetlenség,
szorgalommal párosul.
én addig nem házasodom
még
a tyúkon tollu vagyon.
de hogyha majd megkopasztják,
a szívem
is felakasztják.
a szűrömmel egyetemben.
ki a pitvarra, vagy a
gangra.
s aki grízestésztát ad fel ebédnek,
egyéb gazemberségre
is képes,
mert az nem étek,
tésztára tésztát rakni...
nagyon
merész vétek.
itt a gazda, be sincs rúgva,
nézzék meg egy óra
múlva.
néha az az érzésem,
az idén elvisz a tél vagy a
rosseb.
mi egy pont vagyunk csupán,
a fény pontja,
de immár
üvölt a sötétség,
kitagad bennünket
a Finnugor testvérség.
jól
beadott nekünk,
a Szentkúti búcsú,
felülkerekedett
búzára az
ocsú.
nem maradt más nekünk,
csak az apánk lova,
azt
kantározzuk fel,
azon megyünk haza.
eltagadva immár
a
pozsonyi csata.
és mit is keresett valójában
Kőrösi
Csoma.
északról vagy délről
jöttünk ebbe az új honba?
s
hírtelen szabadon szállunk az ég felé
mint bombaterhét vesztett
repülő
a reszkető cél felett,
alant is, fent is,
mindenki
félti az életet.
létünk eztán mivé lehet?
szívünk mezítelenre
vetkezett.
Rég elmúlott már,
Mikor titokban
Átzokogtam
az
Egész éjszakát.
Keserű könnyekkel
Áztattam a párnát.
Ma
már csak ritkán
Fordul elő,
Hogy tehetetlenségemben
Dühödten
felkelek,
az alvásra kissé rápihenek.
S mint az
ágyszomszédom
Ki leszállt az ágyról,
A zuhanásra vette
észre,
Nincsen lába,
Így nem tud kimenni
Az utcára.
Én is
álmomból
Nagy fényességre
Ébredtem, de még
A poharat is
levertem.
Nem jött vissza a fény,
Ahogyan reméltem.
Csak
álom volt csupán,
Hogy látok,
S hogy megtalálom a
ruhám,
Szerencse talán.
A nővérke mondta,
A cukorbetegségbe
még
Nem halt bele senki,
De a szövődmények...
Az már döfi.
A
szívinfarktus pedig
Azért jó, mert
Megelőzi a rákot.
A jó
édesanyátok...
2016. július 29.
Részecskék
ütköznek
Egy alagútban.
Új fekete lyuk
Készül.
Klónozott
emberek
Járnak közöttünk.
Befurakodnak
Végül.
De mi
tudjuk, hogy
Valami más is van,
Valami még létezik
Az
Univerzumban.
Én nem értettem a
Szentháromságot
De
amióta
Gyűröttebb homlokkal
Járom a világot
Rájöttem: csupán
csak
Hinni kell.
S meghozta a
Bizonyosságot.
Talán most
már
Megtudjuk a valóságot.
Itt állunk a
Materiális, és
teremtett világ
Vékonyka határmezsgyéjén
A végtelen
idő
Kezdetétől a végezetéig,
Mely önmagában is
Ellentmondás.
A
magába visszahajló
Téridő elméletünkkel
S várunk egy
időutazásra,
Mely visszavisz egészen
Az ősrobbanásba.
2012
Megjegyzés: Ma megtalálták a svájci alagútban az Isteni szikrát, miszerint az univerzum nemcsak anyagi eredetű, mi jöhet még? 2012 július 04-én
A neve: Isteni részecske. Világszenzáció.
Gyere
kisunokám
most ülj ide mellém,
kérlek hogy add a kezed.
meséld
el nékem
miért sír a lelked,
tested mitől remeg.
könnyáztatta
arcod,
nem a láztól piros,
mondd el nekem gyorsan
ki bántott
meg most.
hogyha sírni látlak,
mintha az én szívem tépnék
gyere
öleljél át,
máris itt a segítség.
két
puha karoddal
karold át nyakamat,
nyomjad homlokomhoz
magas
homlokodat.
tested melegéből
árassz át nekem is,
szívednek
ritmusát
hadd érezzem én is.
egymást átölelve
megnyugszunk
csendesen,
elfeleded mi bánt
karomba rejtezve.
gondolatom
bánatodig felér,
szőke hajad simítása
derekadig leér.
drága
nagyapám,
itt valami de fáj,
kérlek vigasztalj meg
engem.
valami szorítja szívem,
érzem hogy el kell mennem.
ne
engedj el magadtól
mindig így bízz bennem.
lassan
elhalkul a szó,
megnyugszik a test és a szív,
újra előszalad a
kacaj,
gyöngyfogak közt mosoly fakad,
nem gondolunk azzal,
mi
lehetett a baj.
nem is lényeges,
újra száll éneked.
neked
így sokkal könnyebb,
nem látod hogy nekem
mosolygó arcom
mögött
befelé folyik a könnyem.
2016. június 20.
A verekedés
az úgy kezdődött,
tisztelt járkállás bíróság,
hogy a sértett
visszaütött.
jöttek rám késekvel, kaszákval, baltákval,
minden
istennyilákval.
s nehogy csúfságba maradjak,
hát
odacsaptam.
nálunk nincs igazságszolgáltatás,
csak
jogszolgáltatás van.
de ha kiderül az igazság,
akkor
fellebbezünk.
jöhet a muszájkabát.
elmondom én szívesen
hogy
mi a baj,
és hol a vaj,
de csak ha elült a zaj,
hogy ki is a
tolvaj.
ép testben ép csak a lélek,
ép testemben épp hogy
élek.
ha pofon után fáj a fogad
végy a szádba egy fakanalat.
s
akkor majd kiáll.
pénzes zsákon ülő vigécek,
tőletek én mit
reméljek?
jönnek zord nappalok,
reménykedő éjek.
és nincs az
a pénz
amiért áruló lennél,
de mi van akkor,
ha mégis van az
a pénz?
elviszed a szajrét,
aztán a balhét,
ha rájönnek
mindenáron,
betyárbecsület is van a világon.
de nem mondod el
senkinek,
akkor sem ha ütnek,
hogy a zsákok hová tűntek.
ez
jó hír híveimnek.
még erősen tartom magam,
bár gyenge
vagyok
erőtlen mint a halovány éj,
akár a tavaszi
lepkeszél.
vakond túr a föld alatt,
éticsiga vágtat,
hátán a
háza,
húzza a csíkot magautánna.
meztelen csiga lapul a fű
alatt,
ő már hajléktalan.
fogad is ritkul,
hajad is a
szélben
dülöngél mint a cirkusz kerítése.
nemigen jutok így
előre,
el vagyok szöntyönpölődve.
jázminvirág, tedd szebbé
a
szép selyem párnát,
Szentjános bogarak lámpása
vetítse
rád
fénylő sugarát.
csak annak bocsát meg igazán a világ,
aki
őszintén megbánja
a rosszat, amit csinált.
2016. július 22.
A világ
végére kiülök,
Lábamat a semmibe lógatom,
érzem hogy jó
nagyon.
Hallgassátok meg
Szónoklatom.
Fázom.
Hűvös van
nagyon,
Kérlek Angyalom,
Előtte
Hozd ki a
Pruszlikom.
No
akkor mondom...
Ha átkelsz
A sivatagon,
Előbb
Mondjál
Egy
imát.
Mondj el kettőt,
Ha hajóval
Tengerre szállsz,
Vagy
repülőgépre lépsz.
Ha háborúba indulsz
Hármat mormoljál.
De
hogyha
Megházasodtál,
Minden nap
Imádkozzál.
Érte,
vagy
Miatta.
Egyre megy.
Ha verseimet olvasgatod,
Könyveimet
lapozgatod,
Fogadd meg e
Sok okosnak vélt
Gondolatot,
Egyebet
nem mondhatok
2012
Megjegyzés: A
család hete alkalmából.
Mint fagyott
üstökös,
Melegségre vágyva,
Hosszú hideg útjáról
Néha
visszatér,
S egy szikrától kigyúl,
Hogy fényét szórja szét.
Egy
este jöttél
Hogy felragyogj.
S másnap visszahullj
A kihunyni
készülő
Örök csillagok közé,
Hol eláraszt mindent
A
violaszínű fény.
S feltornyosul
A negyvenévnyi remény.
Így
kerek ez a világ,
Éljen, s illatozzon
Minden csodálatos
virág,
MIT RAJZOLTÁL.
Mely fekete,
Mint a világ.
2012. szept. 30.
13. EGY FELTALÁLÓ A DILIHÁZBÓL
Már egy ideje
vidáman,
Csak a kedvtelésnek élek.
Ötleteim vannak,
Okosak,
és szépek.
A találmányi hivatalba
Úgy évente betérek.
A
múltkor is azt mondták,
A cég semmit nem fizet,
Mikor beadtam
találmányként
A sós melegvizet.
Most például feltaláltam
A
nem repülő gépet.
Tudom, vannak olyanok is,
Melyek szépen
repülnek.
Sajnos nekem nem nőtt szárnyam,
És szárny nélkül
Soha
nem szálltam.
Nem lehetek próféta
Saját hazámban.
S ha már
az ember
E találmánya miatt
Az ajtón át
Fejvesztve
menekül,
Mikor kidobják cefetül,
Az ablakon még
bekiált.
Uraim!
Egy szót végezetül.
Ha elromlik:
Akkor
sem repül!
2015. 06.
22.
Hiába húzod
meg magad
a szoba valamelyik szegletén,
majdcsak megbékélsz a
magad kenyerén.
ha el akarod adni a vizet,
meg kell gyújtani a
tüzet.
de tüzet oltani
moslékos vödörrel is lehet.
ha
borítják, kapd el a fejed.
ha a gyengébbet
szidod
nyakra-főre,
bátor beszéd,
bölcs beszéd
lehetne,
ha nem
öncélú lenne.
ez már állati színvonal,
bár nem élünk
a dzsungelben,
de hamar elérheted.
a baj akkor kezdődik,
ha
a bárány akar lenni a farkas
ha a sasok hallgatnak
és a
papagájok beszélnek.
fennhangon, akár a rádió,
s megette a
bárány a farkast.
farkasbőrbe bújt a bárány
s továbbra is csak
hallgatnak.
nem sok bürge múlt ki miattam.
bennem van a
vasakarat,
hóhér szegi a nyakamat,
leverem mint vak a
poharat.
lapockacsontján láthatod sorsodat.
kőkéseddel
leszúrva
az áldozat oltárán.
s hallom, hogy néha
beszélnek
itt még magyarul,
mikor az ember kiáltja,
anyjuk, szólj a
pujáknak
hajcsák bé a bürgéket
meg a tehent.
és nem lehet
manapság
csarnokba vinni a tejet.
ha nem igyekszel
mindenképp
felszínen maradni,
lesüllyedsz a mélybe,
az
érdektelenségbe,
a végső elkeseredésbe,
az ismeretlenségbe.
az
elfeledésbe.
nem leszel más mint ismeretlen senkiből
lett
ismert senki.
ahhoz több kell, hogy valaki legyél,
s
megbékélhetsz majd
a magad kenyerén.
2016. július 7.
szemedbe
húzod a kalapot,
hogy eltakarja a Napot.
gyere velem
most,
köszöntlek barátom.
neked van mire büszkének
lenned
együtt örülök veled.
tudósaink azt vallják,
ma már
tudjuk...
hamis az illúzió,
ma úgy tudjuk,
ez a helyes
konklúzió.
s kisgyerek vallja ötévesen,
van egy
hipotézisem.
rákérdezek hirtelen
mi van neked?
a mesében
mondják
vallja szertelen.
én meg melléteszem,
hogy nyelvében
él a nemzet,
de nyelvével még
senki nem nemzett.
hol az édes
anyanyelved?
a fene egye meg
a más macskáját,
csak a miénk
maradjon.
ha feldobod tarka,
ha leesik nyávog
mi lehet
az?
mindegy, csak macskára essen.
állatkínzás mennyit ér?
öt
év vagy kötél.
értem én az okos szót,
ismerem a csíziót.
tiszt
kérdi a katonát,
milyen csapatnál
szolgálsz?
harckocsizó?
nem...
lövész?
nem
...
utász?
tiszta szívemből.
s ha a mozi sötétjében
megfogod
egy hölgy kezét,
csak úgy véletlenség,
kérdően rádnéz
reménylőn,
bocsánatot kérsz,
elnézést kívánok,
hencc volt.
s
azért jobb lakni a dombon,
mert lefelé gurul a lócitrom,
megírta
a kalendárium.
nem úgy mint a síkokon,
ott esetleg csak
a
szilikon dombokról
nézheted a völgyet.
nem biztos hogy az a
barátod,
ki a bajból kirántott.
a lakásba benézel,
látod
feltúrva a szoba,
össze van köpködve az esküvői kép,
nem volt
szép munka.
s a kép se szép.
jótett helyébe jót ne várj,
de
hát minden jó elnyeri
méltó büntetését,
vagy jutalmát.
elvileg
logikus,
a jó mindig gyanús.
a nyájasság sok mindent
eltakar,
ha valaki valamit akar.
de ha egyszer asszonyeső
esne,
rám is hullhatna egy cseppje.
Veréb ugrál
Az
útszélen
Búsan néz
Szerte-széjjel
Terített asztal volt
ez
Valamikor réges-régen.
Fagyos szél fúj
Hideg
télben.
Szánkó nem járt
Erre régen.
Arra gondol sok veréb
kobak
Vajon hol vannak
Mostanság a lovak?
birkabőrös
göndörkos,
mindjárt begorombulok,
juh héj...
2016. augusztus 22.
16. VIRÁGGAL KÖSZÖNTELEK VIRÁGOM....
Nőnapra
Az
emberiség
Szebbik felének,
Az örök Évának,
Az Isteni
Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy
odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Bódító
bonbont,
Csábító csokrot,
Suhogó selymet
Adhatnék
Néked,
Vagy némi ékszert,
Talán igazán gavallér
Akkor
lennék
Ha szálanként
Tízezer forintos
Hóvirágot szednék.
S
évente nemcsak
Egyszer ünnepelnénk.
De mégiscsak rendezett
Ez
a világ,
Hiszen Te magad vagy
A letépve is illatozó virág.
ASSZONYOK
ELEJÉNEK...
Az örök Dívának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól
elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért
jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok
az
Eredendő bűn kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel
ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon,
A
Nőnapon,
Hogy megkoronázhassam
Cselekedeteimmel
Dicsően szép
homlokod.
S ha cudarul galád
Olykor a sorsod,
Mindig arra
gondolj,
Hol a virágot tapossák,
Ott ontja leginkább
Bódító
illatát.
2017.
03. 08.
Megjegyzés:
Boldog Nőnapot kívánok, és kézcsókom a hölgyeknek
Nagy Vendel
Nőnapodra című hangosversét elmondja Ilosvay
Gusztáv:
https://www.youtube.com/watch?v=cgBu3DZvQNw&t=7s
Az
asszonyról szól ez a dal, a végzet és a szerelem asszonyáról:
Brian
Adams: Have you ever really loved a
woman
http://www.youtube.com/watch?v=zeEFHJFUbEg
Hogy a
gépezet
lendületben van-e
vagy épp fékezésben,
megfigyelni
éppen
nincs rá érkezésem.
ha munka végeztével
keressük a
próbálkozót,
kikiabál a feleség az ablakon,
vidd innen a sok
koszos dolgozót.
ha fizetésed osztja
pénztár rácsai közt az
Ági,
elnézheted picit,
hogy kirakta a cicit.
s eltűnődhetsz
ezen,
milyen belharcos lehet.
de nem terád vetett szemet.
nem
lehet rá érkezésed.
kik állandóan szidnak,
hiszik, ez a
természetes,
s végül is az a baj,
hogy te is elhiszed.
próbálod
védeni igazad,
de szavad hasztalan marad.
lesöprik az
asztalról,
a tiéd mindig alul marad.
rég volt már igazad.
akkor
tudod meg, ha már kész lett,
sosem kérik ki a véleményed.
most
már luk van vagy csak egy folt,
hol valaha kerítés volt.
s nem
jutsz tovább innét,
ez már baszi a kocsira a dinnyét.
végül
kidobják kukába azt is,
ami a tiéd volt.
most már két rendes
ember
foghat egymással kezet,
de az egyik biztosan az lehet.
és
akkor te mi vagy?
túl vagyunk már a fényezésen,
nincs rá
érkezésem.
s ha a tanyánál
elhangzik az intés,
hogy menni
kell,
enni vagy inni,
mert többször nem szólnak,
asztal,
szék marad,
a többi jön velem.
a dolog holnapra marad.
berúgod
a földbe az ásót,
jövőre kihajt a nyele.
s ha kérdi tőled a
pap,
szerinted hány szentség van?
zavarodban csak azt
feleled,
a hétszentségit,
most nem jut eszembe.
s mikor
meghalt a barátom,
pap nélkül temették el,
mert ő hazament
még.
állandóan tanul,
okosak eleje lehetne,
ha nem Borzsák
lenne a neve.
végén ha ő is elmegy,
tanulmányait
befejezte.
mindenkihez rimánkodnánk,
mintha döglött lóval
imádkoznánk.
rád ragad az egész világ félsze,
senkinek nincs rá
érkezése.
össze-vissza lépünk
egyféle zenére.
2016 július 14.
Kiszegezett tézisek...
Jézus
téged is vár,
temploma kapuja,
előtted nyitva áll.
Jézus
hozzád beszél,
megértést és választ remél,
imádságod hozzá
felér.
Jézus
téged is hív,
most te vagy a soron,
mindenfelé keres,
de nem
mobilon.
Szekszárd, 2016. augusztus 06.
Plakát a szekszárdi újvárosi templom ajtaján.
Megcélozom a
századik életévet,
mert nagy az adósság,
kevésnek tűnnek az
eddigi évek.
és száz év felett már
kicsi a halandóság,
lassul
az élet.
akarod tudni mikor ijed meg igazán egy férfi?
mikor
először nem sikerül másodszor,
s másodszor nem sikerül
először.
látom, asztalon hever a sajt,
háromszögel a
tányéron,
mellette fanyelű kés,
s a fél vekni kenyér.
morzsája
hull az abroszra,
éhes hangya elhordja.
halkan nyikordul a
parafa
borosüveg nyakából kicsavarva,
bíborszín
pohárban
illatozik a Kadarka.
azért még nem éhezünk,
nem úgy
élünk, mint a köszörűs kutyája.
s ülhetünk mint majom a
köszörűkövön.
nemrégiben egy temetésre kinyaltam magam,
fekete
bőrkabát,
fejemen fekete kalap,
szomszédom megsokallta,
de
kiköszörülted magad.
némely ember mind egyforma
vagy
szopottgombóc fejű ufonauta.
előbukkan a homályból
néhány
baltával faragott
szálkásan markáns arcú Madonna,
ha harc, hát
legyen harc.
számomra az első Elektra,
Papadimitriu
Athina,
délies temperamentuma,
és valóban,
görögök vannak a
falóban.
s az örök díva,
a mindenben csodajó,
Keresztes
Ildikó.
mindkettőjük színészek remeke,
énekesek eleje.
a
kishitűek tévednek,
hogy ma nem történik semmi,
a velünk élő
történelmet is,
észre kell venni.
Petőfi ha élne,
titulusa
terrorista lenne,
gondoljatok csak a királyokra.
vajh mit
kaphatna érte
hisz odaillesztette a sorvégére,
szítani a
parazsat,
akasszátok fel a királyokat.
eléggé eretnek
gondolat,
nincsen szívükben semmi alázat,
az urak még mindig
vadásznak.
2016. augusztus 30.
Kapzsiságotokkal
önzéssel
vetekszem,
adjon az Isten nektek
ezerszer annyit,
nekem meg
kétezerszer.
s most parolázva
két rendes ember fogott kezet,
de
az egyik biztosan az.
akkor a többi mi lehet?
ma nekem, holnap
neked,
hoci nesze.
ha egy nő azt mondja
talán,
akkor az
lehet,
ha azt mondja
lehet,
akkor az biztos,
ha azt
mondja
biztos,
akkor az igen.
ha azt mondja
igen,
akkor
nem úrinő.
hogy meg ne ázzon a lelked,
tartsd fejed fölé a
gyalogfészert,
hogy a távozás hímes
mezejére léphess.
s
nyakába akassza Vén Attila a bőgőt,
hogy eljárhassd a
csűrdöngölőt.
aki nem adott kalácsot,
ne adjon tanácsot.
a
tudás, és a szokás hat... alma...
A vő szorgalmasan
hordja
szavazni az anyósát,
hogy szokja az urnát.
A
televízió évekig vetíti
Szulejmán szultán életét,
s most itt a
ráadás,
nézhetjük a Szultánát.
a cél világos,
szokjuk az
Iszlámot.
nesze nektek keresztények.
vegyétek, és
egyétek....
ez a legújabb elem,
asztal, szék marad,
a többi
jön velem.
szabad azon vitatkozni,
fent van-e a Nap az égen,
de
nem érdemes...
ha már leesett, akkor lehet...
ha.....
2016. szeptember 27.
Kíváncsi
volnék
tudják-e sokan,
honnét ered ez a játék?
jól
használják-e a nevét?
helytelen a sakk matt,
helyesebb a sah
matt.
a király meghalt.
ha mattot kapsz,
vége a
játéknak.
családjaink széthullanak,
emlékeink elgurulnak.
az
unokák és nagyszülők
azért értik jobban egymást,
mert a
gyerekek a fényből jönnek,
az öregek pedig
a fény felé
tartanak.
s meghúzzuk magunkat
a sötét hajlékban.
éltedben
és halálodban
Isten a karjában tart.
ha kicsorbul a
szerszám,
segítő kezet ád.
lenne mindezekre egy fogadásom,
de
úriember biztosra nem fogad.
tudod mindezeket mióta
egyre
ritkul a fogad.
az alkotó bizonyos szint felett
bizonyos szint
alá nem süllyedhet.
lábbal rúgunk párat a bölcsőn,
bugyit és
asszonyt
nem adunk kölcsön.
s a zene ritmusára
földhözvágja
sapkáját a gyermek,
jussát követelve,
most mi ropotálunk
egyet.
remélem senki
nem érti félre,
magam túlzottan
magasra
nem ugrok érte
Éjszaka egy uhu bagoly
Össze-vissza
barangol,
Sötétben is élesen lát,
Elkapja a
vacsoráját.
Megfogja a pockokat,
búsan búgó
galambokat,
Fészkeket is fosztogat.
Pislog rá jó
nagyokat.
Fejében ébred
A sok bölcs gondolat.
messzire viszi
a szél a veszélyt,
megölték szegénykét....
megölték
szegénykét.
olvasni kell tudni a sorok közt
a lényeget és
fifikát,
a szavak sugallatát,
hogy megértsük egymást.
ha már
őszinteségre
nem vágyik a világ.
értem én, hogy elektromos,
de
akkor mitől megy?
s ha megiszod a guggolós lőrét,
nem biztos,
hogy megtalálod
két szarva közt a tőgyét.
a guggolós bor
az,
nehogy behívjanak,
guggolva osonsz el az ablak alatt.
végül
is, szabadulni akarván
fogaimmal rágom a láncot,
két kézzel
kapkodva
tépem magamról az istrángot.
végül leoldanak a
hámfáról,
s véget ért a játék,
leütötték a tábláról a sok
gyalogot,
a király mattot kapott.
felállított figurákkal
a
játszmát újrajátszhatod.
2016 szeptember 23.
Virágot
Katinak
Mikor a
lelkek gyorsan utaznak...
Születésnapodon
kívánok Neked
minden jót, és szépet,
ne is vegyed észre,
hogy
szaladnak az évek.
nyílik még tenéked
vadvirág a réten,
hol
pajkos pillangók
lebegnek a szélben,
ragyog még
éretted
Göncöl-szekér az égen,
melyen a lelkek messze
utaznak.
aranytálcán kínálja a fényt
hajnalban feléd a
Nap,
világítja utadat.
éjszaka a Hold
gyémántkővel
szegélyezve
vezeti sorsodat,
oda hol élted ragyog,
bársonyos
égbolt gyújt hozzá
milliónyi csillagot.
vezessen utadon
oda,
ahová a nemes lelkek
gyorsan utaznak.
2017
Paródia
A vő
szorgalmasan hordja
szavazni az anyósát,
hogy szokja az urnát.
A televízió
évekig vetíti
Szulejmán szultán életét,
s most itt a
ráadás,
nézhetjük a Szultánát.
a céljuk világos,
szokjuk az
Iszlámot.
2016.
október 02.
Mikor mentem
a borospince felé
Még az üvegek is sírtak
Udvaromban
bánatukban
Az ecetfák is kinyíltak.
Nem vagyok én
részeg csak boros
Nem keskeny az utca csak szoros
Nem tántorgom
csak a lépést cifrázom
Ez nékem egy régi szokásom.
Cserepes a
házunk teteje
Cseréppel van a köcsögfa tele
Kirakták a
fazekakat száradni
Melléjük a gazdát ki józanodni.
Piros
téglából van kirakva a járda
Ha lenne babám nem volnék oly
árva
Nem járnék a sárban kopogós csizmában
Hervadt őszirózsák
hullanak utánam.
Sötétedik jön
az esti zápor
Messze hallik számról a fohászom
Hogyha egyszer
leányeső esne
Énreám is hullhatna egy cseppje.
2016. október 10.
25. A PÉNZ ELVERVE, AZ ASSZONY SZÁMOLVA JÓ
A pénz
elverve, az asszony számolva jó
Ez jobb mint az eredeti
verzió
Legénysorsunk megunva
Igát veszünk a nyakunkba
Megnősült
a legény,
Jármot a nyakába,
Önként vállalt terhét
Vette
magára Ő.
Gúnyostekintetű
Férfinépek, tudjuk,
Könnyebb lett
az iga,
Eggyel többen húzzuk.
a fiú elszömpöntyölödött
már
nem kellene elszomorodnia
nem kell többet elmosogatnia
este
örömmel,
reggel körömmel
S mindenre rácsodálkozom
mindenféle
méretre,
pozitívre és negatívra,
gondoltam kérem,
legfeljebb
kérem,
na de kérem,
kikérem magamnak kérem.
meg kell
tapasztalni előre,
kiféle miféle, ......
s ez már bazi a
kocsira a dinnyét.
nem kell innét messzire menni,
sok munka van
itt elvégezetlen,
én még vallom a régi elvet,
itt élned s
halnod kell
ha mindenki elmegy,
átsüvít országunkon az aier.
ha
valamely ármánykodás okán
a munkahely nem jussa senkinek,
a
munkát mégiscsak
meg kell csinálnia valakinek
ha feladatod
van,
nem kelhetsz fel cigányhajnalban.
s néha emlékezel régiek
bajára
ezer évnek véres viharára,
kik évszázadokig
zsarnokoskodtak itt
sokuknak koporsója lett e föld,
tömegsírokban
keveredik a közember s a tiszt,
itt már nem számit a rang, s a
hit
hátulról lőtték a csatlós népeket, ha nem ment előre
elsőbb
nyilakkal, majd golyóval
a technika fejlődése.
elölről és
hátulról is hősi halott lett belőle.
aztán a vallás erejével
és
más hátán felkapaszkodottak,
sokakat Dunába dobtak,
cipőjüket a
parton hagyva,
s gyáván a pincébe
húsdarálót állíttattak
bő
eleséget adva a halaknak.
így ment ez valaha minálunk,
aki nem
hiszi el nekünk,
annak utánajárunk.
állhatna itt sokféle
verzió,
szeretet jegyében működött
az inkvizíció.
aki nem
úgy hitt ahogy illett,
hamarvást eretnek lett.
nesze nektek
keresztények.
vagy hazaáruló.
A pénz elverve, az asszony
számolva jó.
cukorbetegtől kérdik a vendégek
mit hozzunk
ajándékba legközelebb?
csak egy tálca krémest.
hol krémes,
ott
rémes,
hol rémes
ott betegség vár,
hol betegség áll,
ott
krémest nem kajálsz.
valamikor eléggé el nem ítélhető módon egy
hétig ittunk
s egy napig regenerálódtunk.
most csupán egy napig
iszunk,
s egy hétig regenerálódunk.
az elmúló idő változása
ez.
a titkot csak az eljövő idő fejtheti meg.
én már nem
gondolok a futóbolondokkal
kihagyom őket a számításból, okkal
nem
keresem semminek az okát,
jól áll nekik a muszájkabát.
s ahogy
elnézem a dolgot,
a helyzet jelen állás szerint
semmit nem
változott.
2016.
október 23.
Papa,
Meséld
el
Milyen a csillag,
Tudod,
Nem látom,
Sötét az
éjszaka,
S nem jön az álom.
Papa,
Meséld el,
A tündöklő
Napot,
Ami a fejünk fölött ragyog.
Meséld el
Az eget, és a
földet,
A közte háborgó tengert,
A hegyet és a völgyet,
A
szépen zöldellő rétet,
Ahol a barika béget.
Meséld el a
Folyót
és a patakot,
Ahol isznak a farkasok,
Fogukkal harapják
A
gördülő habot.
Papa,
Meséld el
A tarkálló mező
Mézes
lehelletét.
Milyenek ezek?
Minden olyan
Gyönyörű
lehet.
Elmesélem a
Holdat és a Napot,
A millió
csillagot,
Mindegyiken sárkányszív lakott,
A rétet, s a
mezőt,
A tarka legelőt,
Emlékezetből mondom,
Mindenre
emlékszem,
Hiszen én is
Sötétben vagyok.
2012. szept. 3.
Patak
vize befolyik a Dunába
Barna kislány odaül a partjára
Messze
viszi könnyeit a hűs folyó vize
Egyenesen a Fekete-tengerbe.
Sok
víz folyik bele a bölcs Dunába
Az Alföldön széjjel terül az
ága
Vaskapunál bőgve zuhog alá az árja
Végül pedig lenyugszik a
deltába.
Bánat
vize lefolyik a tengerbe
Barna kislány könnyeit belevetve
Keresi
ott párját búsan kérdő hangjával
Egyesülnek babájának hamvával.
2016. október 17.
Elszökött a
kecském
Messzire futott.
Friss füvet
keresvén
Elkalandozott.
Szóltam neki hogy
Gyere haza
most,
Meghallotta hangom
És hazafutott.
Visszajött a
kecském
Hűs vizet kapott
Hálából énnékem
Friss tejet
adott.
Megdicsértem ott
Hogy szót fogadott
Megörült és
gyorsan
Legelni futott.
2016. október 16.
Dalszöveg
Induló
1956 tiszteletére
Ötvenhatos pályázati vers.
Európa közepén
élek én...
Emlékezés hatvan év fényében...
Előre
Hazánkért harcba
előre fel barikádra
hideg kövek közt
süvítve
fütyül a gyilkos golyó.
harcra fel
mind pesti srácok
új fényre vágyik otthonunk
harcra fel hát
édes hazánkért
győzni kell vagy mind meghalunk
Emeld fel a
zászlót magasra
Messziről lássa ki akarja
Diadémként kússzon a
falra
ragyog a forradalom arca.
sokan
elhulltak a harcban
testvér segíts ha baj van
Hőseink védőn
takarja
bajtársak ölelő karja
Harckocsi
földünk tapodja
Halottjaink hordják halomra
Testüket lovak
tapossák
Vérüktől piros a barikád.
Alföld síkja,
hegyek szirtje
vár rájuk ős Buda bérce
a sok jó barát énekli
majd
a dicsőség hősi dalát
REFRÉN
nem zeng már
dalt sokak ajka
testüket bús rög takarja
lobog felettük a
zászló
messzire hallik a jajszó.
távolból
hívnak az álmok
idegen föld lett hazátok
minden este
visszaszálltok
az ősi hon vár reátok.
Európa
közepén éltek
dicső vakító fényben
már csitul a fájdalom
árja
mikor jön lelketek vigassága.
ott küzdelmes
a világ
hol a virágot tapossák
akkor ontja leginkább
mámorító
illatát.
REFRÉN...
Zászlóinkat
vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza
dalra.
Lobogónk zúg el a széllel,
Süvítve vezérel
éllel.
hiányzik róla a címer
Diadalra száguld
Éjt kergető
hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új
idők szelével
Napi forradalmunk
Meghitt erejével
Zászlónkat
lobogtasd
Örök dicsőséggel.
Az ellen ha
elébünk áll,
Nem nézi azt ki a magyar,
Kivégzi mindazokat,
Ki
a nemzetben egyet akar.
s ha majd
száz év elmultával
megkérdezi gyermekünk
miből mivé
lettünk,
büszkén mondhassuk el neki
él még hős nemzetünk.
Gondold meg
ifjúi szívvel
Téged is dologra várnak,
Reád is szüksége van
már,
E Honban, a Hazának.
Pusztulnunk
nem kell ma már
Éljünk ezen ősi földön,
Ha el is buknánk
talán
Dolgunkat tenni muszáj.
REFRÉN...
Ha szegény
vagy,
Nézheted magad
A kútban,
Vagy egy tó
Csillogó
vizében.
A gazdagok
Láthatják arcukat
Fényesre
csiszolt
Ezüst tükörben.
Velencéből hozott,
Metszett
üvegben.
De hogyha a
valódit
Akarod látni
Nézzél kedvesed szemébe,
Az igazság
tükrébe.
Kútvízéből
pislog reád
Egy lomha béka,
Jelzi a víz iható még,
Senki nem
mocskolta.
A tó sima
fényét
Megfodrozza egy falevél
A gazdag
hölgynek
Elfeketedik
Tükre ezüstje.
Csak a
szemed
Őszinte örökre.
Gyere
kedvesem ide,
Utoljára üljél az ölembe,
S nézzél a
szemembe.
Elhaló fényét, talán látod-e?
Ezentúl fehér
botot
Veszek a kezembe,
S fekete kalapot
Teszek a fejemre.
2016. július 10.
Miks Mária - Nagy Vendel:
Spontán levélpár.
Prózavers, somolygó
A VEND TÖRZSHÖZ TARTOZÓ VANDÁL VENDEL
Kedves
Vendi!
Hogyha trendi
a köszöntés e formában,
idepötyögöm
sorjában:
Nevezhetnélek
- ugye - Vandálnak,
aki saját verseket skandálgat
a
legkülönbözőbb alkalmakon,
csodálkozó szemek előtt - vakon.
De
a tisztességes neved Vendel,
aki, ha hajnalórán
felkel,
számítógépének odaperkel,
s éhgyomorra oly sorokat
termel,
amelyekkel általában elnyer
valamilyen díjat ez az
ember.
Ha ünnepel, csak szekszárdit rendel,
s dallamokat
komponál, mint Hendel.
Olvasóira sok időt szentel.
Kajánul
kritikusokat hergel
azzal, hogy holt porokat is
felver.
"Fölösleges szólamok!
én juszt is megszólalok!"
-
nevet Vendel,
és nem kertel!
VÁLASZLEVÉLKE-FÉLE....
> nos
csókolom, csókolom... le vagyok nyűgözve, hogy versbe vagyok
szedve.
> Marika kedves, a meglátásod jó, jól látod
személyemet, mely annyira megosztó
> akkor is ha nem látod, s
akár a daróc vagy a posztó, akár a pokróc, sokaknak bőrét
>
felsérti mivel nem érti mi megyen itt végbe és mivégre. s kapjanak
>
fejükhöz végre a gazok, kik nem értik hogy milyen esetlen vagyok,
köztük és
> magamat erősnek mutatom, de előtted lebukva állok,
s nem játszadozhatok
> neked hőst mivel az nem vagyok. e
levelem is így véletlen rímbe
> szedtem tetőled kedvet kapván s
küldjed vissza nekem posta fordultán
> spontán jó lesz legújabb
versembe talán melynek címe a pénz elverve s az asszony
>
számolva jó. mivel leveleddel hamar érkeztél holnap újra előveszem
>
eme leveled, hogy megnézzem milyen sületlenségeket míveltem teveled,
pedig még
> veres sem lett nyelvem a nedűtől talán majd holnap
és majd lesz halnap
> is mely úszni akarhat, és talán jobb lesz
versikém amit iderittyentek én most
> neked megköszönve hogy
nevemről ha viccesen is de megemlékeztél s talán
> a te
leveleddel meg enyémmel összevetve egy újabb közös versünk lehetne,
ez
> a hiú remény. tehát várom mint visszaküldeményt, hiszen
csak spontán
> írom ezt most én s reggelre elfelejthetém. puszi
és hálás köszönnnn
> etel.. vendi.
> de ha neked így a
jobb, akkor VANDÁL VENDEL aki rendel október 21. péntekén
csak egy
liter
kadarka kell,
hogy az ember ne törődjön
semmivel
Szüzek tánca
Messziről
táltosok dobolása hallik az éjben,
szüzeknek táncát tűztáncosok
járják.
patyolat ruhájuk lobog a széllel,
pattogó szikráknak
jajduló ívében
arcuknak kezüknek rőtvörös fényében
vad erők
tódulnak eszevesztett hévvel
szívükbe, lelkükbe frissülő
erővel.
agancsok merednek vérvörös fényben.
szarvasok inalnak
vadak hevével
megidézett szellemek életre kelnek.
arcuk kipirul
a misztikus tánctól
piroslik ruhájuk a tűznek fényében
körtáncot
járnak a fehér homokon
szoknyájuk lobot vet,
levetik, s
meztelenül folyik a tánc.
ruhájuk kiterítik a forró kavicson
mint
Nausziké a tengerparton egykoron
s megtörik a hűs hullám a
sziklapadon.
ősök szellemét idézik ide most
messzi hangok
suttogását hallgatják
mit üzennek a rég halott
szkíták
cselekedeteitekre fentről figyelnek,
az ősi lelkek,
veletek küzdenek.
ezüstös tálcán aranypohárban
nyújtják felétek
a nektárt.
Szekszárd, 2016. október 27.
Hellebrand Jenriett festőművésznő képére írt vers, látatlanban, érzelmi instrukció alapján. A festmény címe: Szkíta látomás
A SZABADSÁG
VÁGYÁVAL
Halkan csengő sípszó szavára
fehér ló vágtat lobogó
sörénnyel nyakában,
által a kék szivárvány alatt.
szőke festő
lány alkotó vággyal
átölelve fehér táltosát,
leveti magáról
sötét álarcát.
varázslatos fehér paripa
lelkében
nemes,
szívében szabad,
csatában kirívó,
vadászaton
elriaszt.
távolban zordképű sámánok
fehér táltost áldoznak
aki
átszaladt a szivárvány alatt.
kék szivárvány koszorúzva az
eget,
elűzi a sötétlő felleget,
patyolat tisztaság szabad
vágyával
dobja félre az álarcát, s a láncát,
űzi, hajtja a
kíváncsiság.
Szekszárd, 2016. október 29.
Hellebrand Henriett festőnő ezoterikus képének látomásszerű ábrázolása. A kép címe: Lovas lélek
Aki átjut a híd alatt
Az ősz
nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek
buksiját,
ölelkeznek a tiszai fák.
a Nap lomha
sugarakkal
kúszik a kopár ágon
nyugalom árad az elmúló
világon.
titkok ösvénye ez
tájkép amerre járok,
a Tisza
partját szegélyező öreg nyárfák
nyár végi lombjukkal egymást
átölelve egy
"kapu" ívét formázzák.
Átjáró ez, egy
titkos kapun át,
amit csak azok látnak, akiket megszólítanak
a
Tisza-parti fák..
csak keveseknek adatik meg a
megvilágosodás.
ősrégi történeteiket takarják
azok előtt kik
nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek
tanúik,
s a Tiszának fodros habjai
elrejtik koporsók
hamvait.
fél világ urának gondolatait.
Attila Hun
királyunk
nemesen dicső csontjait.
a fény, s a sötétség,
arany,
ezüst, és a vas
hármas koporsója
örökre titok marad,
a
habzón folyó éjszaka alatt.
Szekszárd, 2016. október 30.
Hellebrand Henriett festményének versillusztrációja a gondolatiság idealizálásával. A kép címe: Titkok ösvénye
Rózsakirálynő
A hűvös Hold
ezüst arcával búcsúzik,
A forró Nap arany hajával kelt,
A rózsa
illatával
köszönt téged minden reggel,
Mosdani
rózsavízben,
Rózsakirálynő.
piros rózsát kérek
tőled,
Szerelemnek zálogát,
fehér rózsát adsz te nékem,
Kutatom
ennek okát.
azért hogy megismerjed
töviseit letördelem,
vakon
ennyit segíthetek.
Válasszunk magunknak illatot.
Feltűzött
fekete hajkoronával
kárminvörös ruhában
két kezedbe zárva a
kelyhét,
a választ illatától várva,
Hogy mennybe,
Vagy a
pokolra jutnak- e
A vakok,
Azt az illatok után
Döntik
el...
A mennyben angyalok
Kara énekel,
S bimbók illata
Leng
a légben.
Tisztítja a lelket,
A szívet,
És a szellemet.
A
pokol tornácáról
Kénkőnek füstje gomolyog,
Ki hová menne
Orra
után döntse el,
válasszon magának illatot,
Szívja magába
rózsáknak kelyhéből
a bódító pillanatot.
Szekszárd, 2016. november 5.
Hellebrand
Henriettnek ajánlom, a művésznő festményei alapján...
Keveredik
búzával az ocsú
Félrefordult rajtam a koszorú.
Így mentem a
templomsoron végig,
Fájó szívem rokonok kísérik.
Kerítések
résein át lesve
Fehér fátylam irigykedve nézik.
Estebédkor
odasereglenek
Hívatlan ablakos vendégnek.
Csak egy legény áll
meg a távolba,
A zenén is áthallik
Szíve dobbanása.
Madárka
ül száraz ágon,
Jól megy dolga e világon,
Én is felülök egy
fára,
Úgy fütyülök a világra.
2017. 03 13.
37. AZ AZÉRT JELENT VALAMIT...
Hangulatjelentés
Az azért
jelent valamit,
hogy saját előadásomra
kell vennem jegyet,
hogy
beengedjenek,
s minden karácsonyra papucsot kapok,
hogy tudjam
a helyem,
akár a Nagyok,
és évekig küzdök a
falkavezérségért
eleve reménytelen vagyok.
az azért már jelent
valamit,
nézd meg a Földet,
a gömb a legtökéletesebb forma,
bár
kicsinkét ferde,
középben kissé megnyomva.
ne törekedj a
tökéletesre,
soha nem érheted el,
csak mindig a jóra
járjon
az agyad egy rugóra,
akár a hatköves óra,
felfelé mutasson a
mutatója.
van aki eltolja a reggelt,
vice verza, oda,
vissza,
mondták rá, megállítja az időt,
hithű kommenista.
ma
is áll még ez a rigmus,
bár már építjük a vadkapitalizmust.
mégis
van téli, s nyári időszámításunk.
én énekelek magamnak,
jó
társasága vagyok én önmagamnak,
az ének a lélek hangja.
akik
bánatukban is dalolnak,
duplán imádkoznak.
az azért jelzés
lehetne,
hogy faképnél hagytam a főnökömet,
mint felesleges
holmit,
nem tudtunk együtt gondolkodni.
s végső
elkeseredésemben
Földbe vertem egy nagy karót,
Bele döftem a
szívébe.
Átszúrtam a Föld szívét,
Elkalapáltam a végét.
Ki
ne húzhassa senki sem,
Maradjon bűnös testében.
Nyughasson
békében.
Így van ez!
- Mondja a sznob. -
Tegnap is
Így
volt!
Mikor elfogyott,
Akkor nem volt.
a dolgokat
csinálhatja bárki,
de megszületni és meghalni
helyettem nem tud
akárki.
s ez már jelenthet bármit.
2016. november 11.
Az én utam,
az én sorsom,
messzire visz,
messze vándorolok.
az úton
mindenki elfér,
egymás után a nyomon,
mégis nagy a tülekedés.
a
csúcsra mindenki felérhet,
ha hagyják,
ha akarják,
ha
hagyom,
ha igazán akarom.
Bármit is állítanak rólam
Nem
igaz.
Ha mégis kiderül
Hogy igaz,
Akkor azt
kimagyarázom.
Jóhíremet vigyázom
Nektek elárulom,
A dolgokat
nem értem,
De megmagyarázom.
Néha azt remélem.
Összecsapnak
mellettem
Jó és rossz szellemek,
Fejem felett vonulnak
Fekete
fellegek.
Ti értitek ezeket?
Mindenféle emberek
A világból
s
jó volna ha elolvasnátok
néhány NAGY VENDEL verset
csupán a
javából.
rámkiabálnak páran a kortársaimból,
te mész
borért,
nem te következel még.
még nem,
most nem,
már
nem.
kritikusaimnak mondom,
nem figyelem ki mit gondol,
vagy
hangosan rikoltoz,
csinálom a munkám,
ez a dolgom.
elvetem a
magot,
meglátjuk mi lesz belőle,
virág-e vagy gyom.
most
talán többen
felugrálnak a rádiótól.
a kútmérgező nem
piszkít
egyenesen a kútba,
csak a kávájára,
aztán
belerúgja.
minden esetre,
elkezdtem árulni
temetésemre a
jegyeket,
elkerülve a csődületet.
ingyér meg sem halok
nektek,
létem drágán adom,
mert hát ripacs vagyok.
s lassú,
andalító zenével
elindul velem a körmenet,
S MEGRENGETEM A
HEGYEKET,
akár egy eszeveszett.
van számodra még egy
ajánlat,
az élet csak paródiája a halálnak.
2016. november 18.
Ha az ember
már
Hosszú napok óta
Az ablak előtt áll,
Unott-idegesen
Jobb
időkre vár.
Lesi az ég alján
Feljön-e a szivárvány.
De csak
esik az eső.
Özönvízszerűen, ömlik mindenünnen,
Mintha örökre
el akarná
Önteni a vad zápor
E cudar világot.
Közben dörög
az ég,
Villámlott jóelébb.
Egészen magasról
A Földig
cikázott.
Megvilágította a Cikádort.
Zeusz haragvón
Viharos
villámokat rázott.
Akár ha össze akarná
Zúzni a
világot.
Mindenünnen szürke
Árnyak bújnak felfelé,
A
színeket kíváncsian
Csak a fény csalogathatja
Trónusa elé.
A
nagy Univerzum is sötét,
Csak a mi földünk kék.
A talajon hideg
a szél,
De a magasban sistereg a levegő.
Kopaszodó ágú
fákon
Didereg az őszi levél,
Teste reszketőn remegő.
Fázós
öregasszonyként.
A ráboruló köd,
Betakarón óvó kendő,
S csak
vigasztalhatatlanul
Esik az eső.
2013. 07. 07.
Esik a
hó,
szalad a ló.
havas fák ölén,
siklik a szánkó.
roskatag
felhőkből
párnáját rázza
Holle anyó.
mindent beborít,
pihés
hótakaró.
szunnyad alatta
egy téli manó.
hólepte fák
alatt
oson az álom,
didergő árnyékom
lábait himbálva
ül
egy faágon.
2016. november 16.
Virágot
Katának...
Névnapodra
Kopogtat
reménnyel
szívemen-e név,
Angyali csengése
elbűvölt már
rég.
Terád gondolok
e szép szót kiejtve,
Arcodat
idézem
minden este,
névnapodat lesve
KATICA,
KATICA...
KATA, KATINKA ÉS KATALIN
KATALINKA ÉS KALINKA..
KÉTI
ÉS KETRIN, ÉS KATYUSA...
KATICA,
KATICA,
karmoljon meg a cica.
cérnán pamutgombolyag,
hat
cica
százfelé szalad.
gyöngyfogak közt
kacaj fakad,
gurul
mint a karika.
párta helyett menyasszony koszorú,
félre a
bánat,
félre a bú.
hintó előtt paripa,
indulj a
bálba,
csendüljön a muzsika,
boldog lány
a KATICA.
ÖRÖMTELJES névnapot kívánok.... vendi.
Szekszárd, 2016 november 25.
A történések
úgy haladnak előre,
ahogy a mondás mondja,
simán,
röhögve..
örökösen elnyűhetetlen vagyok,
akár a Guttmann
nadrág,
örökre vasalva
mint a Fékon ing.
de néha
széjjelesek,
alkotó elemeimre,
ahogy az Isten gyalulta tök
a
fazék fenekén,
ha kapja a hő melegét.
ájdesz bugyesz,
ahogy
lesz, úgy lesz.
évek óta küzdök
csapatomban a
falkavezérségért
már nem is remélem az esélyt.
igazam van?
egy
öreg ül magában,
rátalált a magányra,
Lehetnék én is
talán,
Mesélne akár,
Hallgathatnák százan.
Végre köré
gyűlnek,
S beszéli mi történt
Vele a világban
Örülne,
Ha
helyeselnék
Valósnak vélt igazában.
- Igazam
van?
Kérdi fennhangon,
Bizakodva,
Csak úgy magában.
S
hogy nem jön rá válasz
Megtelik bizonytalansággal.
- Ugye igazam
van?
Kérdezi újra reménykedve.
Kérdésében bizonyosságot
vélve,
De nem hallik a válasz feléje.
Aztán megnyugtatva
Csak
úgy önmagát,
Határozottan, beszélve,
Mint aki
tudja
Megrendíthetetlen
A meséje.
Igazságot
adva saját magának,
Hiszen a hallgatás
Egyetértésre utal:
- Hát persze
hogy igazam van!
more sztara
riba nyema
visszhangozza
a
sztara kaszta.
kivisznek a
dombtetőre,
mint akit ki meghalt
mind a két szemére.
simán,
röhögve
2016. november 29.
Laza
csukló,
merev könyék,
így isznak a
főnökömék.
nagyon
haragudtak ezért,
ha ezt mondtam nekik,
vajon miért?
deciszám
itták
a féldeciket,
hűs iroda rejtekén.
de jött egy újabb
csízió,
egy másik verzió,
a féldeci is
már csupán négy cent
lett,
ez már az únió...
görbe az uborka, meg a banán
játékkal
játszik a disznó,
meg mostanság a kanász.
nem amivel
szokott.
kilóra adják a tojást.
igazság nincs manapság,
csak
jogszolgáltatás.
úgy kell nekünk mint farsangkor
a
mulatság.
betiltják az álarcot manapság.
Ritka, mint
temetésen
A vigasság.
Hiányzik, mint koldusnak
A pénzes
zsák.
Mint vásárból
A mézeskalács,
Vagy a márc,
Mint
nőknek
A locsogás.
Vonatnak a dohogás.
Végül is:
Az az
igazság,
Hogy nincs igazság,
Ez viszont igazság,
tisztelt
Járkállás bíróság.
s végül is jó az öreg a háznál,
akkor is, ha
egy csöpp esze sincs.
ilyenkor szublimálódik,
az pedig egy
drága kincs.
az unokám mondta Mikuláskor,
a Mikulás hozza az
ajándékot,
a Kramplusz hozza a virgáncsot.
az ám, bizony
ám...
s gondolkodhatsz sokat,
tulajdonképpen mi is
az?
megtestesül a szél,
vagy átszellemül a darab,
törheted
az agyad.
már csak az a dolgod,
amit a nóta mond,
most már
bizony
jól megy dolgom,
nem parancsol senki,
mikor
mondják
mars ki,
akkor nekem ki kell menni.
s világnak
csúfjára
felaggatnak egy fenyőfára
üveggömb mintájára,
jövő
év karácsonyára,
újévi mustrára.
nemigen történik a
világban
semmiféle új,
csak annyit kell mondanom,
boldogulj...
2016. december 08.
Szenteste
fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl
a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Jöjj
kedvesem,
Ülj az ölembe
Utoljára nézzél a szemembe
Halványuló
fényét
Látod-e?
Ezentúl fehér botot veszek a kezembe
Fekete
kalapot teszek a fejemre.
Szenteste
fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl
a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos
istállóban.
Mindkét szemedre megvakultál
Ülsz az ágyon
Várod
a karácsonyt
Várod a csodát
Az isteni bárányt,
Hogy újra
lásd
Isten szép világát
Akkor majd meglátod
Ki maradt végül
a barátod.
Szenteste
fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl
a vaskályha
Megszületett a Megváltó
Rongyos
istállóban.
Kalitkában, hogy enyém maradjon
Legszebbik
madaramnak is szárnyát szegem
De ti kedveseim
Drága
gyermekeim,
Ha megértetek
Repüljetek
Ti fészket elhagyók
Óvó
szárnyaimat kiterítem felettetek.
Az nem sértene
Ha vissza sem
néznétek,
De az rosszul esne,
Ha elfelednétek.
Szenteste
fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl
a vaskályha
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban
Az
ige megtestesült Betlehemben
S a három királyok elindultak,
Fényes
csillag vezette őket.
Tömjén füstje lebegett a légben,
Letérdeltek
a kis Jézus elébe
Ki elhozta a reményt,
Hitet vesztett
embereknek
Az utolsó esélyt.
A mennyben angyalok kara
énekel,
Varázsgömböt szorongatsz
Vágyón a kezedben
Csillognak
a fények
Álmodozó szemedben.
A megváltás reménye
él
Megtisztulni vágyó,
Bűnös lelkedben.
Szekszárd, 2016 Karácsonyán
45. AZ ASSZONY ÉS A CSALÁDOM...
Hálaének...
Zajlanak
az események.
Az asszony,
és a család,
egybetartozó egység,
összetart ahogy a
pánt,
összefog akár a hordón az abroncs,
mint pincék
alján
dongák közé a bort
szorítja szertelen,
ha van ki
összefogja....
rendes asszony dolga.
matheriális jussa
de a
sors oly galád.
gyengeségem okán,
megtalálták vértemen a
rést,
hitvány gazok,
végig kell néznem,
hogyan hullik szét
amit alkotok.
osztozom veled a maradékon
utolért a
létbizonytalanság
három lányom segítőkészen áll,
értetlenül
figyel kisunokám.
végutoljára is
himbálódzom egy faágon,
amit
alant láthatsz,
már csak az árnyékom.
s áthúz a huzat
süvöltő
fagyosan
a lábam alatt.
végezetül csak reád
támaszkodhatom,
amiért hálával tartozom.
Átvállaltad
Anyámtól
a sírást.
Béna kezemtől
Vaksi szememtől
Az írást.
Karolva
segíted
Nekem a járást.
Szomorú lelkemtől
Lassuló
szívemtől
A bízást.
Fahasábokat
Fagyos időben
Rakva a
tűzre,
Hogy meg ne fagyjak élve,
Testemet, lelkemet
Féltve,
Az
Isten áldjon meg
Érte.
de felugrik előttem
egy gonosz
ördög,
s bőszen kiáltja...
kicsi vagyok, de hö.
mivel
becsapott Mammon,
lovagolhatsz a hullámon,
szörfösként az
óceánon.
jótetted helyébe
jót ne várj,
mert
jócselekedetért
utolér a hátsófalu....
háborúban is golyót
kapott
a hullarabló.
elnyeri mindenki
a maga
jutalmát.
lenyúzzák rólad
az összes textíliát.
inged, s
gatyád.....
a háromszor varrott
álmaid csizmáját,
s bőröd is
talán.
Szekszárd, 2017. 01. 01.
A teremtő
a
káoszt átváltoztatta
univerzummá,
ahol a törvény és a
rend
uralkodnak,
a rendezettség felett.
túl a csúcson,
az
élet kegyetlen.
Fel a hegyre,
lassan araszolva,
a csúcsnál
magasabbra
akarsz felhágni...
ez a terved.
eltűnni a
homályba,
egy másik időtartományba.
az ember mindig csak
ráfizet,
adjatok egy pohár vizet,
mert olyan éhes vagyok,
azt
sem tudom hol alszom az éjjel.
fogd hogy adhass.
van
felesleg
szanaszéjjel.
úgy élj,
nehogy kitüntessenek,
a
jutalmat az kapja,
aki nem érdemli meg.
Tisztelt Járkállás
bíróság,
hogy nálam az igazság,
arra kanálszámra
szedhetnétek
a ciánt.
jöttek rám késekvel,
baltákval, kaszákval,
minden
isten nyilákval.
s ez már raki a
kocsira a dinnyét,
ha
lettem is,
csak ne volnék.
félő, hogy mosolygó,
vízben
tükröző arcképemet
elviszi a folyó.
belesüllyed a
Fekete-tengerbe.
tri ribanja
morje sztara
riba
nyema.
csornaja morje,
sztara kasta...
régen elmúltak már
a
gyöngyen szép napok,
azért enni még
kapok.
lelombozódva
eloldaloghatok.
s a színtelen világ
színeivel
ragyog felettem
a Nap, és a Hold,
s valamennyien
a
csillagok,
Szupernóvaként
felrobbanó napok.
2017. január 22. a Kultúra Napján.
Hogy
vagy?
kérdik tőlem érdektelenül,
fázós utcasarkon,
hol a
járda jobbra dől,
vagy balra dől,
tücsök koma hegedül,
csak
lassacskán,
válaszolom szertelenül.
nem biztos hogy
komolyan
érdekelné,
nagyon meglepődnél,
ha őszintén kifejteném.
tehát
akkor mi újság van?
mi legyen?
na ugye, hogy ugye?
Vendi
vagyok a
rossebsarokból,
egy vegyes alomból.
duó
produkció.
turmix a javából.
mostanság bizonytalan
sorsom,
vékonyka néha,
mint a hagyma hártya héja,
akár a
lét,
néha léha,
széjjelpukkanó
szappanbuboréka.
Megcélozom
a századik életévet,
mert nagy az adósság,
kevésnek tűnnek
az
eddigi évek,
hogy a régi nyomba térjek.
és száz év felett
már
kicsi a halandóság,
lelassul az élet,
amikor
minden
ismét semmivé lesz,
eljön a mulandóság.
csak ennyi az
egész,
Érted?
2017. január 28.
Március előtti gondolatok
Emeljed
fel
magasra kezedet,
csapjad össze
most a
tenyered.
énekeljed
a dalt énvelem.
messzire
zengjen,
mindenki hallja,
s velünk dalolja,
Alpok, és
Kárpátok orma.
Nagyasszonyunknak felajánlott
ősi Szent
Korona,
földünket óvva takarja.
nem veheti el senki
soha.
Március, Június, Október hava.
nem lehet mihozzánk
mostoha ...
SZABADKA, ZOMBOR, ÚJVIDÉK,
nekünk a régi
még.
KASSA, POZSONY, KOMÁROM, MEG EPERJES,
elvesztek az
álmaink,
de miénk lesz.
Ungvár, Várad, Gyulafehérvár,
Arad,
Kolozsvár, Temesvár,
mind magyar szóra vár.
elmehetnék
hobónak,
öreg vagyok én már
cirkuszi bohócnak.
emeld fel
kezedet, fejedet,
s majdan szavadat,
indulj meg végre,
Kevermes
és Dombiratos felé,
küzdjél meg érte.
s hogy én is ott
legyek,
ha fúj, a esik,
megyek veletek.
beállok a
sorba,
hogy sorra kerüljek.
ha sokat beszél hozzád egy
nő,
szimbolikusan értve,
biztosan szeret, féltve
ha nem szól
egy szót se,
kezdhetsz aggódni érte.
megtaláltam a vajat
mások
füle mögött,
hol nagy az indulat.
nadrágomra keveri a vizet
a
turbolencia.
pedig nem esik
csak fúj....a bestia.
hallgasd
mit mond
a harangszava,
mit is énekel?
azt csengi
hogy
giling galang,
fehér galamb...
csőrében olajág,
nyakán
szorul a
nemzeti színű szalag.
házát, földjét, szőlőjét,
házát,
földjét, szőlőjét,
zúgja a nagyharang,
ringye, rongya,
ringye,
rongya,
csendíti a lélekharang.
nincsen veszve semmi,
meg
tudsz nevettetni.
ki érti, elönti a harag.
jöhet a
menet,
hangod messze viszik a vizek.
asztal, szék marad,
a
többi jön velem.
ki az úr a házból.
nem nevet,
kulturáltan
együttérez.
ha kapsz valami díjat,
már nem írhatsz bármit,
ha
elismernek,
gondolod magadban,
írhatsz akármit.
kritikusoknak
még nem
emeltek szobrot,
nem neveztek el teret,
s főutcát
sem
ez idáig róluk.
olvasóim kérdik tőlem,
miért szapulom
folyton őket,
mert ők sem kímélnek engemet,
a beste
lelkületűek.
írásaim hangulati elemek.
a profik
dolgoznak,
hajszolják a hasznot,
küzdenek az idővel,
az
amatőrök alkotnak.
szépen, nyugodtan,
elmélázón,
csendesen.
rend és fegyelemben,
mint ahogy az öreg Föld
száguld
énvelem
a Tejút rendszerben
egy fekete lyuk felé,
az örök
végtelenségbe.
2017. február 11.
Sajátos
filozófia
találjunk ki állatokat....
Éjszaka
érkezett
egy kitalált,
de mégis élő állat,
a
csőzörg.
Létezik, mert
végül is felébresztett.
általában
éjszaka vadászik,
áldozatra várva,
bár már néha
hallottam
hajnalban is.
igaz hogy soha
senki nem látta
még,
de vanni van, az biztos,
mert hallottam.
felkúszik a
csöveken,
zörögve ki akar jönni
a csaptelepen.
s ha a láncot
megrántod,
lezúdul a sok szörny
meglátod.
zörögnek és
dörömbölnek,
mérgesen csörömpölnek, és hörögnek.
ők a gonosz
manók,
elűzik az álom manót.
plafont nézve
gondolkodom,
találjunk még ki
nemlétező állatot.
újat
alkotott az evolúció,
egy hőzöngő csőzörgőt.
a fene a jó
dolgát,
már megint nem tudja
hogy mit csinált.
2017. február 13.
Ki a magyar
Magyaros
bölcsőmet
Sváb dallal ringatták,
Aprócska batyunkat
Hajókon
úsztatták
Le a Dunán.
Hoztuk magunkkal
Nyugatnak iparát
Régi
czéhmesterek
Ősi szaktudását
A föld szeretetét,
szőlőknek
vesszejét,
Nemzetünk szorgalmát,
Konok
spórolását.
gyarapodásnak magvát.
Sokszor kérdéssé vált,
A
Magyarok nagy többsége
Igényt tart-e ránk?
hiszen ez is a mi
hazánk.
kitelepítéskor
vagon falán ez állt,
krétával
felróva,
szálkásan öles betűkkel,
bölcsővel ringattál,
batyuval
kidobtál.
van itt Oláh, Román, Székely,
egy nagy olvasztó
tégely,
Szerb, meg Horvát,
cigány is többféle,
svábok szépen
elterítve
Pest, Tolna, Baranya megyében.
Somogy, Tolna,
Baranya,
Magyarország aranya.
anyám kakasdi lány volt,
apám
bőgatyás magyar.
mikor az obsitot elérte,
igen megrótták
érte,
hogy megtámadta sokadmagával
a Szovjetuniót.....
meg
is bűnhődött érte.
a mozigépész tanfolyamot
évek alatt
elvégezte.
KI A MAGYAR?
KI ITT A MAGYAR....
Az hamis csalfa
illúzió,
hogy végtére kiderül,
ki a jobb népcsoport,
eldönteni
nem tudja senki,
nincs erre hivatott.
végül is
szellenteni
mindenki tud,
csak azt az aromát
megadni
neki.....
no azt kevesen tudják.
keveseknek sikerül.
hol van
a csavar?
érdeklődnék szertelen,
ki itt a Magyar.
fent lebeg
a fellegekben,
s dolgozik keményen alant.
ki a múltjában
él,
nem éli a jelent.
én 1954-ben születtem,
most már
bármikor meghalhatok,
ez még nem történt meg velem.
mondják,
maradok magnak,
ilyen emberre van szüksége a Magyarnak.
bár ez
nem biztos.
ha mégis megtörténne a baj,
síromra írják rá a
rovók,
élt ötven évet,
de jól.
akárki mondhat bármit,
az
már nem számít.
a dolgokat csinálhatja bárki,
de megszületni
és
meghalni
helyettem nem tud
senki.
2017. február 22.
Egy unatkozó úriasszony életéből...
Odafigyelés
egy
jó szó
a parketten
kellemes ölelés
titokban, lágyan...
tánc
végén
egy kézcsók,
forró hideglelés.
Az asztalnál
jégbehűtött
édes pezsgő pukkanva vár,
Derekadat dzsigoló
karolja át.
régi emlékképek
feltóduló sora,
eddig miért
voltam
ilyen ostoba.
az erény, és hűség
porlepte szobra.
az
élet oly mostoha...
Pénz csak annyi kell,
Hogy mindig elég
legyen.
nem kell fényes palota.
Autót, ruhát, szerelmet
Ne
hitelbe vegyek.
Mindig a társaság középpontja legyek.
Hogy
dzsigolóval jöttem?
Ezért ne aggódjatok
társaságba, színházba,
néha ágyba kísér,
s van kihez néha szólhatok,
nem magányosak a
karácsonyok.
Irigyeljetek.
Egyebet nem mondhatok.
Talán
olykor
Boldog is vagyok.
2017. 03. 14.
A hunokról
452-ből...
Isten ostora
Távolról
fegyverzörgés
És erősödő zúgás hallik,
Vonuló csapat
morajlása.
Húszezer testőr előtt
Attila száguld
Apró, keleti
lován.
A csapatot zoltánok vezetik,
Mutatják az utat,
Ők
tudják csak
Hol a had dereka.
A sokadalomban.
Egy zoltán két
lovon áll.
Karjával előre mutat,
Egész teste
Egy üvöltő
száj.
Míg az ellen nyilaitól
Sündisznóvá válik.
A bomlott
elme
Így látja, ha megcsapja
A vér szaga.
Attila arcán
csodálkozás:
Miért késlekedtek Hunok?
Mikor én vezetem
seregem.
S összeroppan középben
A két had
Csattog a
csákány,
És a buzogány
A nyilak erdeje
Már elzúgott
elébb.
Jaj az elöl jövőknek.
S a haldoklók is nyújtják
Feléje
kezüket,
S százezrek ajkán
Zúg az Áldás.
A Huj huj hajrá.
S
harcol hát
Aki már rádühödött.
A Hun csak a csatában vad,
Arat
a halál.
S hátrál már a római
Ezernyi véresen habzó
Piros,
gazdátlan ló torlódik.
A veres patakból
Jóllakott farkas
iszik.
Attila harmadszor
Fordítja lova fejét
Róma felé.
Hogy
elvigye nekik
Kelet fénylő csillagát
A hanyatló, romlott
nyugatnak.
De hozzák már végzetét
Erős őrizettel
A szőke,
sváb királylányt,
Grünhildát,
A büszke, megszeppent
Ildikót.
Mint a behódolás zálogát,
Fatornyos palotába
A
Tisza partjára.
S öntik már a
Hármas koporsó
Arany, ezüst
És
vas fedelét.
A nászéj hajnalára.
Hogy készen álljon,
És
takarja sírját
A Tisza egyik ága.
Hol a víz
Némán, s bölcsen
hömpölyög
Rejtve örökre titkait.
Hol hű szolgái
Reá borulva
alszanak.
Miután elzúgtak a nyilak.
Az Isten
ostora,
Rábízza népét
Csaba királyfira.
Haj de a
pártoskodók
Más vezért akarnak,
S egymást öli a Hun,
E
büszke nép maradéka
Határt őrizni a
Kárpátokba visszavonul.
2012
1848-49 emlékére
Öreg
huszárnak
Rozsdás a kardja.
Sárga lovának
Kopott a patkója.
Nem vágtat
már rajta
Fényes diadalra.
Behúzódik estig
Útszéli csárdába.
A vén
cigánybanda
Kérdi mi a strófa:
Öreg huszárlónak
Földig ér a
farka.
Csaplárosné
lelkem
Bort hoz a kancsóba.
Előkívánkozik
Egy-egy
huszárnóta.
Sárga
lovam
Megbotlott a határba.
Rosszul ugrott
Be a rövid
vágtába.
Vigyázz
lovam
Vigyázz a vezényszóra.
Jobban tudod
Mint egy bundás
regruta.
Ügyelj
lovam
Ügyelj a harsonára
Nemsokára
Indulunk a csatába.
A sok
vitéz
Bevágtat a halálba.
Öreg huszárt
Rákötik a lovára.
Így indul
el
Vissza a táborába.
Megmutatja
Merre van a hazája.
2012
Megjegyzés: Hallgató.
54. NEFERTITI 3330 ÉVVEL EZELŐTT...
Nefertiti,
Nálánál
szebb nőt még
Nem látott-e világ.
Szépségével és
Éles
elmével
Uralkodott népén,
Isteni urán
Eretnek
vággyal
Egyiptom földjén
Ez idő tájt
Ehnaton a király.
Ámon
helyett
Atont imádja
Az új Fáraó.
Leányok sorát
Hozza
világra
Nefertiti.
Fiút csak alacsonyabb rangú
Feleség szült
Ehnatonnak
Aki Tutenhámon néven
Lép majdan
Egyiptom
trónjára.
Hosszúnyakú szép felesége,
Fehér orcája,
Fekete
szeme,
Szemöldök ívének
Fekete szene,
Magas
homloka
Szobornak mintája
Melyet lábbal tipornak
Évezredekig
a gazok,
Egy szemétdomb tetején,
Kik nem az új hitért
buzgólkodnak.
Üstökösként száguldó csillaga
Egyszer csak
A
sivatag homokjába hull,
Kihuny méltatlanul.
Eltűnik
hatalom,
Város, vallás
Kőfalba vésett
Örökbecsűnek hitt
nevek
Még a Nílus vize,
A sivatag homokja is vándorol
Csak a
Szfinx áll évezredek óta
A piramisok csillámló
árnyékában,
Hirdetve Egyiptom, és a
Fáraók hatalmát.
A
vasakarat, a tudás
A rend, a szépség
Örök birodalmát.
2012
Megjegyzés. Számomra a világon eddig született legszebb nő Nefertiti. Nézzétek meg festett mellszobrát, ami jelenleg jogtalanul Berlinben látható. Szép Heléna butácska volt, Kleopátra csúnyácska, de okos. Nefertiti okos és gyönyörű volt, igazi uralkodásra született. Tutenhámon neve születésekor Tutenhaton, de ő állította vissza az ősi vallást eretnek apja után. Ezzel helyreállt a rend és megszűnt a káosz, amitől az egyiptomiak annyira rettegtek. Hát nem csodálatos dolog a történelem?
Igrice
Énekmondó
Bódika harcairól...
Éneked
mondjad hangosan,
bátor lelkületű Igrice,
dalodat igazítsd
fényesre.
mondd a valót, mint igazlátó,
sámándobján kopogva,
ki
kőkésével öli a bárányt,
csontjaiból jósolva reménylőn.
halott
vitézek lelkei
veletek harcolnak segítőn,
ősi jussotokban
híven
ügyetek mellé állva.
talpig átforrósodott
páncélban
verőfényes britanni nyárban.
Északról támadtak vérrel
bekent sereggel
állatbőrbe bújva, félmeztelenül,
Bódikának
vadlelkű fiai,
meredek falaikról nyilaztak vészthozó
íjaikkal
messzi földekről érkezett hadfiak ellenük.
Jöttek
meleg vidékről gyors hajóikkal sietve
Elvéve élők szeméből az
álmot
Sarlókat szereltek lábakat kaszálni,
Harci szekereik
gyors kerekére.
Bódika vezette hadait rájuk,
Nehéz lándzsájával
ölve a büszke rómait,
kemény kézzel fogva vérpiros lovait.
Vörös
haja derekáig leért
díszeként sudár testét koszorúzva,
lobogva
lángoló fejék.
Dörgő hangjától megriadt az élő
Odébbkúszott a
félholt, megrezdült ki már nem él.
Elnyomta hátán csattogó korbács
hangját
A csatazaj dühödt vihara
S rezgett dús kebleinek
halma,
Ha kövekre hajtott óvatlan kocsija
Lenge tunikában
harcolt bosszúvággyal, meggyalázott lányaiért,
Halott férjéért
ontva gyűlölt római vért.
Ám elvakította a várt diadal
A vak
fegyelem ördögi győzelmet csikar ki
Örömünnepet ül majd a
római.
Méregpoharát mégis Bódika itta ki
Testét takarja sok
ezer honfi.
testvér nyilak borítják bátrak vérző szívét,
hazafelé
indul milliónyi szekér.
nők, s sok gyermek, férfiak
nélkül,
megvert seregként.
2016. 01 25.
Aquincumi emlék
Templom előtt
zsibongva gyűlik össze a nép,
Sok színes tóga, tarka a
kép.
Szivárvány íve feszül át az Iszter két partján,
Dicsőséges
diadalív lehetne talán.
S Tituszunkra koccintanak bíborszín pohárt
tüzes borokkal
A harcból megjövők ezrei,
S lovaikat itatják
serényen
A hódoltságnak új, fodrozó határvonalain,
Hol láncukat
rázva bólogatnak karcsú csónakok reménylőn.
Itt állították meg a
Barbárok sokadalmát,
S ettől nyugatra isszák már
A kultúra édes
poharából a nektárt.
A város piacán özönlik áldozni a
tömeg,
Isteneinek oltárán öli a bárányt,
Bársonyvér csordul
márványcsatornákon, kőkése okán,
Jósolja jövőjét lapockája
csontjából,
Feledve népek szenvedését,
S élvezve a
szenvedélyt.
Gondold meg, ifjú, Téged is dologra várnak itt,
Reád
is szüksége van e honban a hazának.
Pusztulnunk nem kell
egyikőnknek sem,
Éljünk ezen ősi földön, itt,
Ha el is bukunk
talán,
Dolgunkat tenni muszáj.
Neveinket dicsőn
Kőbe vési a
szobrász, hősök bronzképe alá
Elmúltunk mindannyian,
Márványkövön
láthatod neveinket.
Belevésték hálás maradékaink,
Kik
tisztelettel gondolnak reánk.
Dicsőítenek koszorúval, s vár egy
másik világ.
Szörnyű tűzkígyó fenekedik az égen,
Hirtelen,
hamarvást háborúság lészen.
A nap, a hold, a csillagok, a fény
ragyog,
Víziorgona dallama száll, tündököl a behódolt tájakon
át,
Az ég alján szivárvány ragyog ívelve sugarát,
Színeiben
pompázva, mint pogány bálvány.
S komor őrtornyok vigyázzák a
megfoghatatlan
Üvegkorsónyi, törékeny provinciát.
2015. 02. 25.
Bűnös lélek 1741
Eleonóre
Bűnös
lélek
Vámpírként élte
Bús életét.
S most itt
fekszik
Kiterítve
Holtan,
Vámpír ruhában
Hasra
fordítva
Koporsója
Cementbe rakva
Gonosz szíve
Karóba
szúrva
Bűnös teste
S álgyermeke
Kriptába zárva
Soha
többé
Nem szabadulhat.
Farkas vérét
itta
Azok vonyítva
Nehezen adták
Életüket
Nőstények
tejét
Ketrecben fejték
Üvöltve hívták
Kölykeiket
Így
általadták
Erejüket.
Rettegtek tőle
Az emberek.
Vágtató
lovak
Fujtatva futnak
Fekete hintón
Viszik a holtat,
A
halott lelkek
Gyorsan utaznak.
2011
Megjegyzés. Eleonóre Grófnő Mária Terézia idején élt a Monarchiában. Sorvadozó testéről egy gyermekfej nagyságú daganatot operáltak ki az akkori orvosok. Farkasvért és farkastejet ivott, hogy erőre kapjon. Szolgái azt hitték, hogy vámpír. Féltek tőle, s hassal lefelé, szívét karóval átszúrva temették el, hogy fel ne támadhasson.
Törékeny,
madártestű,
De szíve, lelke kemény.
Hűség, s dac
Erényes
szerelem
Fűtötte
S a remény.
Megóvni fiának
A hatalmat, s
a vagyont,
A Magyar hont.
Két éve már,
Hogy tart a harc,
S
még Munkács vára áll.
Vívja a Német,
S szorítja a pogány.
Míg
Tököly Bécs alatt jár,
Ő a kuruckirály.
Marasztalja Kárpátok
sora.
De hívja, várja Őt
A kék tenger
A meleg Adria.
A
Zrínyiek otthona.
Eltűnődik néha
Hogyan lett
Helena
Zrínyi-ből
Zrínyi Ilona.
Munkács várának
Hőslelkű
Asszonya.
Fiának gyámolítója.
Költő és hadvezér, s nemes bánok
rokona.
Zrínyi és Frangepán jogos utódja.
Élete derekán
bátor
lelkére
száműzetés vár.
visszajő a tenger lehellete,
hatvan
évesen hal meg,
távol hazájától.
a hálás
utókor
koponyáját
nemes lelkű fia
II. Rákóczy
Ferenc
koporsójába
lábaihoz rakta.
2012
Mindenre
megkapod a feleletet
csak egy szót kell ismerned
MIÉRT...
s
ha tudod a választ
mindenre reagálhatsz.
miért akkor
miért
ott
miért ők
miért nem én...
ki a nagy legény.
miért
tették oda
nem pedig amoda.
mi a fagyöngy,
és mi a
gyöngyvér
mi a pagoda.
miért épült piramis
minek kell
katedrális
vezesse az ég felé tekinteted.
miért indult
Kolumbusz útra
miért pont oda.
elvinni a halált annak aki
másképp imádkozna.
vízen akart eljutni a selyemútra.
miért jobb
a gömb
mint a kocka.
miért virulnak laktanyák
hol a
gömbölyűt viszik
s a szögletest gurítják.
a vizet nem kell
gereblyézni
a havat eldobálni
a diót leverni.
felhúzni a
vekkert
mindezek feleslegesek
vagy felkelsz vagy nem kelsz.
ez
a lehetséges eshetőség
á vagy b variáció
ez a két verzió
a
dolog mindig szezonális
vagy szenzációs, vagy banális.
mindent
elönt a kanális.
nyakig állunk benne
akárha embertömeg
lenne.
minden olyan gépies vagy népies
a kilenclyukú híd
a
legerotikusabb épület.
kezdheted a rózsafüzér morzsolását
vagy
forgathatod Buddha imamalmát
verheted a lármafát
olvashatsz
koránt, vagy bibliát.
völgyben bújó templom tornyában
repedésig
kongathatod a harangot
akkor talán majd meghallod
a csendnek
elbűvölő hangjait
besúgók füledbe suttogják
mételyes
ármánykodók dalait.
miért
ha mindezekre tudod a feleletet,
a
könyveket leteheted.
nem kell várnod a megmondó embereket
magad
elől nincs hová fuss
csak neked jusson a juss
nyitva áll
kriptádnak fedele
amikor csak akarsz
akkor fekhetsz
bele.
látszólag minden elmúlik
csak a temetők élnek még egy
darabig.
2015. 11. 21.
A magyarok első keresztény királynéja
Azt súgják
róla az udvarban,
Orcája nem szép.
Magas, sudár termete
Nem
párosul a bajor nők
Szőkén bájos arcával.
Markáns arcéle
inkább
Erőt, határozottságot,
Tudást sugárzott,
Ahogyan ott
állt
Díszesen felöltözve, reggel óta a hajó orrában,
Nézte a
tovatűnő vizet,
A Duna hűs habjait,
A párából előbukkanó új
hazája fátyolos körvonalait.
Elmélázott látja-e még
Passau
csipkés tornyait.
A fellobogózott pompás hajó
Halkan csurog
lefelé
A lomha folyón
Csak néha csobban egy evező.
De a
parton már
Várja terített szőnyeg,
Fogadó nemesek, s vitézek
hada.
Megérkezett Magyarhonba
Bajor Gizella.
S a vízre
árnyékul vetül
Az esztergomi
Királyi palota.
Amikor partra
lépett,
Arca elborult,
Királya karján
A palotába vonult
Nem
sejtette még
Milyen sors vár reá
Magyarok
Királynéjaként.
2012
61. FEKETE FÉNYBEN, FEKETE FÉNYEK
Szokták volt
mondani,
Vendel nem kertel,
nem ver bottal,
csak verssel.
az
idő és az éhség állítólag
megnyitja a kapukat,
én kivárom a
soromat.
Vendel rendel
azt is mondták,
még nem te
jössz,
most nem te vagy,
már nem kellesz,
elmúlt az idő.
s
hogy a pénz nem boldogít,
de én csak tudom,
hogy az sem ha
nincs,
a mondás sokszor sántít.
a fekete fény mindent
elhomályosít.
mikor megszülettem,
mindenki nevetett,
csak én
sírtam egyedül.
féltem, s hideg volt cefetül.
úgy élek,
ha
végleg elmegyek
mindenki sírjon,
csak én nevethetek.
ne azon
fáradozz
hogy sikeres legyél,
hanem hogy értéket alkoss.
ha
nem ismernek,
ismeretlen senki vagy.
ha felületes munkát
végzel,
ismert senki maradsz.
ha zenét játszol,
akár ha
Tereminen is,
ha hallod akkor látod is,
ha látod, akkor hallod
is.
mozgatod a kezed, s visít.
mosogatni este örömmel,
reggel
körömmel kell.
jó munkát és
szép öreg asszonyt
ritkán lehet
látni...
ha valamire nincs időd,
mondhat bárki bármit,
az
nem is érdekel igazán.
minden fordítva sül el,
pedig elsőre jó
ötletnek tűnhet.
az egyik szemem sír,
a másik meg
üveg.
szűrömet kiakasztják,
kint lóg a becsület.
ha
gúnyolódni akarsz versemen,
ne azt mondd, hogy ez a vers
rossz,
hanem csupán csak annyit,
nekem ez nem
tetszik.
KRITIKUSNAK NEM ÁLLÍTOTTAK MÉG SZOBROT.
ezek a
tények,
mindent megvilágítanak
a fekete fények.
önálló az
akaratom,
választásom jogát fenntartom.
az úton mindenki
elfér,
van legalább kettő térfél.
ússzunk egyenlő
eséllyel,
mindenki egyformán fizet,
csak az én oldalamon
mindig
leengedi a vizet,
a sok briganti...
egyébként mindenki
bárhová
állhat,
csak az útba ne... állj,
s erre kanálszám
szedheted
a ciánt.
ezek nem bugyuta gondolatok,
ha átszűröd az
agyadon,
vannak néha jó pillanataim,
egyebet nem mondhatok.
2017. március 15.
KEDVES OLVASÓ....
Most már nyugodtan előléptethetem Önt érdeklődő státuszból olvasóim közé, hiszen ha átrágta magát a verseken, érzésem szerint megérdemli.
Reménykedni tudok csak, hogy nem bánta meg az erre szánt idő eltöltését.
Talán betekintést nyert lelkivilágomba és különleges látásmódomba, és némely sorokban akár magára is ismerhetett, és ez nem a véletlen műve, hiszen ilyenek vagyunk, ha bevalljuk, ha nem, akkor is.
Egyetérteni nem kell velem, hiszen így színes a világ, és nem sakktábla, és nem csak fekete-fehér.
Még akkor is így érzem, ha valójában én egy évtizede csak így látom, de tudom, hogy nem így van.
Ha van véleménye, ossza meg másokkal is, de legfőképp velem, email-ben, megtalál a fejlécben.
Ismételtem köszönöm a látogatást, ha okoztam valami maradandó változást életében, annak örülök. Szándékom szerint való.
A mondandómat általában így fejezem be, ahogy most ezt a könyvet is, ez a véleményem, egyebet nem mondhatok, de ezt mindenkor vállalom.
Hálás tisztelettel vagyok Ön iránt, kézcsókom a hölgyeknek, kézfogás az uraknak.
NAGY VENDEL MAGÁNZÓ.
Szekszárd 2017. 03 16.
ENDE, KONYEC, FINITÓ, VÉGE.