Virágok szirmait...

Virágok szirmait megcsókolnám
Mindet, mely illatozva vesz körül,
Lépteim hozzád, mind megszámolnám,
Az út göröngyös, reménytelenül
Hosszú! Lesz-e kitartás bennem
Elolvadni két gyönyörű szemedben?
Az élet rövid! Szép és mostoha,
Egyszerre ad és vesz el, s az oka
A múló idő! Mely oly gyorsan szalad,
Tépve, szaggatva a percfonalakat!
De talán ott fenn, abban a másik világban
Elmondhatom majd egyszer, rád találtam!