NAGY
VENDEL
NEM ÍGY SÁRGA,
HANEM ÍGY SÁRGA
E-KÖNYV
KIADOTT KÖNYVEIM 09.
2017. SZEPTEMBER 10.
VERSVÁLOGATÁS HUMOROSAK
ÉS
EGYÉB VERSEK, HANGULATI ELEMEK.
KÉSZÜLT 2017 NYARÁN, A BOLONDOZÁS JEGYÉBEN.
AJÁNLOM BARÁTAIMNAK ÉS ELLENSÉGEIMNEK,
OKULÁSKÉNT...
VALAMINT MINDEN CSALÁDTAGOMNAK.
HETVEN HANGULATVERS EGY BEFEJEZETLEN ÉLETMŰBŐL...
Kapcsolattartás:
nagy.vendi54@gmail.com
KÖSZÖNÖM A MEK DOLGOZÓINAK ÁLDOZATOS MUNKÁJÁT.
KÖSZÖNÖM A DUÓ VERS TÁRSSZERZŐINEK SEGÍTSÉGÉT.
11. SZAUER GERTRÚD |
HÁLÁSAN ADÓZOK A HANGOSVERSEK
TOLMÁCSOLÓINAK:
ILOSVAY GUSZTÁV ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN.
AUSZTRÁLIA, SYDNEY
A VÁLASZVERSEKET ÍRTA:
17. TÓTH ENIKŐ |
KÖSZÖNÖM A KÖNYVBORÍTÓ TERVEZŐJÉNEK MŰVÉSZI MUNKÁJÁT.
YLEN MORISOT OLAJFESTMÉNYE: AZ ÚT ŐRZŐJE
A MŰVÉSZNŐ ALKOTÁSAI
MEGTEKINTHETŐEK:
http://www.ylen-morisot.eoldal.hu/
A KÖNYV SZERZŐJÉNEK FÉNYKÉPE
AMATŐR
FELVÉTEL.
A KÖNYV MAGÁNTULAJDON.
A KÖTET TARTALMÁT SZERZŐI JOGOK VÉDIK.
OLVASD ÉS ADD TOVÁBB.
A VERSEKET VAKOK IS OLVASHATJÁK, OLVASÓ PROGRAMMAL.
KÉSZÜLT 2017 NYARÁN, ŐSZRE.
A SZERZŐ KILENCEDIK KÖTETE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.
TARTALOMJEGYZÉK, KERESÉS
01. BEVEZETÉS
02. AJÁNLÁS
03. NEM ÍGY SÁRGA, HANEM ÍGY SÁRGA
04. GONDOLATOK A KÖLTÉSZET NAPJÁN
05. A SZŐKE TISZA SZERELMES MOSOLYA
06. NAPLEMENTE
07. KEZED ÉRINTÉSE
08. TÁVOLBÓL
09. ÉVZÁRÓRA VÁRVA
10. KÁPRÁZATOS VÍZIÓ
11. ÁRNYAK A FALON
12. TÁN UTOLSÓ ÉVEM
13. CSIPKERÓZSIKÁT ÁLMÁBÓL...
14. HA ELFOGY...
15. A FEKETE MADÁR
16. TŰNŐDÉSEIM OKÁN
17. SZEMKONTAKTUS
18. SZÁMVETÉS EZ IDŐ SZERINT
19. ABA SÁMUEL
20. A KUDARC SOMOLYGÓ ARCA
21. VÁNDORÉNEK, VÁNDORÉVEK
22. NYUGALOM, A HOSSZÚ ÉLET RITKA
23. SÖRDAL
24. ÜNNEP AUGUSZTUS 20.
25. NEVED ÜNNEPNAPJÁN
26. SZÜLETÉSNAPODRA...
27. KERINGŐ
28. NÉMELYIKŐTÖKKEL
29. KADARKA DICSÉRETE
30. BOLONDHALÁL 1041-BEN
31. ÁLMAIMBAN VISSZATÉRNEK
32. MÁR TÚL SÖTÉT
33. CSILLAGOK, CSILLAGOK
34. KISSÉ FÁRADTNAK TŰNT...
35. VADÁSZAT
36. ESIK AZ ESŐ
37. FARKASBŐRBE BÚJT BÁRÁNY
38. EGY ESTE...
39. ÁRVASÁGRA JUTVA
40. A NAPPALI CSILLAG
41. FEKETE ORGONA
42. IGA
43. ESIK A HÓ
44. A JÓ PAP IS HOLTIG...
45. KÉT NŐ, EGY FÉRFI, ÉS A MACSKA
46. A SUSZTER ÉS AZ ÖRÖMLÁNY
47. ELSZÁMOLÁS A LELKIISMERETEMMEL
48. ÖTVENKÉT SZÁL RÓZSA
49. FELÖLTÖZTETEM SZÍVEMET...
50. LÁTOMÁSOM
51. SZINDBÁD UTOLSÓ UTAZÁSA
52. GITÁRTOK
53. APÁK NAPJÁRA
54. EMELJED FEL...
55. TÉTOVA FÉNYEK ÚTJÁN
56. A VINCELLÉR...
57. A HOLD ARCA, ÉS A NAP HAJA
58. A LÉNYEG AZ...
59. A VÉGÉN
60. RÁCS AZ ABLAKON
61. CSILLA
62. ADVENT KEZDETÉN...
63. ADVENT UTOLSÓ ÉJSZAKÁJÁN
64. AHOGY JÓ NEKED...
65. NÉMA SAKÁL
66. ÁLOM ÉS VALÓSÁG
67. PÜNKÖSDI KÖSZÖNTŐ SZERENÁD
68. PÜNKÖSDI ZÁPOR
69. TRIANONSZAURUSZ
70. AZ ÉLET KEGYETLEN
71. UTÓSZÓ
ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK...
No, a dolog úgy történt, hogy ismét előkerültek régi és új versek, és a vérem nem hagyta, hogy parlagon heverjenek, és elkezdtem koszorúba fonni, nehogy az enyészetévé váljanak, ha rátalálnak a gépemre a delejes manók, és újra kitörölnék, mint az már előfordult.
Elsőre azt gondoltam, nocsak, már lopják a verseimet, de nem erről volt szó, ezek nem loptak hanem rabolni akartak, mégpedig pénzt, no hiszen, tőlem?
Aztán már olyan is történt, hogy valaki simán elé írta a nevét az én versikémnek, és így továbbította más fórumokra, és a csúcs, mikor egy ünnepi versemet kaptam meg köszöntésképpen, persze név nélkül, az internetről levéve.
Ezzel nincs is baj, hiszen nem a név, hanem a tartalom a lényeg, de hát ripacsok vagyunk... Ezért is jó a könyv, mert ott legalább gyűjteményes formában megmaradhatnak, reményeim szerint sok évekig.
Kérve és kéretlenül is felkínálom a reám találóknak olvasásra ezeket a hangulati elemeket.
Eleinte humoros verseket találtam, s gondoltam, csinálok egy könnyedebb könyvet, mivel ez idáig némelyik kötetem túl komolyra sikeredett, de az idők folyamán ismét komorabbá váltak a versek, így a szisztéma az lett, hogy a keményebb verseket oldom humorral, a változatosság gyönyörködtet elvén.
Ez a gyűjtemény lesz a kilencedik e-könyvem, és már látom hogy folytatása következik majd, hiszen többféle stílus került elő, s fajtánként csoportosítva hozom az olvasók elé.
Nem keverhetem a haikukat a megmondós, újhullámos versekkel, a novellákat, valamint a kisregényt a dalaimmal vagy a klasszikus versformákkal.
A hetven vers egyébként sem fogyasztható egy szuszra, néha vissza kell nézni, keresni, értelmezni, mert a mondat- és szófordulatok megkívánják a rácsodálkozást.
Verseim néha soronkénti átrágást igényelnek, utalásokat találnak a bibliából és a történelemből, melyek némi jártasságot feltételeznek ezekben a témakörökben, és így lehetővé válik a sorok közti olvasás értelmezése.
Nem olyan bonyolult a képlet, de néha nagyon melléfogtak egyesek a visszajelzések során tapasztalva. Akad, aki szándékosan érti vagy értelmezi félre a dolgokat, s engem hibáztat, hogy félrevezetem az olvasót, de ez nem tudatos, és pláne nem szándékos.
Persze, akkor már baj van, ha magyarázkodni kell, ezért nem is teszem, csak segíteni szeretnék.
Ha néha egy-egy város nevét leírom, amelyik éppen a jelenlegi államhatáron túl található, már nem jelenik meg némelyik listán, mondván, túlzottam magyarkodó, ilyenkor javaslom hogy olvassák el a Szent Koronatant.
Egy saját irodalmi újság kapcsán, melynek internetes formája megtalálható Megszólalok címen, több mint száz alkotótárssal tartom a kapcsolatot, s néha megszületnek az úgynevezett duó versek, ahol soronként vagy versszakonként váltogatjuk egymást az írás során, érdekes kísérlet számomra is, s mutatóba ide prezentálok a könyvbe néhányat.
Reményeim szerint ezzel a könyvvel egy hasznos másfél órát tölthetnek velem azok, akik egyben végigolvassák a versválogatást, ha visszatérnek valamelyik gondolatmenethez, hálával megköszönöm.
Tehát, ajánlom e könyvet mindazoknak, akik érdeklődnek a mai magyar kortárs irodalom érdekességei iránt.
Nem állítom, hogy ez a biztos, de mindenesetre útkeresés részemről.
Ha tetszik, mondják el nekem is, ha nem, akkor is.
Tisztelettel várok mindenkit a könyvem elé, kézcsókom a hölgyeknek, kézfogás az uraknak.
NAGY VENDEL
MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK
IMÁI DIJJAS ÍRÓ, KÖLTŐ
Szekszárd 2017. szeptember 10.
Dunántúli dombok közt fut az út, daliás fa áll őrt a szélén, a magasból vigyázza az utazót. A lombja őszbe fordult már, itt-ott kilátszanak ágkarjai, de büszkén ragyog, aranyló sárgáival a nap melegét ontja.
Szekszárdon él Nagy Vendel, akinek az életútja ugyanúgy hullámot vetett, ám ő célját megtalálva halad tovább kitartóan. Személyiségének világító fénye ugyanígy árad a világra, mint a fáé, figyel, óv, véd értéket, szépséget, és hoz derűs perceket, kacagást, de mindezek mellett komoly elgondolkodást is a verseit olvasónak.
Ismeri jól az életet, az embereket, és belső látását nem homályosítja a tény, hogy fizikai szeme már másképpen működik. Jobban látja a világot bárkinél, emlékezik, megmutat, tanít, szórakoztat, sok humorral, iróniával, igazmondással, néha kacagva, néha elkomorodva. Igaz magyarságát, emberségét vallja, és mindenkihez szól egyszerűen, érthetően.
Ő az a fa, akit a szél nem tör le, hajladozik, bolondozik a viharban is, játszadozik a szavakkal, mókás mondásokat, vicces kifejezéseket susog a fülünkbe. Szól az érzéseiről, merengéseiről, emlékeiről, személyekről és helyekről, történelemről, elmúlásról, iskoláról és szerelemről, őszinte kitárulkozással. Hangulatokat fest, érzéseket köt csokorba, és átnyújtja mosolyogva.
Nagy tisztelettel és szeretettel ajánlom verseit az olvasóknak!
Ylen Morisot
Kistelek
2017. augusztus 20.
03. NEM ÍGY SÁRGA, HANEM ÍGY SÁRGA
ÁPRILISI BOLOND VERS
Gondolj a világra,
Ami nem így
sárga,
Hanem így sárga.
Nem keresztbe,
Hanem hosszába.
Aki
nem tud úszni,
Az ne másszon fára,
Mert elüti a
helikopáter.
Fodrozó víztükör
Végre valahára.
Amikor
már
Minden odvas,
Kiskalapom
Zergetollas.
Vagy máshogy
mondom,
Zergetollas kiskalapom.
Sárga répa,
Zöld
ribizli
Elfelejtett
Biciklizni
Hideg télben,
Forró
nyárban
Ki a hóból,
Bele a zöld kukoricásba.
Kovászozott
Zöld
uborka,
Kígyó toll, és
Béka háj,
Varjú szárny és
Sündisznó
máj.
Söprű nyélen
Csúf boszorkány.
Lángot hányó
Tüzes
sárkány,
Kecses ívű
Szép szivárvány.
Csípős szagú
Reszelt
torma,
Gondolj vissza
E sorokra
Harapd a
kalácsot
Fecskefarokra.
Április bolondja,
Május
szamara,
Mindenki oly
Lüke forma.
Talán még én is.
2017. április 01.
A vers hangos linkje a Youtube-ról. Katt
rá.
https://www.youtube.com/watch?v=GqtEDx3O-d4&t=8s
04. GONDOLATOK A KÖLTÉSZET NAPJÁN
A HÉTSZÁZÁT
Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem
ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
ne gondolja
senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak költők
sokadalmának
alázatos követője talán.
nem tudom hogy mi az
oka,
csak sejtem mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még
verset soha.
ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a
levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz
előre.
mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb, vagy
utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a bőrére.
kell bele
paprika só,
hadd eméssze az olvasó.
csípje száját és
szemét
hívja fel a figyelmet, és figyelmét.
egy gatyám egy
ingem
a vers számomra csaknem minden,
dolgozom folyton
ingyen.
meg kell győzni a sok tahót,
kikkel döngölni lehetne a
földet,
meg kell tudniuk a valót.
a költő mind koldus,
az
írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
hogy is van
ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután.
de
vajon mi marad egy költő után?
pár olcsó könyv,
s néhány
örökérvényűnek vélt
őszinte gondolat.
a dolgokon elmerengve
mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak
hetedszerre
azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.
a hét vezér, a hét törpe,
és
a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a hét szűk esztendő,
egyre
megy.
ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
elégedjél
meg
csupán csak a jóval.
a mákostésztában is ott a hangya,
de
a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete
borssal.
azanyja..
írom verseimet egy papírra,
igazságoknak
halmaza.
mindenre odafigyelni,
dicsérni és fenekedni,
ez a
költő feladata.
sohase hallgasson el
a Múzsa.
2017 április 10.
A KÖLTÉSZET NAPJÁRA AJÁNLVA.
05. A SZŐKE TISZA SZERELMES MOSOLYA
A TITKOK ÖSVÉNYE
A magasba lövellő szökőkútnál
csókolt
meg először a lány,
s tovatűnve a szőke Tiszánál
néztük a
kérészek vad,
halálba szökellő
végzetes násztáncát,
a
víztükör fodrozódását,
az önzetlenség vérforralóan
csábító
vágyakozását.
Virágzott a Tisza,
millió csókok csokra.
Még
tovatűnt a múzeum,
a színház kapuja és fala,
a Dóm kettős
tornya,
elhalkult József Attila gúnyos kacaja.
Által mentünk a
hídon,
s itt a kép megszakad...
ifjúságunk elmúlt,
miért
kísért még mindig
a múlt újra meg újra?
hiszen a sokévnyi
idő
barázdát szántott homlokunkra
nem hagy nyugodni a
csoda
titkok ösvénye vezeti azt,
aki átjut a lélekhíd
alatt.
Az ősz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő
gyermek buksiját,
ölelkeznek a tiszai fák.
A Nap lomha
sugarakkal
kúszik a kopár ágon
nyugalom árad az elmúló
világon.
Titkok ösvénye ez
tájkép amerre járok,
a Tisza
partját szegélyező öreg nyárfák
nyár végi lombjukat egymást
átölelve egy
"kapu" ívét formázzák.
Átjáró ez, egy
titkos kapun át,
hol csodálatos a világ,
amit csak azok
látnak, akiket megszólítanak
a Tisza parti fák.
csak
keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
kiváltságosok láthatják
a
féltő fák mosolyát.
ősrégi történeteiket takarják
azok előtt
kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek
tanúik,
s a Tiszának fodros habjai
elrejtik koporsók
hamvait.
fél világ urának gondolatait.
Attila Hun
királyunk
nemesen dicső csontjait.
a fény, s a
sötétség,
arany, ezüst, és a vas
hármas koporsója
örökre
titok marad,
a habzón folyó éjszaka alatt.
Ifjúságom, és
szerelmeim,
titkaim örökös
színtere Szeged,
rajtam kívül
nincsen
aki értené ezt.
Hideg szobor vagy...
Dankó Pista
hegedűjén
évtizedek halkuló dallama száll,
s az emlékek
sora
mindvégig visszajár,
az álmok ezüstös hídján.
majd
végül utolér
a végzet alkonya,
s vár az elmúlásnak
örökös
hona.
Szekszárd, 2017. április 14.
A kép címe. Titkok ösvénye. Festményen
megörökítve.
Keressék Hellebrandt Henriett galériájában, és
honlapján
A zöldszemű szörny...
Mindenhonnan
leskelődik
És én tartok tőle,
Figyelnem kell
A zöldszemű
szörnyre...
Ki hálóját szőve
Megmérgez örökre.
Féltékennyé
téve
Magadat, és mást,
Nem elegáns,
Csak azért, hogy
A
másik szívét
Kiterítve lásd...
A plátói szerelem
Túl korai
még neked
A naplemente.
Az érzéki szerelem
Vágyakkal
követel
Magának szenvedélyt,
Szívednek rejtekén
Harcol a
bűn,
Legyőzve az erényt.
Fejedben érik a gondolat
S hajlik
a bűn javára,
Hallgatva a vér szavára.
Mely száguldva
surran
Ereidben diadalmasan,
Felajzva a kéjt,
Gerinceden
át
Egészen az agyadig,
S mielőtt egy férfi
Diadalittasan
leszakajtana,
Hirtelen elhatározással
Kifordulsz alóla.
Akár
ha jön az este,
A bűvös naplemente.
2017. 04. 22.
Szeretnék felszállni Veled,
fel a
fellegekbe.
újra megfogni a kezed,
többé nem eresztve.
ha
felemeled, nem tudod
mi lehet belőle,
simogatás-e,
vagy
fejed beveretése.
érzelem sivárak a
lelki szegények.
okosak
vagy félműveltek.
egyenes kaszával
nem lehet levágni őket.
nem
lehet aratni vele,
csupán csak gyilkolni jó.
farkasok rémisztő
hangján
rikolt a sárga rigó,
önmagát töri a dió.
nemes
lelkületű csak az lehet,
ki gondolataiban és cselekedeteiben is
nemes,
s nem galád,
mint barátom uram,
Ede de
bedezodoroztatta magát,
megváltozott ez a világ.
kevesebb a
család,
összeállnak csupán,
akár a zsírtalan
tészta.
mindenkinek lelke rajta.
ihaj, csuhaj rókaprém,
más
is kurva nemcsak én.
s végül is igaz a tény,
szalmából is
lehet
ostort fonni,
csak nem lehet vele
durrogtatni.
minden
attól függ
bárhogy is nézve,
milyen a kezed érintése.
ha
simító, elfogadom,
ha durvuló, elzavarom.
2017. április 28.
Bizony, az ember néha elmereng,
hová
jutott, s merre megy...
hallgatja a távolodó neszeket,
messziről
egy halkuló vonatfütty integet.
szürke falu ház falából
mely
fehér volt egykoron,
tömzsi ablak sárga fénye hívogat,
szemed
előtt játszik kuszán kavargó színes csíkokat,
a barna
alkonyon.
gúnyos kacajjal hívogat.
koppannak a zsaluk
ütemre,
ha lenge szellő lengedez velük játszadozva,
csillámlik
benne a gyertya fénye,
rásimulva rátelepül az üvegére.
felragyog
előtted a kép,
csipetnyi messzeség,
olyan bonyolult vagy,
akár
az ék.
távolból egy merész tivornya
emléke él még
benned,
utolsó vacsora gyanánt,
vágyaid már messzire
járnak,
elindultak minden égtájba,
négy sarkába a világnak,
az
esthajnal csillaga,
vagy a sarki fény
mutatja az égi
utat.
egyre megy...
uccu fuss, kerítsd,
mint a bogáncsos
Puli,
ne a távolból nézzél utána.
üvegesen bámulsz a hunyorgó
Holdra,
felocsúdva állsz, előtted a nagy tó,
térdig a hideg
víz takar,
oktalanul belegázolva.
hogy kerültél ide?
kérdezed
tisztuló aggyal.
messziről egy kutyaugatás riasztva
hallatszik,
ki az, és mit akar?
mint örök életjel
maraszt.
távolból az élet szava hallik,
mint megújuló tavaszi
hajnal.
s újra felkúszik az égre a ragyogóan éltető NAP.
2017. június 22.
Ifjúi hévvel jöttünk ide,
éveknek
előtte,
sok ismeretlen tudás
tanulásának vágyával,
mindenfelől
jött sorstársak
egészséges kíváncsiságával.
diáktársainkkal
egységben,
tanárainkra felnézve,
szorgalmas tanulás
után,
bátran nézhetünk a jövőbe.
az idő indián lován
vágtatva,
hamarvást itt állunk
az évzáró kapujánál,
az iskola e nyárra
is bezár.
pihentető enyhet, és megnyugvást ad
annak, ki
büszkén megérdemli.
kik konokul keménynek és
állhatatosnak
hiszik maguk,
könnyfátyolos szemeikkel küszködve
búcsúznak
tanártól, társaktól,
egyaránt
visszanézve e nehéz
évre,
fejüket büszkén felemelve,
a tudásnak legjavával
örökre
felvértezve.
aki a múltban él,
nem éli a jelent,
nem
juthat előbbre.
figyelj az osztályfőnök intelmére...
ne álmodd
az életedet,
éljed meg az álmaidat.
társaid és
tanáraid
emlékét megőrizve,
akár e rövid időre.
honnan
jöttél, nem feledve,
csak így juthatsz tovább, előre.
csodálkozva
a világ folyásán,
talán kissé gyorsan felnőve,
hálás szívvel
gondolva
az óvón terelő kezekre.
Földünk a gravitáció
pórázán
folyton-folyvást forog,
ezt a napot is
beleértve,
megújulni kényszerül,
valahol ezt érezzük
legbelül.
majd újra kezdődik az egész
körforgás
szeptember
elsejétől.
2017. június 05.
Tomboló nyárban,
Negyven fok
felett,
Ha lehunyom a szememet
Elmélázva, elmerengve,
Könnyű
testedet látom
Forróságtól elpilledve
Kifeküdve
mustrára
Elpihenve plédekre,
A Te szemed is félig
lehunyva,
Alélt testeden
Naptej csillan,
Kókusznak édes
leve,
És pilláid homályából
Izmos testek duzzadását
látod,
Érzéki szerecsenek állnak körbe
Pálmaágakkal övezve,
S
strucctollak susogását hallod,
S lágy szellő simogatja
Elalélt
testedet,
Kezedben hűvös koktél enyhíti szomjadat.
S egyszer
csak egy kellemes tenyér simogat,
Félálmodból lassan
felderengsz,
Hűs, határozott, és kemény,
Ez a kéz,
Szolga
ezt nem merné...
Királynői erény.
Hirtelen kinyitod a
szemedet,
De nincsen más ott csak én...
Ki rabszolgád
lehetne.
S pilláid alól
Eloson az erény.
Mint egy
vízió,
Hamis, csalfa, illúzió.
2017. forró nyarán
DUÓ VERS
SZAUER GERTRÚD, NAGY VENDEL
01.
Fehér falra nézve
árnyakat
látok.
színes világom már
szürkére váltott.
nem gondoltam
hogy
így is maradok,
sötét nappalaim
elébe futok
02.
Nem maradt már más én nekem
Csak a
hangok, szép szavak,
És a versek rímeiből
Összetákolt
gondolat!
De azok csak jőnek sorra
Megcsodálja a világ,
Sokan
mondják, kitalálom,
Lelkük szép gondolatát
03.
Elszaladt az élet,
messzire
futott.
bánatot, örömöt
vegyesen hozott.
két kézzel
kaptam
a jobbak után,
rosszat is fogadtam
sután és bután.
04.
De ha visszanézek családom körébe,
Nem
bánom az elszállt évek sorát mégsem!
Rengeteg szép dolgot adtam a
világnak,
Tán felét sem tudják, akik kritizálnak!
Haladok az
Úton, amit célul tűztem,
Boldogság volt nekem, ha könnyedet
űztem
Ha majd el kell mennem árvább lesz a világ,
De akik
szerettek, hallják versem szavát!
05.
Feketéllő árnyék
játszik a
falon.
megismerni vélem
fura alakom
egy ismerős ott,
áll
a balkonon,
lefolyik az árnyék
barna alkonyon.
06.
Tovatűnik lassan,
Akárcsak a
hangom,
Ahogy a szűk utcán,
Utánad kiáltom:
"Állj meg
kérlek, fordulj felém,
Ne legyen több árnyék,
Add meg nekem,
amire én
Tiszta szívből vágynék!"
07.
Ha a Nap korongja
az égre
felszalad,
minden újraindul,
fentebb és alant.
felragyog a
fény,
szobám rejtekén
ott írom a versem
mindenkinek én.
08.
Pegazus hátán ülve
vágtat a
lelkem,
sörényébe kap,
mindig a kezem.
vidd magaddal
most
összes hódolatom.
a Parnasszusra felhágok,
olvassák
talán
sok-sok gondolatom.
2017. július 06.
Futnak az évek
A talpam
alatt.
Messzire szálltak
A madarak.
Tavaszi szellő
Hoz forró nyarat,
Ősz
után jön majd
A téli fagy.
Elmúlik minden,
S én is talán.
Tűnődöm
az év
Végső napján.
Köszöntlek új év
Már vártalak,
Utolsó
évem
Talán te vagy.
Ne mondhassa senki még,
Elvitte
magával a hideg tél.
2012
VALÓDI MESE FELNŐTTEKNEK
Felébresztettelek
Szerelem
csókjával
Csipkerózsika álmodból.
Pedig láthatja bárki,
Nem
én vagyok
A királyfi.
Remélted új életed
Jobb lesz,
S a
remény bevált.
Rájöttél a boldogság
Ízére,
S elfogott a
mohóság,
A hév,
A vágy.
S azóta csapongva
Ágról-ágra
szállsz.
Fészekről-fészekre,
Mint a könnyen
Repdeső
madár.
Virágról-virágra,
Akár a fürge méh,
Ki virágport
remélve
Bibéről-bibére száll.
Pedig már tudjuk:
Elfogyott a
nektár.
Nem csordul a méz,
Üres a
kaptár.
Felébresztettelek
Hosszú álmodból,
Boldogság
vizével is
Meghintettelek,
S Te mégis rútul
Elárultál
engemet.
Felébresztettelek,
S mint kiderült:
Túl jól
sikerült!
2006-06-24
Ha elfogytak szívemből
a remények, s a
vágyak,
szobámban hetente
vetnek csak friss ágyat.
Ha elfogyott szívemből
hitem és
erényem,
ellenségeim akkor
vesztenek el egészen.
S ha elfogy szívemből
az erő, s a
lüktetés,
barátaim lelkében
örök az emlékezés.
2006-03-06
Az én vállamra is ráült
nem régen
a
fekete szárnyú madár.
Ki mindenkire ott vár...
A halál
kapuján.
Az én vállamra is ráült
nem régen
a fekete szárnyú
madár.
Ki mindenkire ott vár
az emberi út végén.
Mind
kisebb résen ér
szememhez a világ.
Sötétedik,
ám itt belül
már új fény
születését érzem,
akarod-e tudni a
jövendőt?
Eszelős!
A jövőt csak a múló idő
fejtheti meg.
Az
ólomszürke ködben
számtalan falevél
hull lassan
lefelé.
Messziről hallom
a tovaszáguldó lovak
halkuló
dobogását,
mintha szüntelen,
időtlen idők óta kopogna.
Tedd
a kezed a homlokomra,
Csak a madár türelmetlen már,
kitárt
nagy szárnyával
kering a magasban.
Félek megtudni a jövőt,
nem
indulok az útra még,
már megpihentem,
erőt adott a porban
fekvés.
HANGULATI VERS
Hosszú szőke hajam
vállamig leért,
idő
viharában
kihullott már rég.
csábos szemem kékje
megfakult
elébb,
nem tükrözik benne
a tenger és az ég.
a torony
óráját
csak füleim hallják
izmos ifjú testem
száz kilóra
vált,
cirkusz kerítése
fogamra mutált.
ha eljön a
múzsa
homlokomra száll
megcsókol a mázsa,
mondván
talán.
frissen húzott
napsütötte
ropogós párnával
vár az
ágy,
csak az álom nem jön
hiába a fáradtságom.
elhessegeti
némi
kínzó gondolatvilágom,
mely homokóra testemet
derékban
elköti,
kuglibábként dőlve
zörögve fellöki,
akár a
kugligolyó...
elmúlik minden
ahogy a délibáb,
forró lebegés
után,
vagy a szivárvány,
ha az idő
futó záporra vált.
hol
gémeskút rúdja
figyelmezteti a betyárt,
honnét várja a
zsandárt.
kocsmáros lányának dolga volna ez,
ha vész van a
gém
ég felé meredez.
kútágashoz húzza
rákötött kolonca,
ne
lepje meg soha
vármegye bolondja.
s hogy ne gondolja bárki,
jó
munkát és,
szép öreg asszonyt
ritkán lehet látni.
bent a
kármentőnek
ablakát becsukod,
ma már pálinkádat
jobb lesz
ha eldugod.
drága helyett az
olcsóbbat adod.
egy
tetszhalott,
s egy félig holt
arcát locsolod
a hideg
vízzel
egy felmosó vödörből,
hisz tüzet oltani
jó a koszos
vödör.
s talán már minden egyre megy,
hiszen röpke évszázadok
óta
Földünket egy gyilkos
sáros hógolyónyi üstökös
végleg
megcélozta.
nemsokára örökre kihalunk,
akár a dinosaurusok,
ha
felrobbanunk.
nem biztos hogy minket visz el
egy másik
vándorló bolygóra,
Noé űrhajója,
amelyik már egy
csillagközi
űrutazásra vár
a féreglyukaknál.
biztosan nem énreám.
2017. július 26.
HANGULATI ELEMEK
Mondják a pénz nem boldogít,
a
dolognak valóságtartalma van,
de mégis hamis a tézis,
mert az
sem boldogít, ha nincs.
én már csak tudom.
a dolgok jelenlegi
állása olyan,
mint a tárogató hangja,
messziről szép.
s
jobb, ha elindulunk
ilyenkor sietni,
hasznos munkát
végezni.
majd ha megérik gyümölcse,
ügyelnünk kell nehogy
egy
féreg előbb megegye.
hiszen a szemesnek
jár a világ,
vaknak
az alamizsna.
a lábamon alig, alig, alig,...
mégis elhányok a
falig,
ha erjed bennem a lé,
s a borsónak van a
legnagyobb
alkoholtartalma,
mármint a falra hányt
borsónak.
eta tapéta..
majd legördül róla.
minden mindegy
alapon,
akár a szélső háznak,
mely állja a vihart,
s a szél
átjárja.
megemelem nekik a kalapom.
nem tudom számít-e ez
még?
hogy van-e még értelme?
van-e még saját hazám?
hisz
globális a világ.
nincsen karácsonyfa,
csak közösségi fa
van,
egy idő óta,
sok az idióta.
Jézus kezét a vasszeg
átlyukasztja,
kínzó alkalmatosságon végzi,
ami épp egy
keresztfa.
ma már sokszor megtagadva.
ki vagy mi az,
mi a
másikat szenté avatja?
legfontosabb az ember arca.
bánat,
öröm, küzdelem és érzelem
tükröződik rajta.
mégis legtisztább
a szemek kontaktusa.
érzelmi kontrasztja.
ha belenézel
látod,
ha hátat fordítasz érzed,
a szúrós
tekintetét,
messziről megérzed ha néz.
csak egy halottnak
fordíthatsz hátat.
ki egyenes veled
belenéz szemedbe,
lelát
a szemfenékre,
vagy még mélyebbre.
egészen a vesékbe.
ki
bűnös, vagy hamis,
az lehetsz magad is,
kerüli a
tekinteted.
de ez már egy másik traktus,
a mindent
eláruló
szemkontaktus.
mindezeket megsejted,
mint őz az
esőt,
akár ha gróf az illető,
főleg a szagról,
pláne
vakon.
csip csip csóka,
vak varjúcska.
s a holló a
hollónak
nem vájja ki a szemét?
dehogyis nem...
lehunyta
két szemét a két szemét.
mit gondolsz, a táborokban
legelsőként
miért a ruhát vették el az emberektől?
majd csak később az
életét.
ez tiszta pszichológia,
hisz a szemérmes ember
van
legjobban kiszolgáltatva.
régen természetes volt ez
a
dzsungelekben.
mindenki meztelenül született,
csak később
elvetemedett..
2017. 07 28.
VÁLASZVERS
Szemkontaktus
Aranyfény égett szemedben,
kék volt
annak színe árja,
sok bolondság járt eszedben,
mi maradt meg
ebből mára?
Te láthattad, hogyha néztek,
messze
álmodó szemekkel,
befogva a mindenséget,
álomfestő szép
ecsettel...
Én nem látom, csak megérzem,
hogyha
hímek lopva néznek,
övéké lesz így az érdem,
hogyha mégis
megigéznek.
TÓTH ENIKŐ
ŐSZ HAJÚ ANYÁM
Ősz hajú Anyám
Este vacsorával
vár.
Félrehúzza
A sparhelten
Az ételt.
Kimegy
Utca
elejére,
S vár, ha
Bementem
Munka után
A kocsmába
Egy
sörre:
Hogy jövök-e már
Végre valahára.
Nézi örömmel,
Hogy
eszem.
Egyszerű étel,
De fejedelmi
Ahogyan
mindig
Mesélte,
S restelkedve
Vette kezébe
A
fizetésem.
Tűzhely mellett ült
A fonott széken
Néha dobott
a tűzre
Egy-egy csutát.
Hogy ki ne hűljön
A konyha
melege.
Így anyák napján
Felidézem
A régi vacsorát.
S
eltűnődöm:
Több mint tíz éve már
Hogy megcsikordult
Koporsója
alatt
A kripta
Kavicsa.
Haptákban fekszik a
Selyemmel
bevont
Deszkaládában.
Ahogyan állt
Ukrajna
lágereinek
Olajfoltos,
Szénporos,
Gyűlölt talaján.
S
fején kosárral
Hordta ki
A bányából
A mélység feketén
csillogó
Aranyát.
Hány ember áll?
Ukrán, magyar,
német
Keveréknyelvén
Az őr így kiált.
Az orosz tiszt
is
Törte az ukránt.
Keréknyomból
Itták a vizet,
Mely egy
hét múlva
Hozott tífuszt,
És halált.
De ő
Évek
múltával
Hazajött, hogy
Megszülhessen engemet,
A
fiát.
1954. május 7-én
Legyőzve a Halált.
Megjegyzés: Megtörtént események.
2012.
Élettörténetek Anyák Napjára hangolva
Árpádházi királyok: ... Aba Sámuel
Meghalt István király,
S a talián
fattyú,
Péter bitorolja a trónt.
S az elégedetlen
nép
Hatalomra kívánja
Sámuelt, a Kabar vezért.
István
sógora vonakodik,
Hiszen gyenge még,
Mégis királynak akarja a
nép.
Gyere Thúz, besenyők vezére,
Gyere hát
közelébb.
Köszöntelek én,
A hold, és a csillagos
ég.
Köszöntlek úgy,
Mint régen, csendben,
Tudom:
Így
szeretik a besenyők.
Jöttödkor aludni küldtem
A
testőrzőt.
Szörnyű tűzkígyó
Fenekedik az égen.
Hamarosan
háborúság lészen.
Megosztom véled
A bort, és a
mézet.
Asztalomon: nézd
Megannyi étek.
Törj a lepényből,
S
szakíts a sültből.
Ott gőzölög a főtt tyúk is,
Az asztal
közepén,
Csak népeidet a jó ügyért
Megnyerhetném...
Lesz
sok zsákmány,
Arany, s ékszer,
Lábasjószág, s marha is,
Az
ökörsütéshez,
S hadi néped sem lesz martalék.
Ha segítesz
Pétert
Elűzni a trónról,
S az országból.
Megkapod, mi
a
Dicsőségből kijár.
Ezt ígéri néked
Jó Aba Sámuel,
Ha
én leszek a király.
Csak az udvari bolondot sajnálom.
Pedig
néha engemet
Sem kímélt.
Köntösömben néhány
Halálos
ítéletet kimért,
S vicceiért sok latort
Vassal jutalmazott a
bakó.
Most már az ő arca is fakó.
Jókedvében
felmutatta
Csörgős sipkáját:
Talán ez volt a te
Koronád
királyom?
S borgőztől, s dühtől
Emeltetve
Halálra
sújtotta
Egy zsámoly.
2006-05-23
HANGULATI ELEMEK
Nem a siker, hanem a
kudarcok sora
visz előre,
mivel nem hiszed el,
hogy senki nem figyel,
senki
nem felel,
hogy ez a sorsod,
csak azért is legyél jobb.
a
döcögős kövesút
tart éberen a szekéren,
nehogy
elálmosodj
babérokon elpilledve,
bedobhatod a főzelékbe.
a
cél ott ragyog előtted,
mint fejre állt délibáb,
ha
forróságban lebeg a lég,
magad láthatod meg legelébb,
szétpattan
akár a buborék.
számodra elérhetetlen,
mondják hogy a szem
a
lélek tükre,
mégis sokan járnak
szemüket lesütve.
gúnyosan
somolyog
a kudarc arca,
kacagva nevet,
s a lelke rajta.
a
kérdés az hogy
ki az aki mit akar?
odabújva kitakar,
aztán
betakar,
de hogy mit akart?
no azt nem mondta.
meredhetsz
magad a plafonra,
évődőn acsarkodva.
talán bevisznek a
rácsosba,
visszarúgó gumiszoba,
egy kutya, két kutya, három
kutya,
fehér kutya, tarka kutya, fekete kutya,
kutya, kutya,
kutya,
sok kutya.
minden nap megszámolva.
néha stimmel,
s
nem viccel.
aki betart minden szabályt,
nem kerül rá a
muszájkabát.
fázom angyalom,
hozd ki a pruszlikom.
2017. augusztus 01.
DUO VERS
NAGY VENDEL, MÁTYÁS RITA
Ecc pecc elmehetsz,
holnap után
visszajöhetsz?
Talpad alatt útilapu,
a hátadon üres
batyu.
Hiába a vasakarat,
vissza is csak üres marad.
Üres
batyu, üres kulacs,
nem vagyok én olyan uracs.
Korgó gyomor,
szomjas torok,
nem rólatok álmodozok.
De ha egyszer
visszatérek,
uracs leszek megígérem!
Útilapum már elhagyott,
diplomám is
rég megkopott,
poharakat csillogtatok,
egy kocsmában
mosogatok.
megbecsülnek nagyon jó,
mert ez már az Unió?
2017
22. NYUGALOM, A HOSSZÚ ÉLET RITKA
HANGULATI ELEMEK AZ ELMÚLÁSRÓL
Néha olyat teszek,
hogy hamar rab
leszek,
magam is.
mindenkinek van egy
téglája a börtön
falában.
bár ez néha hamis.
nyugalom,
a hosszú élet
ritka...
ez a rövid élet titka,
vallom magam is.
mindenkire
sor kerülhet
előbb, vagy tán utóbb,
hisz ez a jussa.
nálamnál
különbeket is
feltuszakoltak már
a lámpavasra.
a Guillotine
később
gyilkosok nyakát is
könnyedén elnyiszatolta..
gondolj
a párizsi forradalomra.
vica verza.
márványkőbe vésték
egyik
felmenőm nevét,
hogy megörökítsék
a hálás
utókornak,
okulásképp.
nem olyan sokan voltak akkoriban
ott,
mint manapság, szóban.
most kidobnák ha tudnák
hová
temették szegényt.
a szobrot ledöntötték rég.
egyik államban
hős volt,
másikban szemét.
pedig csak szabás-varrásból élt,
az
Isten adta,
mondhatni cselédként,
ki varráson vakult,
éjfélkor
is még,
petróleum bűzös fényénél,
megunta a fércelést.
szavát
felemelte a szegényekért,
mint egy úri szabó...
néha
próbából,
hogy hogy áll neki a kravátli,
felakasztotta magát
a
pinceajtóra,
viccesen nyelvét kidugva.
aztán végszóra,
lovas
kocsi után kötve
rudazó kötélen vezetve,
végigfuttatták a
falun,
hosszában a főúton.
oda, vissza.
majd a főtérre
citálták,
hogy mindenki lássa,
így jár ki másképp
látja.
valahogy így végezte,
a végén hason csúszva,
fejét
beverve a makadám kövekbe,
temető árkába belelökve,
egy pap
sem vállalta hogy eltemesse
bűnösöknek nincsen helye
megszentelt
földben.
szegénynek születtél,
árokba kapartak el.
néném
még látta hova,
magával vitte ő is
tudását a sírba.
lett
volna ki kifizesse,
nem hozomra, direktbe.
meggondolva
magát,
aztán mégsem tette.
bírája az ő kabátját viselte.
ki
szobrokat dönt le,
és könyvet éget el,
más gaztettre is képes
lehetne,
ha ez az érdeke.
hiszi, ő a végítélet.
senki nem
szólt azokra,
ki így meggázolta.
meg kell becsülni a
szellemi
terméket.
hagyni a másikat
meghalni becsületben.
manapság
egy újabb síron
olvassátok három sorom,
bevésve a
márványkőbe,
amely a halottnak szól,
éltét dicséri,
talán
másképp méri,
gondolatit követi,
élők szívét tépi,
könyököl
egy balkonon,
némely barna alkonyon.
messzi földről
visszatértek,
itthon takarja őket sírhalom.
tolnai hajósokra
emlékezve
mondják el verseimet
a hűs Duna-parton,
emlékezni
gyűlt asszonyok,
a hajó és bárkasiratón.
Beda Laci
megfestette,
képeivel emlékezve,
a régi szép időkre.
lassan
mindenki föld alatt lesz,
kik sosincsenek elfeledve,
hiszen
rövidke a lét,
szülő és testvér,
barát és bajtárs,
megvan
az én helyem is
társak közt elrejtve,
lomtárszemétként
sarokba
söpörve.
idegen arcok néznek rám
vidáman
felnevetve,
ismeretlen új utakon szembejőve.
az élet oly
rövidke,
sötét évezredek
jönnek majd mögötte.
feltámadunk,
írják
bőszen keresztünkre.
hisszük is meg nem is,
meggyengült
a hitünk,
belénk nevelték a kételkedést,
meg a
kétségbeesést.
s álljon itt most,
okulásként talán,
mi
köveken áll,
testem e földbe,
lelkem a mennybe,
szívem
szívetekbe szállt.
s megkérdezném,
követve a hármas
szabályt,
ahol a vörös kereszthez
mérték ki a megye
határt,
igazam van?
ugye igazam van?
hát persze hogy igazam
van!
nyugtázom magam magam,
magamban.
2017. augusztus 07.
VÁLASZVERS A VERSRE...
HAJDAN VALÉRIA
Nagy futam volt ez is,
mert nem
futamodsz meg vendi,
ám ember az is a talpfán,
ki ezen végig
bír menni
s közben elfelejt enni,
levegőt venni,
na, meg
könyvet,
olvasásnak vet véget,
hív egy-két vendéget,
kint
és bent éget,
ritkán meg csak béget,
nem mondákat meséket
sem
mond ákat se béket,
nem sejt az Égen kéket,
nincs vége
mondatnak
minket lemondatnak,
piszkosul mosdatnak,
mi akkor
is csak mondjuk,
összeadandót kivonjuk,
következtetést meg
le,
és nem vagyok nyegle,
lepkét sem nyelek le.
Szeretettel: Hajdan Vali
szervező-
költő- és előadóművész
Harminc fok fölött..
Jódli a pünkösdi
sörfesztiválon
Refrén
Nyáron nem esik hó
A sört
inni oly jó
Nélküle nehéz élni
Nem kell tőle félni.
O-ó O-ó O-ó
Két korsóval meg sem
árt
De hogyha repetálsz
Akkor érzed jól magad
Hagyd otthon
a gondodat.
O-ó O-ó O-ó
1.
A korsón lecsordul a hab
Átsüt rajta a
Nap
Aranysárgán tündököl
Söröskancsót ragad
Szomjasan
minden ököl.
2.
Igyunk még egy korsóval
Fűszerezzük
meg gyorsan
Sok dallal, és jó szóval
Kár is lenne tán
megitatni
Egy söröslóval.
2015 pünkösdjén
Talán István király
Vetette el
végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a
Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa
közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény
kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a
búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a
kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az
talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal
feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles
késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó
arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.
Megjegyzés: Augusztus 20. a kenyér
ünnepe...
2017. augusztus 20.
A vers hangos linkje, elmondja Ilosvay
Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=8SSihiIEQ6U
https://www.youtube.com/watch?v=NzNbmqQ8IV4
MA VAN A NÉVNAPOD
VIRÁGOT AZ
ISTVÁNOKNAK, MEG EGY SZEKSZÁRDI KADARKÁT...
Minden évben ügyelek,
figyelem a
naptárt,
nehogy elmulasszam
neved ünnepnapját.
Felhúzom a
vekkert
Minden reggel hatra,
Mondja a rádió,
Ma van neved
napja.
Szíveket melengető
Ez a tény,
De e köszöntő még
jobban
Bearanyozza e napot.
Eszembe jutottál,
Ragyog bennem
arcod,
Szívemből köszöntlek,
Köszöntlek mert ma van
A
névnapod.
S megkoszorúzom gondolatimmal
Dicsően szép homlokod.
Legyen szép napod
SOK BOLDOGSÁGOT.
Szeretettel Vendi.
2017. augusztus 20.
VIRÁGOT AZ ÜNNEPELTNEK
MIKOR A LELKEK GYORSAN UTAZNAK...
Születésnapodon kívánok Neked
minden
jót és szépet,
ne is vegyed észre,
hogy szaladnak az
évek.
nyílik még tenéked
vadvirág a réten,
hol pajkos
pillangók
lebegnek a szélben,
ragyog még éretted
Göncöl
szekér az égen,
melyen a lelkek messze utaznak.
aranytálcán
kínálja a fényt
hajnalban feléd a Nap,
világítja
utadat.
éjszaka a Hold
gyémántkővel szegélyezve
vezeti
sorsodat,
oda hol élted ragyog,
bársonyos égbolt gyújt
hozzá
milliónyi csillagot.
vezessen utadon oda,
ahová a
nemes lelkek
gyorsan utaznak.
2017
ŐSZÜLŐ SZERENÁD
Egy szép keringő
Messze
száll
Óvatlanul betalál
A sarki ház
Ablakán.
Minden
este
Nyitva áll,
Engem mindig
Oda
vár.
Szívszédítő
Dallamán.
Ahol két megfáradt
lélek
Egymásra talál.
Tombol a nyár.
Keringve, szállva,
A
dal dallamára
Szerelemre várva,
Az álom elrepül.
S ott vagy
az ágyban
Újra egyedül.
2017. augusztus 24.
HANGULATI VERS
Némelyetekkel sokat vitázom,
s
önzéssel vetekszem,
hiszen ha nem értitek
mondandóm hogy áll
meg
e nemes vitákban,
hiába, nem mindenkit
én magam
csináltam.
gondolataitok összegabalyodnak,
akár a tálban a
zsírtalan tészta,
begubancolódtok,
nehéz kibogozni
néha.
némelyik asszony mind egyforma.
akár tudós, vagy
boszorka,
ki mindenek tudója.
elszáguld a ménes
a Ménesi
útra.
állunk kettecskén a metró állomáson,
utoljára talán,
ez
a látomásom.
ki tudja, ez az eleje,
vagy tán az utolja?
benne
van a világ fájdalma
és minden bűntudata.
érezzük hogy
nyomja
maga előtt a levegőt
a szerelvény motorkocsija,
akkor
ez most a huzat,
vagy pedig a vonat?
biztosan a légvonat,
mely
elviszi a páromat.
karomba karolva mondod,
jajj de nagyon erős
vagy.
fejedet bekötve
lobog rajtad a kendő,
hajad nem
zilálja szét a szél.
eltűnődve érzem
az ember milyen
esendő.
nézzük, álmainkat hogy viszi
messzire a
kocsi.
átvállaltad
Anyámtól a sírást.
suta kezemtől,
vaksi
szememtől,
az írást.
szomorú lelkemtől,
lassuló
szívemtől,
a bízást.
testemet, lelkemet,
eltékozolt
szellememet
féltve,
az Isten áldjon meg
érte.
s ha majd
végleg elmegyek,
ebből a földi világból,
hová árnyékom követ
csupán,
csak egyszer sirassatok meg.
aztán minden menjen
tovább a régiben,
nem hiányzom sehol sem,
adjon az Isten
nektek
ezerszer annyit
mit megérdemeltek,
nekem meg
kétezerszer.
mondjátok ki végre,
lehetett volna jó költő is
belőle.
addig is az élet
folyton folyvást folyik,
tovább,
lassacskán, előre.
csak a Sió dagad
néha visszafele,
ha
nyomja a Duna.
2017. augusztus 28.
A SZEKSZÁRDI SZÜRET IDEJÉN
HÁTSÓ
CÍMKÉRE
Ideje van most a nemes italnak,
hamarvást
mutatja magát,
vállára teríti bíborpalástját,
fejedelmek,
pápák maguknak hozatják,
asztalukhoz invitálják,
a szekszárdi
Kadarkát.
emeli fényét a mulatságnak,
s rangját ivójának,
a
díszes társaságnak.
koronája ül a bornak,
kristálypohárra
rásimul,
felrémlik gyémántkorong csiszolta,
míves
alakja.
gyöngykoszorú övezi
s hűsítő harmat.
csillámlik
benne
a gyertya fénye,
rávetül sugára
a becses
üvegre.
címkén büszkélkedik
a nemes nedű neve,
elárulja
nevét,
annak, ki művelte.
ez kerülhet hátsó
címkére...
mindenképpen bor lesz
a mustból,
ha az erőt
beleszorítja
a dongára feszülő
hordóabrincsa.
koppan az
akona.
a szekszárdi dombvidék
sugárzó melegét,
bíboros
színét,
bársonyos ízét,
a napfény tüzét
töltöttük
bele,
ebbe az üvegbe.
a pince mélye
szomjazó vendégre
vár,
cefreszagot áraszt
a löszfalba vájt pinceszáj.
mámoros
muslincák
bódult dala száll.
egymásnak töltünk
mi jó
barátok,
vidámabbnak látjuk
e cudar világot.
Jóska
bátyám
nem sajnálja a borát,
megkínálja
jó borivó
barátját,
az Isten tartsa meg
ezt a jó szokását.
2017. augusztus 30.
A zene elhalkul,
A király dühödten
csap asztalára.
Vége a mai lakomának!
Nincs több borom mára
E
léhűtő bandának.
Schwarzkopf borgőzös fejjel kiáltja:
Én
nem félek e
Kegyvesztett magyari királytól!
A bolond
felmutatja csörgő sipkáját:
Ez volt a te
Koronád királyom?
A király arca eltorzul,
lendül a
kéz
És repül a zsámoly.
Valami zuhanásféle
Hallatszik az
udvarról
S a bolond feje
Lehull a nyakáról.
2011-08-21
Megjegyzés: Szent István királyt trónörökös hiány és Velencés Péter követi a trónon, akit Aba Sámuel elűz az országból. Péter megöleti Aba Sámuelt és visszatér a trónra.
DUÓ VERS
CSONKA FERENC ÉS NAGY VENDEL
álmaimban visszatérnek mind amik már
megtörténtek.
egy élmény, egy mozzanat, egy kurta öröké tartó
változás.
filmszerűen megjelennek gyermekkori mozgó képek.
de
csontomban, szívemben s lelkemben újra perzsel minden pillanat
itt
vannak a tavaszok és nyarak, összegyűjtött szavak.
Benne szerelem
s derű mi tán nem is oly messze szerű.
nyári alkonyokon évődve
üzen a Balaton.
Ami megkopott, újra visszatér, s ím tovatűnt a
fázós tél.
ifjú korunk elmúlt, miért kísért újra a múlt?
Most
búsan, s konokon, monoton éled minden erény s remény!
bár az idő
gyorsan elszalad, az érzés bája örökre megmarad.
Ki még rég múlt
szerelmet ma még újra visszatérni remél.
vagy tán jobb volna
hagyni szunnyadni a tudat alatt?
Térjen hát vissza százszor
elcsókolt minden, örök tiszta derű!
hiszen a lét nélküled oly
keserű...
Már téli éjen búsan, s konokon, hallgat a Balaton!
s
a hideg fényű Hold ezüstös sugara ringatódzik a hűs habokon.
Ringat
és fűt, ábránd és remény minden egy új alkonyon!
s fölénk borul a
cinkos éj, a barna balkonon.
Álmaimban ma is, visszatér ami már
megtörtént.
évtizedek búvó titka nyugszik vállamon.
Halvány,
derengő, kedves élénk élmény él bennem újra jól tudom.
Izzó láz
melege piroslik arcomon.
Barázdált homlokom, mint jégbezárt
otthonom,
múltam, szerelmem, és kedvesem elfeledni nincs
jogom.
de bűnbánat ostora kerget mindenkor hozzád,
átvergődik
botor szívem a roncsokon,
s szívemben a szeretet mint kalapács
formál jelent s jövőt.
2017. március 25.
Már túl sötét
Volt az éj.
Aludni
tért a fény.
Felhők mögé
Bújt el a Hold.
Csak én
láttam,
Szemeden a fátyolt,
Arcod könnyben úszott.
Körülötted
mindenki
A szerelem
Hiábavalóságáról
Szónokolt,
Te
pedig
Ahhoz mentél,
Aki már akkor
Saját házában
Lakott.
2012. 11. 02.
Csillagok, csillagok
Bebetonozzák
magukat
Kemény, szürke cementbe
Négyágú, ötágú, hatágú
Hamis
csillagok
Nem olyanok,
Mint amilyen
Fent az égen
ragyog.
Alig száz éve tán,
Hogy virít
A vörös csillag
Oly
sok homlokon,
De ezredévek óta
Népek serkennek
A Dávid
csillagra.
Mostanság újra
Felüti fejét
Sok régi
borzalom,
Elhangoznak őrülten
Merész mondatok.
Nem akarok
látni
A Magyar Hazában
Sem sárga,
Sem vörös
Sem
másmilyen
Csillagot,
Semmiféle alakzatot.
Van nekünk ősi
jelképünk,
Mely örökkön ragyog.
2012. 11. 30.
Kissé fáradtnak tűnt az arca,
Az
alvóké olyan halovány,
Ha nem tüzeli a láz.
Mellette a vizes
pohár,
Nem ivott belőle,
Félig üresen áll.
A búza, ha megérik,
Élhetné
világát,
De kipereg a szem már,
Fogják a kaszát,
S
levágják.
Vajon észrevetted-e
Hogy könnycsepp
alakú
A búza lepergő szeme?
Siratja önmagát.
Elszórja
magvát.
Nyugodt, és halovány
Volt az
arca,
Piros orra megfakult,
Csupán csak ott feküdt,
Akár
egy holt.
Szalmakalapja alatt
Megsárgult a
kóc,
Nem történt semmi,
Csak örökre
Elment egy bohóc.
Megjegyzés: 2013. 06. 13.
csak úgy
magamnak...
Reccsen a száraz ág,
Megtöri a
csendet
Erdő sűrűjében
Zavarják a rendet.
Puska csöve
kattan.
Bozótba menekíti
Malacát a vadkan.
Bokorban
csendesen
Reszket az őzgida,
Az anyja rejtette oda,
Hogy
túlélje az ivadék.
Míg őt halk vágtával
Elnyeli a
nyiladék.
Szarvasbika lépdel
Királyi kéjjel
Hátravetett
fővel
Suhan át a réten.
Idegen illatát
Érzi a
légben.
Varjak károgása
Jelzi a veszélyt
Futás,
menekülés
Ad némi esélyt.
Az emberben
Nincs semmi
alázat,
Mert az urak még
Mindig vadásznak.
Megjegyzés: 2012. október 5.
A
gemenci erdőben láttam...
Ha az ember már
Hosszú napok óta
Az
ablak előtt áll,
Unott-idegesen
Jobb időkre vár.
Lesi az ég
alján
Feljön-e a szivárvány.
De csak esik az
eső.
Özönvízszerűen, ömlik mindenünnen,
Mintha örökre el
akarná
Önteni a vad zápor
E cudar világot.
Közben dörög az
ég,
Villámlott jóelébb.
Egészen magasról
A Földig
cikázott.
Zeusz haragvón
Viharos villámokat rázott.
Akár ha
össze akarná
Zúzni a világot.
Mindenünnen szürke
Árnyak
bújnak felfelé,
A színeket kíváncsian
Csak a fény
csalogathatja színe elé.
A nagy Univerzum is sötét,
Csak a mi
földünk kék.
Talaj mentén hideg a szél,
De a magasban sistereg
a levegő.
Kopaszodó ágú fákon
Didereg az őszi levél,
Teste
reszketőn remegő.
Fázós öregasszonyként.
A ráboruló
köd,
Betakarón óvó kendő,
S csak vigasztalhatatlanul
Esik
az eső.
2013. 07.
Éhes volt a farkas,
Szomjas volt a
bárány.
Megette őt
A patak partján.
Báránybőrbe bújt
A
farkas,
Farkasbőrbe bújt
A bárány.
2012. október 26.
Mint fagyott üstökös,
Melegségre
vágyva,
Hosszú hideg útjáról
Néha visszatér,
S egy
szikrától kigyúl,
Hogy fényét szórja szét.
Egy este
jöttél
Hogy felragyogj.
S másnap visszahullj
A kihunyni
készülő
Örök csillagok közé,
Hol eláraszt mindent,
A viola
színű fény.
S feltornyosul
A negyvenévnyi remény.
Így kerek
ez a világ,
Éljen, s illatozzon
Minden csodálatos virág.
Mely
fekete,
Mint a világ.
2012. szeptember 30.
Milyen szép nagy,
Kerek ez a
világ.
Tarka udvarokon,
Néma sírkertekben,
Nyílik a sok
virág.
Reggel kitárul a horizont,
Lassan körbeér a
pont.
Estére mindig bezárul a kör.
A Nap és a Hold is
Sötéten
tündököl.
Nem látom hol van,
De tudom, hogy ott van.
Ahol
lenni szokott.
S keringnek körülöttük
Ragyogó
csillagok,
Melyek bepöttyözik
Az Univerzumot.
Sok-sok
dolog,
Mégiscsak megváltozott.
Annyi ember volt,
Aki
elbúcsúzott
Még több az,
Aki csak elhagyott.
Többekről
tudom,
Hogy hol lelem meg,
Az a biztos.
Sokakat
Rúzsamájban,
Egy kriptában.
Másokról azt gondolom,
Régen
elfeledtek,
Szívükből kitöröltek,
Élve eltemettek.
A
számvetést én is
Lassan abbahagyom,
Mióta tudom
A Nap
énreám már
Halványabban ragyog.
A dolgokat csinálhatja bárki,
De
megszületni,
Élni és
Meghalni helyettem
Nem tud akárki.
2012. szeptember 7.
Fényévekben számolhatjuk
A csillagok
közötti
Irdatlan távolságot,
Bárhogy is kutatjuk
A messzi
világot,
Be kell látnunk,
Számunkra legfontosabb csillag
A
Nap.
A nappali csillag.
A sok milliónyi Nap
Ragyogását
csak
Éjszaka látjuk,
A fény sebessége:
Háromszázezer
kilométer
Másodpercenként.
Egy év alatt az hány
kilométer?
Akkor nekem jó a szemem,
Mert messzire
ellátok,
Egészen a csillagokig.
Ahonnan a fény
utazik
Évszázadokig.
De ha kialszik a Nap,
Nyolc percig még
látom,
Mert nyolc perc,
Míg a Földre ér a fény.
Utána
végleg, örökre
Reánk borul az éj.
2012-10-25
DUÓVERS
ÍRTA NAGY VENDEL ÉS MIKS MÁRIA
ÉLJEN MÁJUS 1.
Éljen
és
Illatozzon
Minden
Virág.
Fekete
Minden
Zászló
Mint
a
Világ.
Melyben
Fekete
Minden
Virág.
Eltűnt a
színes ifjúság.
Banális Majális,
Már nem fenomenális.
Éljen
május másodika is.
A majális, minthogy banális,
lehetne
ugyebár fatális
tévedése a múlt időnek.
De mi is vonultunk
akkor rég,
- ugye te is emlékszel még? -
tarkavirágú
tavaszokon.
Hova lett ifjúságunk kora?
Tényleg elfagyott az
orgona?
Ennyire fekete a világ?
Ez a banális majális
lehetne akár
kanális,
langyos vizében kimoshatnánk
árnyékba konyuló
zászlónkat.
Mért mormolnánk gyászos zárszónkat?
Unokáink már
itt tipegnek,
szemük sarkából ránk figyelnek
végtelenített
májusukon.
2016. májusán
Megnősült a legény,
Jármot a
nyakába,
Önként vállalt terhét
Vette fel magára.
Gúnyos tekintetű
Férfinépek,
tudjuk,
Könnyebb lett az iga,
Egyel többen húzzuk.
2012. aug. 20.
Esik a hó,
szalad a ló.
havas fák
ölén,
siklik a szánkó.
roskatag felhőkből
párnáját
rázza
Holle anyó.
mindent beborít,
pihés hótakaró.
szunnyad
alatta
egy téli manó.
hólepte fák alatt
oson az
álom,
didergő árnyékom
lábait himbálva
ül egy faágon.
2016. november 16.
Meghalt a város esperese,
Igen jámbor
ember volt,
Míg meg nem holt.
Mindenki szerette.
Tudósok
között is
Az eleje lehetne.
A diákokat is hittanra,
Szép
szóra nevelte.
Mindig a könyveket bújta,
Évtizedek
óta.
Tanult, önmagát képezte.
A tudomány volt mindene.
Ettől
jobban csak a misebort,
És a szép menyecskét szerette.
A falu
apraja, nagyja temette.
Siratták a hívek,
És hat apró
gyermeke.
Fejfájára a kántor
Vásott, rossz kölyke
Rajzszöggel
kitűzte:
"Tanulmányait befejezte!"
2006-07-20
45. KÉT NŐ, EGY FÉRFI, ÉS A MACSKA
Két nő üldögél magában,
A sötét
szobában.
Anya és a lánya.
Férfi régen nem járt
Már ebben a
házban.
Savanyú a szőlő
Mindkettő számára.
Az ablak
párkányán
Üldögél egy macska.
Szomorú,
Kimenne,
S ez
meglátszik rajta.
Ám a két gazdi
Gonoszul nem hagyja.
Két
savanyú uborka
A ház gazdája,
Az egyik öreglány,
A másik
meg a párja.
Férfi ritkán
Jő ebbe a házba,
Férjét
elüldözte
Végre valahára.
Félnek is e nemtől,
Az anya, mert
ismeri,
A lánya, mert nem volt
Még dolga férfival az
ágyban.
Mindegyikük tart tőle
A maga módján.
Az egyik már
rég,
A másik még nincs
Túl a próbán.
Macskájukat sem
engedik
Ki galádul,
Nehogy meglepje
A kandúr.
Sóvárogva
néz ki
Szegény pára,
A csöppnyi ablakon
Az utcára,
Mikor
jő a tavasz,
S hívja a vér szava.
Csak egyszer
szabadulna,
Sosem jönne haza.
S itt a bódító tavasz.
Szerelem
illata
Árad a légben.
S az anya intelme,
És rovó szava
ellenére,
A leány szerelembe esett
Az ablakon kinézve,
Egy
csinos legénybe.
Az ifjú is megtalálta
A lány bús
tekintetét,
S hamarosan megkérte a kezét.
Tisztességes
esküvő...
Utána a nászút...
- Te tudtad, hogy ez ilyen
jó?
Kérdezte az új ara
Az urától.
Első dolga
volt
Sürgönyben értesítette
Az anyját.
Kérte:
Engedje
ki
Az utcára
A macskát.
Megjegyzés: Meg is történhetett volna.
2007-02-05
A sarki házban
A város főterén,
- A
templom mellett -
Lakott a Helén.
Ki otthon űzte
A tisztes
ipart,
A saját kerevetén.
Akinek pénze volt,
S bekopogott
az ablakon,
Örömét lelhette, és
Ottmaradhatott
Reggelig a
pamlagon.
Történt egyszer,
Hogy a hölgy,
Egyik
éjjel
Vigadozott egy legénnyel.
Valamin megsértődhetett,
-
Mert érző lelke volt -
Szíve gyászba öltözött,
S más városba
költözött.
Elbujdosott a Helén,
Ki tudja hova?
Ennek
idestova
Néhány éve.
Azóta is keresik
Éjjelente kalandot
remélve.
Merthogy kopogtatnak
Ám az ablakon,
Azóta is
sorban.
Az új házigazda
Unja a dolgot nagyon.
A sok
dörömböléstől
Nem alhatik
Értsék meg!
Itt most már más
lakik.
Más űzi az ipart
Hajnalig.
Kopácsol és
Vigyázza
az ablakot
Reggel hatig.
S ha bekopognak
Kiordít
dühödten,
Hogy két utcányira
Is elhallhatik:
A kurva
elköltözött!
Itt most suszter lakik!
2007-04-26
47. ELSZÁMOLÁS A LELKIISMERETEMMEL
Bedagadt az ajtó
Vállammal nyomom
be,
Vigyázva az üvegre.
Íme itt a ház,
Ki mindig reám
vár.
Hűtlen fiad
Néha hazatalál.
Sokszor gyötör
A
lelkiismeret.
Soha ne feledd
Az emlékeidet.
Bedagadt az
ajtó,
Vállammal nyomom be,
Vigyázva az üvegre.
Megcsap a
dohos szag,
Szellőztetni kéne.
Lassan körbenézve
- Tán
csodát remélve -
Lerogyok egy rozoga székre.
Üres a szoba
most.
Anyám bútorait
Elvitte az ószeres.
Eladva
Rajta
biztosan
Sokat keres.
Tudom megszidna
Érte most a
mama,
Féltett stafírungja volt
Ez a néhány deszka.
Dió- és
cseresznyefa.
Belül tintaceruzával felírva,
Elhurcolták
1945-ben.
Konyhában a sparhelt
Sem ontja melegét,
Alatta
összegyűlött
A szemét.
Nem tudtam olyan
Korán kelni
rég,
Hogy ne lobogott volna
Benne a tűz.
S rajta a meleg
víz
Soha ki nem fogyott
Apám mindig langyos
Vízben
mosakodhatott.
Vajh hová tűnt
A forró tej illata?
A
karamell, s a vanília,
És a foszlós kalács?
A csirkepörkölt, a
töltött káposzta?
A szép szó, és a jó tanács?
Öröm volt
mindig
Hazajönni rég.
Vidám, boldog
Volt a ház.
S gurult
a kacagás.
Most üres a lakás.
Múlnak a napok
Szállnak az
évek.
Ez az elmúlás.
Itt a csorba bögre is,
Anyám tette még
ide,
S hiányzik a falról
Jézus ezüst feszülete.
Itt maradt
a szakadt buksza,
Az ablak párkányán,
Öcsém buksztárcának
mondta...
- soha nem ott volt a helye -
Melyből anyám a
zsebpénzt dugta,
S apám egy százassal megtoldotta,
Csak a mama
meg ne tudja.
A távolból öcsém hangját hallom
Lassan
elhalkulva,
Ő tíz éve nem él már.
S apám kampósbotja
A
folyosó végében áll,
Indulóra,
Mint ami valakire vár,
Talán
énreám?
2007-02-11
(IKERTESTVÉREM EMLÉKÉRE)
Friss még a sírhalom,
Lassan múlik a
fájdalom.
Meghalt az én jobbik felem,
Őrangyalom,
lelkiismeretem,
Vigaszom, és támaszom.
Hitem, s reményem:
A
testvérem.
Te mindig a vesztes
Oldalon álltál,
Ha
fizetni kellett
Gavallér voltál.
Hárman vagytok most lent
A
sötét kriptában:
Apám, anyám, s te öcsém.
Szoríts
helyet,
Hamarosan jövök én,
S teljes lesz újra a család.
Az
élet oly galád.
Megérdemelnénk
Még néhány évet.
Hallom
most is,
Hogy hangod szól:
"Éltem ötvenkét évet,
De
jól."
S most ötvenkét szál rózsa
Fonódik rá a
koporsódra.
Felpüffedt a tested,
Eltorzult az
arcod.
Látom megküzdöttel,
Megvívtad a harcod
A
halállal.
Maradni akartál,
Hiszen oly fiatal vagy még
A
halálnak.
S lenne dolgod itt rengeteg.
Huncutul int a kezed,
S
kacsint a szemed.
Végül a halál győzedelmeskedett.
A sok terved,
vágyad
Szertefoszlott.
Javaidat két kézzel osztod.
Annak
akiket szeretsz,
Mecénása többé
Már nem lehetsz.
A vég
mindentől megfosztott,
Utolsó vágyadtól is,
Hogy lássad a
tengert!
Jóságos lelked hova lett?
Láttam, ég
és föld
Között lebegett.
Égi harsonák hívták,
Hitünk
szerint a mennyben
Talált menedéket.
Megérdemled a szépet,
És
a jót.
Mégis rád zárták
Az érckoporsót.
Két test, egy lélek
voltunk.
Testvérek!
S most elszakított
Egymástól az
élet.
Jajj!
Mit is beszélek?
A zord Halál!
Ki lesben
áll,
S mindannyiónkra vár.
Kőbe vésett neveden
Aranyosan ragyog a
Nap.
Mutatja fényét életednek.
Sírod márványkövén
Megcsillan
a Hold.
Hirdeti: itt egy holt,
Ki sokaknak
Mindene volt.
Ezernyi égi gyertya ragyog.
Bársonyos
sötét éj gyújt
Neked
Millió csillagot.
Melyek bepöttyözik a
Napot.
2017. augusztusán, halálának tizedik évfordulójára.
ÚJÉVI LÁTOGATÁS...
Felöltöztetem szívemet,
Tiszta új
ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát veszek.
Ez évben is
legelőször
A temetőbe megyek.
Együtt eltölteni
Az
ünnepeket.
A sírkertnek csendje vár
Itt nyugszik Apám, s
Anyám,
S öcsém is immár.
Tizedik éve.
Első utam
idevezet
Minden esztendőben.
Köszöntöm Őket
Fedetlen
fővel.
Számomra nem haltak meg,
Csak ide
kiköltöztek.
Karácsonykor kis fát hoztam,
Szilveszterkor
koccintottam
A zord márvány kővel.
Megköszönöm, hogy
őrzitek
Nekem e helyet,
De én még egyszer
Haza
megyek.
Süvít a metsző szél,
Fagyosak a rögök,
Itt hagyom
most még
E sírgödröt.
Az arcomon érzem
Hideg van nagyon,
A
kutya is fázik
Kint az udvaron.
Az ajtót résnyire nyitom,
Úgy
engedem be.
Duruzsol a kályha,
Jobb neki, ha bent van,
A
meleg szobában.
Csak Titeket hagylak kint,
- Kedveseim -
A
hideg kriptában.
Szorítsatok helyet,
Nemsokára Veletek leszek.
2017. 01. 01.
ÉLETKÉP
Hanyatlik a Nap
A kisbödői
Öreg
domboldalon
Vöröslik fénye
Sárga löszfalakon.
Átsejlik
még
A zöld lugason.
Utolsót pendül
A fáradt kapa
most,
Kalapált élétől
Hanyatt dől a gyom.
Öcsém, s
apám
Vörösbort isznak
A hűs teraszon.
Bíborbársony
színe
Hamvaz a poháron.
Fehér tanyafalon
Lefolyik az
alkony.
Termését koppantva
Bölcsen bólogat
Az öreg
diófa.
Kötényébe Anyám
Serényen kapkodja.
S kosárba önti
A
zörgő diót.
A tájra ráborul
A bársonyos homály,
S emléküket
takarja
A jótékony éjszaka.
2013. 05. 14
DUÓ VERS
KANCZLER ANNA - NAGY VENDEL
Tengerén könnyeknek
boldogság
szigete,
Telihold a sötét éjben,
Szivárvány a
napfényben
madarak az égen odavezetnek...
küzdelmek vihara
tépte
vitorlámat
bánat tonnás súlya
törte árbocomat.
hajóm teste
lékkel
lelkem sebekkel tele...
Békés, csöndes öblében
kiköthetek-e?
"Szindbád a kapitány,
Vágyódik
szerelme után,
Széltől duzzadt vitorlák szárnyán
Eme révbe
szállt.
Érezni kikötő illatát,
Bazárok zsongását
Megismerni
ivók hangulatát.
Lebbenteni lányok szoknyáját.
Megismerni régi
szerelmek vágyát,
Ki mindig visszavárt...
S pengetni kalózok
aranyát.
Kiket barátjuk temetésre vált,
Elvéve fizetés
gyanánt
S vágyódva nézni a tengert
Ha a nappal holdfényre
vált."
Fájnak az emlékek,
még sajog ott
belül.
Ifjú lelkem szerelemben
színes álmokat szült.
Örömöt
kerestem
hajózva föld körül,
habzsoltam élvezettel
mindent,
mi elém került.
Az idő múlása
egyre gyorsabbnak tűnt,
megtört
testem-lelkem,
ifjúi hév eltűnt...
Rózsaszín hajnalon
egy sápadt
napsugár
messzi távolból,
az idő óceánja felől
üzenetet
hoz
forró nyárról,
édenkertről, örök boldogságról.
A
helyről, ahol lelkedben a béke
gyökeret ereszt.
Örök a
barátság,
szerelem, ifjúság.
Szindbád e reggelen, még
egyszer,
utoljára útra készül.
Hajóján a lékek befedve,
a
hosszú útra felkészült,
rongyos vitorlájába új idők friss szele
feszül...
Egy pillantást vet még e földre,
búcsút intve komor
arca felderül,
érzi szíve-lelke, tudja,
ama szigeten az örök
nyár várja...
2014. 10. 16.
ARS POETICA A VAK KÖLTŐHÖZ
Ablakom kitárom
Belecsapok gitárom
húrjába,
S rácsodálkozom
E csodás világra.
Ott állok az ég
alatt
Rongyos nagykabátban
A hőgutában
Mert hüssöt tart
nyáron
Télen meleget ád...
Nem törődöm én az írott,
S
íratlan szabályt,
Nyakamba akasztom a gitárt.
Széttárt karral
az ég felé kiáltok,
Egy rövid imát,
Te Isten...
S semmit
nem látok
A vakablak előtt állva
Kinyitva a gitártok.
Menjetek
félre előlem
Ne vessetek elébem gátot,
Had induljak
utamra.
Megtapasztalni e
Cudar világot.
hagyd énekelni
a
szegény utcazenészt,
ki ékes dalaiért
némi aprót
remélt.
s lecsordul a dal
a templom fehér faláról,
harangok
néma tornyáról
fatornyos haranglábról.
aktuális
gondolatok
gördülnek elébem,
kritikusaimnak ajánlom,
mindegyik
tisztán lásson,
sohase találgasson.
Éjszaka születtem
Lanttal
a kezemben
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle
Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös
bugyrait.
S a Parnasszusra felhágva
Miközben folyton szállt a
dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
Ganajba tiprása
Ez
volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok
ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.
telik pénzel
a gitártokja,
szégyenlős benne az erő,
nem ő a
főszereplő.
ügyelj a kényes gitárodra.
S vesztek el öröknek
hitt
Nemes gondolataim,
A feledés homályába.
Évek
elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn romos
Rideg
cemende
Fekete kemence lukába
Agg testemet elrejtve
Az örök
feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében
tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S
majd, a végítélet során,
Mi marad egy vak költő után?
Néhány
könyv csupán,
S egypár örökérvényűnek
Vélt
gondolata,
gitárjának szakadt húrja,
és egy hangszerét
vesztett
kopottas gitártok.
melyből hiányoznak
a magasztos
dallamok.
2016. 02. 15.
APÁM KEZE
Gyermekkoromban
Éreztem hogy
szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle
örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy
ilyen apám lehetett.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S
a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta
felém,
Melynek mindig örültem,
Egy szép nap reggelén...
Ő
hatvan éves volt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc
lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen
ő volt a példaképem.
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
Amíg
lehet...
Amíg csak lehet...
Megjegyzés: Apák napjára
2017.
június 17.
MÁRIA NAP ELŐTTI GONDOLATOK
Emeljed fel
magasra kezedet,
csapjad
össze
most a tenyered.
énekeljed
a dalt énvelem.
messzire
zengjen,
mindenki hallja,
s velünk dalolja,
Alpok és
Kárpátok orma.
Nagyasszonyunknak felajánlott
ősi Szent
Korona,
földünket óvva takarja.
nem veheti el senki
soha.
Március, Június, Október hava.
nem lehet mihozzánk
mostoha...
Szabadka, Zombor, Újvidék,
nekünk a régi
még.
Kassa, Pozsony, Komárom, meg Eperjes,
elvesztek az
álmaink,
de miénk lesz.
mert miénk az
amelyik
összenőtt,
ami összetapadt.
Ungvár, Várad,
Gyulafehérvár,
Arad, Kolozsvár, Temesvár,
mind magyar szóra
vár.
elmehetnék hobónak,
öreg vagyok én
már
cirkuszi bohócnak.
emeld fel kezedet, fejedet,
s majdan
szavadat,
indulj meg végre,
akár a cirkuszos lova,
Kevermesnek
és Dombiratosnak,
a felajánlott ország felé,
küzdjél meg
érte,
ne legyél ledér.
s hogy én is ott legyek,
ha fúj, ha
esik,
megyek veletek.
beállok a sorba,
hogy sorra
kerüljek.
ha sokat beszél hozzád egy nő,
szimbolikusan
értve,
biztosan szeret, féltve
ha nem szól egy szót
se,
kezdhetsz aggódni érte.
megtaláltam a vajat
mások füle
mögött,
hol nagy az indulat.
nadrágomra keveri a vizet
a
turbolencia.
pedig nem esik
csak fúj... a bestia.
hallgasd
mit mond
a harangszava,
mit is énekel?
azt csengi
hogy
giling galang,
fehér galamb...
csőrében olajág,
nyakán
szorul a
nemzeti színű szalag.
házát, földjét,
szőlőjét,
házát, földjét, szőlőjét,
zúgja a nagyharang,
ringye, rongya,
ringye,
rongya,
csendíti a lélekharang.
nincsen veszve semmi,
megtudsz
nevettetni.
ki érti, elönti a harag.
jöhet a menet,
hangod
messze viszik a vizek.
asztal szék marad,
a többi jön
velem.
ki az úr a házból.
nem nevet,
kulturáltan
együttérez.
ha kapsz valami díjat,
már nem írhatsz bármit,
ha
elismernek,
gondolod magadban,
írhatsz akármit.
kritikusoknak
még nem
emeltek szobrot,
nem neveztek el teret,
s főutcát
sem
ez idáig róluk.
olvasóim kérdik tőlem,
miért szapulom
folyton őket,
mert ők sem kímélnek engemet,
a beste
lelkületűek.
írásaim hangulati elemek.
a profik
dolgoznak,
hajszolják a hasznot,
küzdenek az idővel,
az
amatőrök alkotnak.
szépen, nyugodtan,
elmélázón,
csendesen.
van idejük rá.
rend és fegyelemben,
mint ahogy
az öreg Föld
száguld énvelem
a Tejút rendszerben,
egy
fekete lyuk felé,
az örök végtelenségbe,
beletemetkezve.
2017. szeptember 08-án, Szűz Mária születése napján
A tétován
Halványuló
Fény
után,
Vágyaid nyomán
Ha elindulnál
Sohasem érnéd
utol.
Fénysebességgel
Száguld előtted a jel.
Csillagpor
vagy,
Melyből születtél, és
Én is
lettem,
Spirálalakjából
Hatalmas gömbbé
Elegyül.
S
évmilliók multán
Forró, kéje csúcsán,
Szétrepül,
Akár a
csillagok.
A felrobbanó Napok.
Léted ismét
Porszemmé
szelídül,
S küzdhetsz tovább
Újra egyedül.
A gravitáció
pórázán
Száguldunk
Egy-egy fekete lyuk
Középpontja
felé.
Millió erő parancsol,
Vasmarokkal visszahúz,
Onnan
soha többé
Nem szabadulunk.
Hívlak az
enyémbe,
Befogadnálak,
Sokkal tágasabb.
Betakarnálak,
Mert
tűzforró és
Jéghideg az Univerzum.
S mert félsz a
kudarctól,
És önmagadtól,
Szívemet fényévnyire
Lökted el
magadtól.
Testünk és lelkünk
A visszahajló téridőben
Talán
elkárhoznak,
De a tétova fények
A végtelenben
Találkoznak.
2012
A vincellér
Ha felül a
Lovára
Kivágtat
a
Kisbödői
Tanyára.
Ott látja a
Béreseket
Henyélni
A
csősz legényt
A fa alatt
Heverni.
Hej csőszlegény
Kihajtlak
a
Határból
Béreseket
Elcsapom a
Tanyáról.
Hagyd el
gazda
Nagy meleg volt
Déltájban
Meghűsöltünk
Kicsinykét
az
Árnyékban.
Ezért hát most
Ne legyél oly
Goromba,
Friss
erővel
Indulunk a
Dologra.
Áldást
mondunk
Pincehideg
Borodra.
2012
Megjegyzés: Csárdás.
57. A HOLD ARCA, ÉS A NAP HAJA
Láthatom este az
Ezüstös
Holdnak
Fényesen csillogó
Hűvös orcáját.
Látom a Napkorong
Fényben
tündöklő
Világot teremtő
Arany fonalát.
Értelmet kibontó
Otthonmaradó
Falusi
tanítónő
Aranyló haját.
Erdei gazok közt
Halkan
megbúvó
Illatát ránk ontó
Szerény ibolyát.
Az égbolt, s a
tenger
Ajándékával
Boldogan kérkedő
Kéklő szemeket.
Mosolygó orcáját
Gyöngyös
fogsorát
Pirosló csöpp száját
Mely mindig nevetett.
Szívének legmélyén
Soha nem
feledve,
Be nem vallott hévvel
Még ma is szeretve.
2012
Ezek után
Most már semmi
Nem
számít,
A lámpában
Olajkanóc világít.
A lényeg az, hogy
A
gyerekek a
Napon legyenek,
Éretlen gyümölcsöt
Ne
egyenek,
Hogy a nyulak
Ne dögöljenek.
És hogy a Maris
Cipót
süt.
Ha én nem lennék,
Meg a penész,
Ki enné meg
A
kenyeret?
Isten veletek.
2012
Földbe vertem egy nagy karót,
Beledöftem
a testébe.
Átszúrtam a Föld szívét,
Elkalapáltam a végét.
Ki
ne húzhassa senki sem,
Maradjon bűnös testében.
Nyughasson
békében.
Ne gonoszkodjon,
Ne úgy, mint a vámpírok.
2012. 11. 05.
A vasajtó
Kisablakán átnézve,
Nézőpont
kérdése:
Ki van a rácson túl.
Az őr-e,
Vagy az elítélt-e.
Ha a Nap
Nem téved
Be az ablakon,
A
madár azért
Bús Himnuszt dalol
Egy faágon,
A börtönudvaron.
Az őr fázósan
Összehúzza
Köpenyét,
A
hideg hajnalon.
Rabok könnye csordul,
A mocskos
falakon.
Börtön mélyéből
Süvölt az éjszaka
Ráfagyott
fájdalom,
Vércseppek a plafonon.
2012
Megjegyzés: A Kommunizmus
áldozatainak napján, szüleim emlékére. Február 25.
DUÓ VERS
NAGY VENDEL ÉS KUCHTA CSILLA
Csilla névnapra....
MIT KÍVÁNJAK E NAPRA?
Névnapod
hajnalán
azt kívánom néked,
figyeljenek reád
mindig az
égiek.
Vegyék észre végre
lelked ragyogását,
szerelmes
szívednek
vérpezsdítő vágyát.
A NÉV JELENTÉSE: CSILLOG.
MOST CSILLOG
A SZEMEM.
Csillogó szemednek
belső fényből jövő
örök
sugárzását
köszöntsön mindörökre
ünneplőknek szava,
gondolják
terólad,
ő egy csillámpala.
KÍVÁNOM LEGYEN EGÉSZSÉGEM,
S TUDJAK
BOLDOG LENNI!
Boldogságot, egészséget
nem lehet
megvenni,
minden csepp örömért
sokat kell küzdeni.
Remény
töltse el
szépséges lelkedet!
Őrizd meg
sokáig
életszeretetedet.
KÍVÁNOM, HOGY A SORS
EZEKET
MEGADJA!
Neved ünnepnapján
kedves Csilla,
remegjen mindenki
szemén
meg a nedves pilla.
Ne gondold, hogy
a világ
rossz!
bárhogy is mutatja zord orcáját,
Fogadd örömmel
e
verscsokrot,
majd kezdődjön
vidáman újra a holnap.
SZÉP KÖLTŐI SZAVAID SZÍVEMIG
SZÓLNAK,
S MEGÉRINTIK E NAPON
ÉRZÉKENY, ROMANTIKUS LELKEM.
Vágyódva várjuk,
Hogy négy gyertya
égjen
Koszorúba fonva
A díszes asztalon,
S megtestesüljön
az ige,
Letérdelhessünk
Megváltónk elébe.
Lángoló
csillag
Vezet az égen
Mutatva utat
Rongyos
istállóba,
Fénylőn, ragyogva,
S a három királyok
Elindulnak
sietve,
Messze, Betlehembe.
Ajándékot visznek a
Kis Jézus
elébe,
Tömjén füstje száll
A mennyország felé,
S a csillag
megáll,
Ez lesz az égi jel
Vezess, hogy
követhesselek.
Megtisztulni vágyó
Bűnös lelkemet
Elébed
tehessem,
Egy dicső élet reményében.
2015. 11. 29.
A vers hangos
linkje:
https://www.youtube.com/watch?v=SjGv6-zVJ9g
Kopár fák közt kotor a szél
fehér
leplet lehel a tél
nászágyán elvérzik
az erőt vesztett
erény.
puha dunyhával betakarja
a szemetet s a koszt
piros
orcával nevetve
elűzi a gonoszt.
várja a megváltót
adventjét
bevégezvén
eltölti lelkét
a hit és a remény.
varjak ülnek
feketén
némelyik fészkére száll
onnan néznek le ránk.
fényes
csillag mutatja az utat
angyal száll az égen
fénylő angyal
vezess,
gyermek szállt le közénk
pásztor előtte térdére
hull
sok fényes csillag kigyúl
jászolban nyugszik az isteni
bárány
tömjénfüst illata száll
erdő mélyén ünneplőben vár
egy
pompás fenyőfa
gyertyákkal koszorúzva
Advent utolsó
éjszakáján.
Így vált belőle csodát igéző
Szent Karácsonyfa.
2015. 11. 18.
Ha süt a Nap,
Vagy dörögnek az
egek,
Az életet úgy vegyed
Ahogyan jó Neked.
Ha dől a fal,
Nehogy alatta
maradj.
Mindig csak azt tegyed,
Ahogyan jó Neked.
A nagyobbat
Vedd ki sokszor, ha
tudod.
Ha nem így teszel gyakran,
Az életet elbukod.
Hogy önző vagy,
Egyáltalán nem
titok,
Nem is olyan nagy hiba.
Erre tanított mindig
Az
életiskola.
A közelharc
Mindennapos, nem
csoda.
Sorsod ezért mostoha
Nem Te vagy az ostoba.
2012
A KÖLTÉSZET NAPJÁN...
Néha olyan idők jönnek,
Hogy hallgatni
muszáj.
Megtört a lélek,
Elhallgat a száj.
De kattog az
agy,
S dübörög a szív.
rossz ellen és jóért dalolna,
mi a
költő dolga volna.
De a lélek reszket
Elnyomja a tettet
És
most hallgat a poéta,
Nem írja a verset,
Jobb időkre vár,
Mert
a tolla reszket
nem üvölt már rég,
Figyel a neszre,
Háborúban
csendes a múzsa,
bölcsen visszavonul a múltba.
Hallgat akár
sivatag,
és oázis határán
A néma sakál.
2017. április elején
UTCASARKI RAP
ÉLETMESE
Álom és valóság
Két különböző
dolog,
Álom és valóság,
Egymástól oly távol áll.
Álom és
valóság
Ebből az álom egyszerű,
Álom és valóság,
A valóság
meg nagyszerű.
Állnak a lányok a
Rákóczy téren
a huszas
éveik legelején,
miniszoknyában nyáron is fáznak,
gyere el
vélem te szőke legény
foguk hiányzik
nincs is rá szükség
elöl
egyik retiküljével torolja a sértést.
ötszáz forintos
szajha
ehhez ennyi elég.
Mondja a nő,
s lépcsőházban
bambán
ezer forintért is
korlátra könyököl ő.
s elsütik a
vágy
Utolsó sóhaját
s jönnek a lányok
a szemrevalók,
állnak
ki mustrára,
mert szófogadók,
ha szólítja őket a strici
de
bőrét a
vásárra ő viszi.
kevés pénzt kap az iparért,
de
otthon ordít az ivadék.
Isten áldja a tisztes ipart.
egykoron
szép arca
megkopott mára,
sok pénz kell ruhára,
kevés a
kajára.
néha ő dönti el,
fekve vagy állva.
itt már nem
kell
várni a csodára.
álom és valóság
két különböző
dolog,
egymástól oly távol áll
de van egy titkom,
nektek
elárulom
senki sem tudja,
hogy miről álmodom.
2012
67. PÜNKÖSDI KÖSZÖNTŐ SZERENÁD
Sáros az út
Két oldala
Hát
középen
Járok.
Zápor esett
Az éjszaka
Megtellett
az
Árok.
Útközepén
Megyek Hozzád
Kerülöm
a
Tócsát,
Nem sáros a
Csizmám talpa,
Amin
járok
Hozzád.
Kivikszolom
Minden este
Fényesre
a
Csizmám,
Olyan fényes,
Hogy tükrében
Meglátom
az
Orcád.
Ablakodnál
Eldalolok
Egy
szerelmes
Nótát.
Fogadd tőlem
Ezt a csokor
Szép
Pünkösdi
Rózsát.
2017. Pünkösdjén
Megjegyzés:
Csárdás Pünkösd ünnepét köszöntöm.
Az éjszaka hatalmas zápor öntötte el
Szekszárdot, így most aktuális is a dalom.
Minden hölgynek
szóljon este ez a szerenád.
Ablakban a gyertyák mellőzését kérem.
Nehogy a függöny megégjen.
De ha a dalt fogadta, és a
gyertyát kitette, megadózok érte.
KÉRTEK RÁ DIÓT?
HANGOS VERS,
MEGHALLGATHATÓ A JUTUBON IS.
PÜNKÖSDI ZÁPOR
ELMONDJA ILOSVAY
EGYED KATALIN
A GUSZTI RÁDIÓ ADÁSÁBÓL,
AUSZTRÁLIA
https://www.youtube.com/watch?v=UEZEl7PrWig
KÖSZÖNÖM.
V.
A SÁROS AZ ÚT C. VERS HANGOS
LINKJE
ELMONDJA ILOSVAY EGYED
KATALIN
https://www.youtube.com/watch?v=euTpG4wi4QA&t=8s
Sötét felhők
Fenekednek
Fenn a
magas
Égben.
Így vagyon ez
Pünkösdnapján
Csaknem
minden
Évben.
A pünkösdi
Vízözön
Elverte
a
Vetést.
A faluban
Harangszóval
Védik meg
a
Termést.
Elhalkul a
Harangozás,
El is áll
a
Zápor.
Felhők mögül
Kibújik a
Nap
sugára
Százszor.
2012
A VERS HANGOS LINKJE
ELMONDJA ILOSVAY
EGYED KATALIN
A GUSZTI RÁDIÓ ADÁSA,
AUSZTRÁLIA
https://www.youtube.com/watch?v=UEZEl7PrWig
MA VAN A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA
UNGVÁR
ÉRSEKÚJVÁR
SZÉKESFEHÉRVÁR
NÁNDORFEHÉRVÁR
GYULAFEHÉRVÁR
Mindegyik
ősi
Magyar város,
Ma már máshol áll
Az országhatár.
Hazánk
minden felől
Önmagával határos.
Hamarosan száz éve
Hallik
ajkunkon siralom,
S mégse teszünk semmit!
Csitul a
fájdalom.
Vajh mikor lesz szívünkben
Újra vigalom?
Sokan
kiáltják,
Vesszen Trianon!
De a dolgok lassan már
Olyan
időtlennek tűnnek,
Akár a sivatagban
Az őskövület.
2017. június 04.
Megjegyzés: Ez nem politikai
vers.
Csupán csak a tények megállapítása, ez idő szerint,
történelmi szempontok alapján.
Lassan az esemény száz éve
történt, de a záradék a mai napig nincs aláírva, tehát a diktátum
nem is érvényes. Ki a felelőse ennek a ténynek?
2004-től
emlékezünk az Összetartozás napjára.
A vers hangos linkje.
Elmondja Ilosvay
Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=o5R4SMsJgoo
Jövök, megyek, intézkedek,
aláírok,
pecsételek,
értek is hozzá,
meg szeretem is.
gondolhatsz
ide bármit,
gondolkodásból élhettek,
hiába,
az élet
kegyetlen veletek.
azért néha félek,
Nem röhög,
együttérez.
kérdik tőled mikor születtél,
tavasszal-e vagy
ősznek idején,
mindenre nem emlékezhettél,
az rémlik csupán
hogy
ganyéhordás idején,
ami lehet tavasszal,
vagy
bármelyik év telén.
s nem az hal meg általában
aki
koros,
hanem aki soros.
ezt még elkerültem,
eddig nem
történt meg velem.
majd ha utolér a kórság,
s keres a
Járkállás bíróság,
az ígéret adósság.
felíratom az
emléktáblámra,
szekszárdi házam falára,
ezt a rövidke
strófát.
egy szabad országban
a szabad sajtóban
arról
szabad írni,
amiről szabad.
szárnyalhat a gondolat,
ne
legyél túlzottan Magyar,
megbunyóznak a víz alatt.
jó nektek,
ti maradhattok,
de nekem mennem kell.
a kutya ugat, vagy
mar,
a történelem halad.
beszélgethetünk itt fura
dolgokról,
érti aki érti,
de azt elmondhatom,
jön még a
kutyára kamion..
Köszönöm, ha végigolvasták ezt a versválogatást, de ha csak belelapoztak, akkor is tettek az irodalom ügyéért valamelyest.
Már sokan a könyvnyomtatás haláláról szónokolnak, bár némelyest változott a világ, de mégis létezik könyv, és olyanok is akik szerelmesei az olvasásnak, mint például én, bár ez nem csak a könyv papír formációjában lehetséges. Talán akad, aki nem csupán székalátétnek használja a könyvet, és fontos az is, hogy rá lehet állni, ha a szekrény tetejéről le akarunk venni valamit, mivel a lemezre ráállni elég kevéske.
Súlyzóként is láttam már könyvet mindkét kézben, és egy harmadikkal egyensúlyozni a nappali végében, a hölgyemény fején.
Számomra a papír formáció az igazi könyv, melynek még nyomdafesték szaga is van, de hát az már elég költséges verzió, és ha megkérdem valakitől, hogy mikor is vett utoljára verseskönyvet, nos hát az emlékei mélyén kell kutatnia, hogy eszébe jusson valami.
Nem is csoda, hogy ez volt az egyik ok, hogy a költők mindig éhen akartak halni, bár valójában elég nehéz manapság megélni az irodalomból. Csak keveseknek adatik meg ez a kiváltság.
Ez valami úri huncutságnak tűnik, bár az interneten sokkal több emberhez eljuthat a megosztások alkalmával.
Köszönöm barátaimnak a közreműködést a duó verseknél, hogy jelenlétükkel emelték a könyv színvonalát. Köszönöm az olvasást, és hamarosan újabb kötetekkel jelentkezem, más formációkban.
Mindig megtisztelő, ha az Ilosvay házaspár adja elő verseimet, melyek az interneten meghallgathatóak, csak egy kattintás a linkre.
A színpompás borító képet hálásan köszönöm a festőnőnek, szimbolizálja életutamat.
Szeretettel a kötet szerzője...
Kézcsókom a hölgyeknek, kézfogás az uraknak... Nagy Vendel
Szekszárd 2017. szeptember 10.
ENDE, KONYEC, END, FINITO, VÉGE.