Oly sokszor szerettem volna nyerni,
Megkapni végre a bőségszarut,
A szegénység göncét végre levetni,
Megtalálni minden elrejtett kiskaput.
Nevetni az életen diadalmas szívvel,
Hisz mindent, mit akarok, enyém lehet,
Kegyet gyakorolni ellenségeimmel,
Kalácsot enni mindig, kenyér helyett!
Könyökölve, tiporva haladni előre,
Hisz ott fenn csak a kék ég a határ,
Ilyen áron juthatnék a hegytetőre,
Ahol a nyertesek serege vár!
Törött gerinccel, érzések nélkül,
Alázva magam és „jótevőm” neked,
Nevetve, hurrázva, hajbókolva, végül
Rájöttem! Így én sohase nyerhetek!
De azért ma is folyton nyer valaki.
Soha más, csak mindig ugyanaz.
A többi „jelölt”, mint hű szolga, követi,
Hátha a koncból marad egy darab!
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?