Harmincöt-negyven évvel ezelőtt, mikor még javában diák voltam, kisdobosokként, úttörőkként és KISZ-esekként éltünk. Elvtársak és elvtársnők élték reményteljes életüket a szövőgyárakban, vagy a Csepel-autógyárban.
A Tsz-ek motorizált Macáit a traktoros nőket Szásák boronálták.
Tavaris Ucsityelnyica azt tanította, a majomtól származunk.
Isten? Nem látható, nem hallható, nem tapintható, nem szagolható, műszerrel nem mérhető. Tehát, nincs! - mondta a tudomány.
Lélek? Hol van a lélek? Itt van a testünk. Látható, tapintható, ízlelhető, szagolható, funkciói mérhetők. Lehet vele táplálkozni, aludni, dolgozni és párosodni. Egyeseknek tanulni is.
Egy jó diák nem kételkedik. Megtanulja, és ötösre felmondja a leckét.
Aztán egyszer csak mégis felteszi az ember a kérdést:
-
Ki vagyok? Honnan jöttem? Hová tartok? Mi az életem célja?
Égető kérdések. Hol kezdjek ásni? Számmisztika? Asztrológia? Önismeret?
Kezemben tartom a radixot. Jupiter a tizenkettes házban. Egyiptomi karma. Nézem, nézem, de már nem a papírt látom, hanem csak révedek.
Egy sámán-doboláson vagyok. Hallom a dobok ütemes hangját és hozzá az éneket:
-
Héjja héjja hó, héjja héjja jó...
Egy kút szélén állok, mászok be a kútba, egyre lejjebb és lejjebb, mélyebbre és mélyebbre. Hosszú a múlt alagútja. Az évezredeket a gondolat átugorja.
Megérkeztem, Egyiptomba, Heliopolisz templomába. Ég a tűz, leopárd bőrbe öltözött papok állják körbe. Tenyerüket az ég felé fordítva a napot mintázzák.
-
Ré, drága nagy Úr! Áldott a te ragyogásod!
-
Imánk hozzád szól! Áld meg népünket bő terméssel!
-
Áldj meg minket fényeddel!
-
Küldjél nekünk esőt, hogy a földek ne szomjazzanak!
-
Világítsd meg az eget, hogy ne vesszünk bele a sötétbe!
-
Hódolat neked!
-
Hódolat neked!
A terem kolosszális oszlopai mögül előlép a főpap, a látók legnagyobbika. Arany köpenyében méltóságot sugároz.
- Egyiptom fiai, Isten gyermekei! Ré hűséges szolgái! Elérkezett a nap, hogy megosszak veletek egy nagy titkot. Az égiek üzenetét tolmácsolom felétek. Kilencszer jár körbe a napóra, mikor a Nap és a Hold egyszerre mutatják arcukat az égen, akkor születik meg az új fáraó, Ízisz és Ozírisz földi helytartója.
-
Áldott legyen minden szavad! - mondja Meriamon.
-
Dicsőség a nagy Úrnak! - kiált Thotmesz
-
Sorsfordító nap ez a mai! - szól a főpap, Ámon első prófétája.
-
Öreg vagyok. A tisztségemet átadnám valakinek közületek. Annak, aki a legméltóbb rá. Mindannyian a királyi család sarjai vagytok. Az Istenek úgy rendelkeztek, hogy amikor belépünk a kígyótartó időszakába, én távozom. Testem olyan lesz, mint az alabástrom, hideg és mozdulatlan. Az új Fáraónak méltó főpapra lesz szüksége. Ki a legalkalmasabb rá? Kijelölhetném, de tudni szeretném a ti véleményeteket is!
-
Tartsunk szavazást! - javasolja Sziamon.
-
Magam is ezt tartom jó megoldásnak. - helyesel a főpap.
-
Szavazzuk meg! - kiáltják egyöntetűen a papok.
-
Meriamon! Oszd ki a papiruszokat! Mindenki egy nevet írjon rá!
Aki a legtöbb szavazatot kapja, mától ő a főpap. Ha megírtátok, rakjátok be a nefrit szelencébe. Magam fogom értékelni.
Olyan frissek a papiruszok, hogy elkészültük óta a Hold még csak egyszer járt körbe. Meriamon méltóságteljesen oszt belőle minden résztvevőnek. Kőlapra fektetik és úgy helyezkednek, hogy a többiek számára láthatatlan legyen az írás. Mélységes csend ül a templomban miközben lassú vonásokkal készülnek a hieroglifák.
A főpap mozdulatlanul ül, kezeit az ég felé tartja. A papok egyenként beteszik papiruszaikat a szelencébe.
- Napisten! Áldásodat kérem, hogy eme napon a legjobb döntés szülessen! - mondja a főpap, Ámon első prófétája.
A papok alázatosan fejet hajtanak.
- Nos, nézzük a szavazatokat!
Meriamon, Sziamon, Ptahhop, Iszetemheb, Szepuszet, Thotmesz, Meriré, Nofruré, Kanofer. Mindegyik egy-egy szavazatot kapott, Szepuszet kettőt, Meriré egyet sem. Az Istenek azt várják tőlem, hogy igazságos döntést hozzak. Tehát, Meriré lesz a főpap.
-
Meriré? Hogy lehet Meriré, mikor egyetlen szavazatot sem kapott? - vonja kérdőre Meriamon.
-
Ez nem igazság! - kiált Thotmesz
-
Hogy gondolod ezt uram? - háborodik fel Sziamon.
-
Mert, ez az igazság! Az egyedüli igazság! Mert Meriré Isten egyetlen igaz szolgája közületek. Ő nem magára szavazott. Ti mindannyian önmagatokra voksoltatok. Önző hatalomvágy ural benneteket!
-
Meriré fiam! Ezennel átadom a főpapi köpenyt. Légy hű és alázatos tulajdonosa! A velejáró tisztség az Istenek akarata.
-
Köszönöm uram és alázattal elfogadom az Istenek akaratát! - ezennel vállára kanyarintotta az arany köpenyt.
Nem akármilyen köpeny ez! Rajta ragyog a Nap, a Hold, a Mars, a Vénusz, a Jupiter, a Szaturnusz, a Neptunusz és az Uránusz.
Meriré odalép a tűzhöz, karjait széttárja:
-
Hű szolgája leszek az Isteneknek, a csillagoknak, a Fáraónak!
A papok meghajoltak és elhagyták a templomot. Szepuszet rámeresztette szemeit az új főpapra, majd ő is távozott.
Lenyugodni készül a Nap, Atum váltja Rét, mikor egy meztelen felsőtestű rabszolga érkezik, ágyékán len sentiben.
-
Nagy jó uram! Ezt az ajándékot neked küldték!
-
Köszönöm! Tedd csak le oda a tűz mellé!
Meriré imáját befejezvén felnyitotta a drága kövekkel díszített kosár fedelét. Ebben a pillanatban egy kígyó vonaglott ki a kosár rejtekéből és fejével Meriré keze után kapott. Meriré mozdulatlanul áll és farkasszemet néz a kígyóval, élet és halál urával. Síkos, hideg teste, szenvtelen rideg szeme félelmet kelt.
-
Kígyó! Téged nem az Istenek küldtek. Ha az Istenek engem akarnak főpapnak, akkor neked nincs felettem hatalmad! Mérged nem fog rajtam!
Meriré elkapja a kígyót a nyakánál fogva, és az oszlop mögé hajítja. Alig észlelhető suhogás rejtélyes nesz (ami inkább csak sejthető, mint hallható), érzékelhető az oszlopsor rejtekéből.
-
Nem vagyok egyedül!
Közben a felbőszült hüllő az új áldozat felé veti magát, az oszlop mögött bujkáló alakra. Nincs lehetősége a menekülésre, a kígyó gyilkos mérgét áldozatába lövelli.
-
Segítség! - kiállt az ember.
Meriré az oszlop mögé siet, és akkor látja, hogy Szepuszet van ott.
- Kérlek, bocsáss meg nekem Meriré! Én akartalak megmérgezni, de belátom hibáztam, ember nem szállhat szembe Isten akaratával.
-
Harag nincs szívemben Szepuszet. Megbocsátok neked!
A kígyó mérgével átsegítette Szepuszet testét Ozirisz birodalmába.
Hajnalban Hepri derengő fényében a holtaknak áldozatot bemutató pap Szepuszet nevét is felolvasta a sztéléről.
Meriré tudja, hogy Isten akarata nélkül nem történik semmi.
Szepuszet üzeni Ozirisz birodalmából: Aki másnak vermet ás, maga esik bele!
Véget ért a reinkarnációs utazás.
Jupiter, a tizenkettes házban...
Most itt vagyok! 2014-ben, egy perce még a jelenben, mire olvasod, már a jövőben!