Peti 9 hónapra, egészséges babaként született, azonban, amikor édesanyjával haza mentek a kórházból, éjszakánként mindig sírt. Édesanyja mellre vette, simogatta, de Peti vigasztalhatatlan maradt. Minden nap, amikor jött az éjszaka, rázendített. Szülei nem tudtak aludni. Édesapja egyre ingerlékenyebb lett. Nem elég, hogy felesége állandóan Petivel foglalkozik és vele már alig, még aludni sem tud.
-
Ez így nem mehet tovább!
Fogta ágyneműjét és a nappaliba költözött. Néhány hét után, már nem is sietett haza. Mindig akadt egy barát, akivel betérhetett egy pofa sörre valamelyik sörözőbe. Felesége hiába várta a meleg vacsorával a megterített asztalnál, minden este szomorúan, egyedül ült.
Egyszer aztán férje bejelentette, hogy elköltözik.
Teltek az évek, Peti növekedett. Édesanyjával ketten éltek. Az asszony sokat dolgozott, hogy kettőjüket eltartsa, keveset volt otthon. Peti magányosan üldögélt szobájában, olvasott vagy éppen számítógépezett. Egyre jobban befelé fordult. Hol sütivel, hol csokival vigasztalta magát. Az iskolában is elkülönült a többi gyerektől.
-
Nézd, a dagadt disznó már megint eszik! - gúnyolódtak rajta a gyerekek.
-
Dugjuk el a nadrágját! - vihogtak a tornaöltözőben.
-
Szia haver! Mennyiért méred a zsírt?
Peti egyre magányosabbnak és egyre kitaszítottabbnak érezte magát. Édesanyja ma éjszaka sem lesz itthon, éjszakai munkát vállalt, mert azt jobban megfizetik.
Peti ült és nézte a felbukkanó Holdat. Ma éppen telihold van. Rámosolygott a fiúra és bársonyos hangon megszólította:
-
Én vagyok Holdanyó! Eljöttem hozzád! Sápadt és szomorú az arcod.
-
Igen, mert csúnya és magányos vagyok. Nem akar velem senki barátkozni.
-
Én szépnek látlak Peti. A te szíved ragyog, csak tárd ki! Ha fényét kiterjeszted, megtalálod benne a többi szívet is. Olyan leszel, akár a lámpás, mely vonzza a sok lepkét.
-
Holdanyó, te olyan jó vagy hozzám. Holnap is eljössz?
-
Eljövök még néhányszor hozzád, de arcomból egyre kevesebbet fogsz látni. Készülj fiú, mire teljesen elmegyek, neked készen kell állni!
Peti álomra hajtotta fejét. Másnap vidáman ébredt. Hátára kapta iskolatáskáját és boldogan, játékosan szökdécselt be az iskolába.
-
Szia Peti! Hogy ragyog a szemed! - üdvözölte az osztály legcsinosabb hölgytagja.
-
Szia Zsani!
Milyen kedves ez a lány, eddig észre sem vettem. Meleg barna szemeivel simogatóan nézett a lányra.
Ezen a napon, még a fiúknak sem volt kedvük csúfolódni.
Telt-múlt az idő és Peti egyre jobban szeretett iskolába járni. Esténként Holdanyóval beszélgetett. Holdanyónak egyre soványabb lett az arca. Aztán egyszer csak hiába kereste az éjszakai égbolton, nem találta. Peti csak ült, várta, várta, de Holdanyó nem jött. Nézte-nézte a csillagok ragyogását. - Milyen csodálatos, milyen tökéletes a teremtés. Kissé elbóbiskolt. Mikor kinyitotta a szemeit a horizonton felragyogott a vörös-aranyban izzó nap, egyik sugara éppen a szívét melengette.
-
Petikém, kellj fel! Indulnod kell az iskolába...
Elhatározta, kitűnő lesz a bizonyítványa...
-
Helló Peti! Ma buli lesz nálunk iskola után, gyere el te is, mindenki ott lesz, aki számít. - hívta Zoli
Mennyire várta ezt a pillanatot! Őt is végre elfogadták! Alig várta a délutánt...
-
Gyerekek! Most telefonált a Balogh Marci édesanyja, hogy Marci beteg lett és néhány hétig nem fog iskolába járni. Tanítás után ki vinné el neki a leckét és pótolná vele a tananyagot?
Döbbent csend. Az osztály már a buli lázában égett. Petinek eszébe jutott Marci, nem rég még milyen csúnyán gúnyolta őt.
- Tanárnő! Én elvállalom! - állt fel Peti és szívéből csak úgy áradt a melegség.