Történetünk kezdetekor Vasésedényorrúbaba kereste Korsófalvát, miközben egy ösvényre tévedt, ahol találkozott Bilifülűjankóval.
-
Szia Bilifülűjankó! Merre visz az út Korsófalvára?
-
Melyik korsót keresed? Aranvirágnál van elég korsó!
-
Én azt a Korsófalvát keresem, ahol a tudás korsójából ihatok!
-
Aranvirágnál inkább a felejtés korsóját találod. - mondta Bilifülűjankó. - De, ha megtalálod az utat, én is ellátogatnék oda.
-
Gyere, keressük együtt!
Mentek, mendegéltek, míg nem, megpillantották Ószer-Dzsószer piramisát. Mérges vaskígyók és rozsdás fűrészkrokodilok kesze-kusza halma magaslott előttük. Csövi-csőnadrág, Ószer-Dzsószer piramisának ingyenes haszonélvezője állította meg őket.
-
Tágítsatok innen, ez a használt gyógyszer az enyém!
-
Mi csak a tudás korsóját keressük!
-
Feneketlen korsó az van elég! Mit fizettek érte? Jó lesz, ha hoztok Aranvirágtól egy pofátlan sört!
-
Sört? Inkább hozunk neked egy tányér meleg levest.
Csövi-csőnadrág elvigyorogta magát:
-
Áll az alku!
Bilifülűjankó szorgalmasan gyűjtötte a tűzrevalót. Rőzséből és vastagabb ágakból szép nagy halmot rakott. Addig Vasésedényorrúbaba előkészült a főzéshez. Csövi-csőnadrág egy rozsdás kést kölcsönzött a zöldség tisztításhoz. Vasésedényorrúbaba homokkal jól átdörzsölte a rozsdás pengét, majd egy kis időre a tűzbe tartotta.
-
Jobb, mint újkorában!
Ügyesen felszelte a répát, a karalábét és a többi zöldséget, majd bográcsba rakta.
Amint készült a leves, a nap sugarai egyre melegebben sütöttek. Vasésedényorrúbaba vas orra egyre jobban szikrázott és fényesedett. Egyszer csak megolvadt és leesett. Miután Baba elvesztette az orrát, megszűnt a földelés. Teste könnyű lett. A meleg főn felemelte és a föld felett lebegett.
Bilifülűjankó nézte Babát, kinyújtotta kezét, hogy elkapja, de Baba már szebbnek látta fentről a világot.
-
Gyere te is Bilifülűjankó!
Jankó megvakarta bilifüle tövét és nem tudta, mitévő legyen. Olyan maradandó ez a Föld. Itt van Aranvirág kocsmája, oly simogató az onnan kiáradó hangos duhajkodás. Itt van Ószer-Dzsószer, ő is milyen sokra vitte! Itt van Néhai-szanza-véna. Mindenkit hagyjon itt?
De Baba csak repült.
-
Gyere Jankó! Már megtaláltam az utat! Isten országa az!
Egyre távolodott a földtől. Szoknyája színe beleveszett az ég kékjébe. Már csak egy kis pont látszott belőle. Csövi-csőnadrág úgy bámulta, hogy a szájából csíkos trikójára csurgott a leves.
Jankó csak állt. Tudta, ha leveszi a bilit a fejéről, ő is képes lesz a szél szárnyába kapaszkodni...