Verseny

Egy dermesztő viharos éjszakán, a világmindenség sötétje versenyre hívta a fényt, melyikük az erősebb?
Gondolta magában, ebben a viharban egyetlen láng sem lesz képes égni. Fekete száját gúnyos vigyorra húzta, olyan biztos volt a győzelmében.
- Én vagyok a tengerek mélye! - mondta a sötétség.
- Én pedig az egek kékje! - felelt a világosság.
- Én vagyok a tél!
- Én meg a nyár!
- Én vagyok az éjszaka! - emelte fel hangját a sötétség.
- Én vagyok a nappal! - mosolygott a világosság.
- Én vagyok az alvás!
- Én pedig az ébrenlét!
- Én vagyok a halál! - kiáltotta a sötétség.
- Én pedig az élet! Általam nyílnak a virágok és terem a fákon a gyümölcs. - mondja csengő hangon a fény.
- Én vagyok a bánat!
- Én pedig az öröm!
- Én vagyok a fájdalom! - ha-ha-ha
- Én vagyok a boldogság! - énekli a fény.
- Én vagyok a kísértés!
- Én pedig a lelkierő!
- Én vagyok a kapzsiság!
- Én vagyok az önzetlenség!
- Én vagyok a hazudság! - állítja a sötétség.
- Én pedig az igazság! - zengi a fény.
- Én vagyok a bujaság! - vigyorog a sötétség.
- Én pedig az erény! - suttogja a fény.
- Én vagyok a félelem! - üvölti a sötétség.
- Én pedig a SZERETET!
- Jaj, ez a fény teljesen átölel! - mondaná a sötétség, de már eggyé vált a fénnyel...


Vissza a tartalomjegyzékhez