Piroska kis kosarával kezében, elindult a nagymamához, de útközben találkozott, Jancsival és Juliskával, akik karácsonyi mézeskalácsot készültek sütni Malackának, ezért mézért indultak az erdőbe.
Jancsinak megtetszett Piroska piros szoknyája, és felajánlotta, hogy cipeli kosárkáját. Nem bánta ezt Piroska, mert már húzta a karját a kosár, ami tele volt vadalmával.
Közben Juliska rátalált a méhkaptárra, de ijedtében nagyot kiáltott, amikor meglátta Micimackó terjedelmes hátsóját, amint egy fa odvából falta a mézet.
A kiáltásra előbújt földalatti odújából Vuk, a kis róka, és megcsiklandozta Micimackó hónalját, mire ő méztől ragacsos mancsát a róka bundájába törölte.
Vuk számára ez rendkívül kellemetlen élményt jelentett, ezért egy közeli tóhoz iramodott, lemosni a gyalázatot. Amint a tóhoz ért, látja ám, hogy egy aranyhal úszik benne. Már éppen lecsapni készült rá, amikor az aranyhal, megszólította:
-
Ne bántsál engem kis róka! Ha meghagyod az életemet, három kívánságodat teljesítem!
Gondolkodik Vuk, éhes ugyan, de a három kívánságba akár egy vacsora is belefér!
-
Első kívánságom: A négyszögletű kerekerdő legyen háromszögletű, és minden sarkában nőjön egy fenyőfa.
Alig, hogy ezt kimondta, az erdő három szegletében három szép fenyő állt.
-
Második kívánságom: Az ég csillagai ragyogjanak a fenyőkön!
S láss csodát! A fákon szikráztak a fényes csillagok!
Kis Vuk vakargatja feje búbját, mi legyen a harmadik kívánság?
Közben megérkeztek a többiek is, Piroska, Jancsi és Juliska, Micimackó, Malacka. Ámulva nézik a káprázatos fákat. Vuk pedig újra az aranyhalhoz fordult:
-
Harmadik kívánságom: Egy terülj-terülj asztalkám, a csillogó karácsonyfák alá, amiről az étel soha nem fogy el, amiből jól lakik a földkerekség összes gyermeke, felnőttje, és az összes mese hőse!
-
Jól van, ezt a kívánságodat is teljesítem!
Ahogy az aranyhal ezt kimondta, a kis Hableány tűnt fel a habokból, majd együtt úsztak el.
A négyszögletű kerekerdő, ami most már háromszögletű, szikrázó fényű csillagok lakóhelyei. Az örökzöld fenyők, szántóföldek, rétek, erdők, mezők terülj-terülj asztalkái ontják kifogyhatatlan ajándékaikat, minden éhes szájnak.
Vuk pedig elégedetten bújt vissza megpihenni odújába.
Szép csillagos az ég,
Elcsendesült a rét,
A tó tükrén,
Az erdő mélyén,
Csend honol...